A néprajzi kutatók gyűjtőutakra indulnak, közeli falvak, távoli földrészek lakóit keresik fel a szokások, hagyomány, a tárgykultúra, a mindennapi élet, a népzene, néptánc ismeretek megszerzése, elmélyítése s bizonyítékok begyűjtése érdekében. A gyűjtőutak eredménye lehet hang, kép írott és tárgyi emlék megszerzése. Az irodalmi muzeológus nem gyűjtőútra indul, hanem többnyire látogatást tesz, kapcsolatot épít, bizalmat fejleszt az író, baráti köre vagy rokonsága irányába: emlékeket szedeget össze, rákérdez, figyelmet irányít, előbb inkább csak magának, majd, ha a kapcsolat a kölcsönös bizalom szakaszába lépett, a köz javára is.
Az általam választott képen egy csíkozott szövésű zakót viselő férfi karjának részlete látható, kezében egy letört magnóliaágat tart, előre nyújtja, éppen az ág lefényképezése céljából. A fotó jól komponált, a kép középterébe kerül a japános hatású, virágzása teljében látható növény, mögötte osztott falsíkok váltják egymást egy épület oldalán, a kép másik felén vízszintes világos, sötét sávok váltakoznak, az erkélyek párkányainak foltjai. A komponálás, a fény helyes irányítása stb. alapján akár művészfotónak is gondolhatnánk, de a formátum, a papírválasztás, kidolgozás mindenképpen az amatőr kategóriába helyezi a képet. A fotót felfoghatjuk játékként, de érezhető, hogy valami titkot is sejtet: bár a kar tulajdonosa lemarad a képről, de fontos, hogy az ő kezében legyen a virág, amelyet a felvétel készítője megörökít, s egy pillanat jelképévé avat. E fotográfia a hozzátartozó történet nélkül is érdekes lehet, de azzal együtt egy tragikus szerelem példázata: virágzás és elmúlás.
1980-as évek második felében a Petőfi Irodalmi Múzeum fényképésze, Bókay László egyetemi szakdolgozata témájául Radnóti Miklós fotográfiáinak ikonográfiai teljességű összegyűjtését és adatolását tűzte ki célul. Ennek érdekében végigjárta a közgyűjteményeket, s azokat a magánszemélyeket, akik még ismerhették a költőt, készíthettek róla ábrázolást, illetve lehetett tulajdonukban a költő életében készült felvétel. Izgalmas körútján nemcsak Radnóti fényképeit tekinthette meg, de részben ismert, vagy soha nem hallott történeteknek is fültanúja lehetett. Az Ortutay család, Baróti Dezső, Frankl Sándor, Vas István, Szántó Tibor – a költő barátai mellett két fényképész, Müller Miklós és Rédner Márta is megosztotta vele emlékeit a fotók készítésének körülményeiről. Ritka kivételnek számított, hogy a szélesebb közönségtől, de a múzeum munkatársaitól is magát távol tartó özvegy, Gyarmati Fanni több alkalommal is fogadta, s megengedte a birtokában lévő, addig részben ismertlen fényképek reprodukálását, később közlését.[i]
A Radnóti házaspár baráti köréhez tartozó Major Tamásné Beck Judit festőművészhez kapcsolataimon keresztül juthatott el Bókay László. Erre a találkozásra 1989-ben én is elkísértem. Beck Judit második férje, Major Tamás színművész ekkor már nem élt. Egy késő délutáni órában Judit egyedül fogadott Pozsonyi úti lakásában. Tea, kávé mellett hosszabb, kellemes beszélgetés kezdődött, miközben Laci néhány felvételt készített. Felemlegettük a Beck-család neves művészeit, az édesapát, a nagybácsit, Fémes Beck Vilmost és a testvért, a PIM tulajdonában lévő Beck Ö. Fülöp- és Beck András-munkákat. Vittük magunkkal azokat a fényképeket, reprodukciókat, amelyek tudtunkkal Beck Juditot ábrázolták Radnótiékkal, Vas Istvánnal baráti társaságban Szentendrén, illetve egy-két olyat, amelyeket a feljegyzések szerint maga Beck Judit készített 1941-ben egy közös kiránduláson. A fotókon sok neves személyiség, Rabinovszky Máriusz, Ortutay Gyula, Vas István, Gombosi György (Beck Judit első férje), Salamon András látható feleségeik társaságában, s néhány hölgyismerős jelenlétében. Gyarmati Fanni és Beck Judit majd mindenhol együtt van jelen, még azokon a fotókon is, ahol hármasban fekszenek, napoznak fürdőruhában egy teraszon. Minden hátsó gondolat nélkül kérdeztem rá, hogy Fannival ők ilyen jóban voltak? S ekkor jött a nemvárt válasz „Én igazán Miklóssal voltam jóban” – mondta, s vett elő egy csokorra való fényképet. „Ezeket én készítettem Miklósról a Margitszigeten, ahová gyakran jártunk, jól éreztük magunkat, s egy ilyen alkalommal törte le, »lopta« el Miklós ezt a magnóliaágat nekem” – s mutatta az itt látható fényképet, mint az intenzíven, „megakadályozhatatlanul” kitört, virágba borult szerelmük jelképét.
Ilyen helyzetben nehezen tud megszólalni a muzeológus, meghatódtunk és megdöbbentünk, nem mertünk semmit közbe vetni, felmerült bennem a kétség is, hiszen bár felkészülten érkeztünk e látogatásra, addigi irodalomtörténeti ismereteimben nem találtam említést Radnóti életének utolsó éveiből mélyebb férfi-nő viszonyról, szerelemről. Gyarmati Fannival való házassága oly megbonthatatlannak tűnt, olyan érthető kultusz övezte e szoros kapcsolatot, hogy fel sem merült egy másik fél iránti érzelem.[ii]
A festőművész által elénk tárt, margitszigeti felvételek feltehetően 1941 kora tavaszán készültek, összesen öt különféle helyzetben, öltönyben ábrázolják a költőt: van közeli, csak az arcra koncentráló, van távolabbi egész alakos, padra támaszkodó, oldalról fényképezett, cigarettázó derékkép kabátban. Beck Judit meggyőző erővel állította, hogy ezekben a pillanatokban Miklós elengedte a szorongását, felszabadultabbnak, vidámabbnak tűnt, mint általában, arcán mosoly is látszik. A fényképező szerint – mutatta – ezek a tekintetek, ez a pillantás csak neki szólt, más ember jelenik meg, mint a többi fényképén, vagy ismert arckifejezésén. A titokban találkozó pár sokfelé csatangolt, jelent meg társaságban, vett részt kulturális eseményeken, kapcsolatukról barátaik akarva akaratlanul értesültek.[iii]
Hogy a boldog, érzelmektől áradó viszonyukról bizonyítékot adjon, Beck Judit Radnóti Miklós hozzá írt leveleit vette elő, olvasott és olvashattunk belőlük, illetve sorolta azokat a verseket, amelyeket az irodalomtörténetírás a házastársi líra legszebb darabjaiként tartott számon, de a valóságban hozzá íródtak, így a Zápor (Jókor menekülsz!), a Két karodban, a Rejtettelek, Csodálkozol barátném… és a Harmadik ecloga!
Érdeklődtünk, hogy nem adná-e el a múzeumnak az értékes leveleket? Azt felelte, hogy e kéziratokat haláláig őrzi,[iv] nem akar kegyeletet sérteni. De a fényképekből számosat ajándékozott a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye számára, többek között egy olyan sorozatot is, amely talán a sokféle problémával terhelt kapcsolatuk vége felé, 1941 telén ragadta meg a költő alakját, mosolyát tekintetét. Sokan e felvételeket tartják az utolsóknak Radnótiról. Bókay László 1999-ben publikált kötetében valamennyi fotó szerepel, kivéve a magnóliaágat tartó kezet ábrázolót.
E Pozsonyi úti találkozás őszinteségével, nyíltságával mélyen belém ivódott, de mint egy családi titkot, se Laci, se én soha nem emlegettük nyilvánosan, hivatalosan is csak az ajándékozás tényét, a fotók készítőjének nevét és dátumát árultuk el. Akkor nem tudhattuk, hogy nem sokkal a mi látogatásunkat követően Mélykuti Ilona a Kossuth Rádió számára interjút készített a nyolcvan éves Beck Judittal, aki a kérdésekre válaszolva részletesen szólt a Miklós és közte kirobbant szerelem történetéről. E hangfelvétel Beck Judit kérésére csak Gyarmati Fanni halála után, 2015-ben, azaz a készítését követő huszonhatodik évben került nyilvánosságra.[v] Ebben az interjúban is szó esik a magnóliaágról, melyet Beck Judit Radnótitól kapott, s amit ő megörökített. Radnóti Naplóját 1989-ben Radnóti Miklósné rendezte sajtó alá, a költő 1941. január 23-i bejegyzésének – „11 után érünk hozzájuk [Engel Iván zongoraművészhez], Gombosi Gyuri, Jutka, Gyuszi és Kati náluk.” – jegyzetében minden kommentár nélkül felfedi a nevek mögött lévő személyeket.[vi] Ferencz Győző irodalomtörténész 2005-ben jelentette meg a Radnóti-kutatás terén mérföldkőnek számító könyvét, a költő kritikai életrajzát.[vii] Válság és szerelem címmel külön fejezetet szentel Beck Judit és Radnóti Miklós kapcsolatának, megjegyezve, hogy erről „érthető és méltánylandó emberi okok miatt évtizedeken át nem lehetett olvasni”. 2009-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum Radnóti-kiállításának katalógusában Varga Katalin korrekten „érzelmi fellángolásnak” nevezi a kapcsolatot.[viii]
A több mint egy évet felölelő „fellobbanás” mindkét alkotóra inspirálóan hatott, Beck Judit „csodálatos, gazdag, valló és vallató képet” festett,[ix] több önportrét és Radnóti-portrét, Radnóti pedig csodálatos verseket írt, Cocteau és Rilke szerelmes verseit fordította le kedvesének. „…senki nem tudott engem úgy szeretni, mint Radnóti” – vallotta Judit, „féltelek és féltékeny vagyok” – írta a munkatáborból a költő. A rádióinterjúban elhangzottak szerint a szerelmi együttléteknek 1942-ben Judit vetett véget, hamarosan Major Tamás társa lett, Radnóti a munkaszolgálatok súlyos terhe alatt egy 1942. február végi levélben hitet tesz feleségének kapcsolatuk örökkévalósága mellett. Gyarmati Fanni naplójában beszámol azokról a lelki megrázkódtatásokról, amit neki férje átmeneti kapcsolata jelentett. Türelmének, belátásának és szeretetének volt köszönhető – mint írja –, hogy Miklós visszatért hozzá.
A fénykép nem a „tolvajlás színterére”, a Margitsziget fái közé vezeti a szemet, hanem messzi távolba, egy kupolás épület irányába. Kolléganőm, Kemény Aranka segített meghatározni a magnóliás fotó hátterében látszó objektumot, amely nagy valószínűséggel a Városligetben, az Aréna, a mai Dózsa György út mentén, a Damjanich utcával szemben álló templom, a Regnum Marianum volt, amelyet 1951-ben eltöröltek a föld színéről. Hová néz tehát az erkély, ahová kar nyúlik ki a virággal? „Beck Judit ekkor – ha nem Szentendrén volt – a VII. kerületi Vilma királynő út 3. (ma Városligeti fasor) szám alatt lakott férjével, Gombosi György művészettörténésszel. Nem messziről költözött ide: édesapja, Beck Ö. Fülöp és családja pár saroknyira, a VII. ker. Damjanich u. 32-ben laktak.”[x] – írja Bíró-Balogh Tamás tanulmányában.
A fénykép alapján és a Google térkép segítségével a Damjanich utca 32. legfelső szintje tűnik a legvalószínűbbnek a kép készítésének helyszínéül. Ezt igazolja az a frissen talált információ, hogy „A padlásszinten – a ház két végében – egy-egy műteremlakás kapott helyet, ezek egyikében volt Beck Ö. Fülöp szobrászművész lakása és műterme.”[xi] Mindez alapján feltételezhetjük, hogy margitszigeti kirándulásuk után a szerelmespár Judit családjának lakásában pihenhetett meg.
A naplóbejegyzéseken, a verseken, leveleken, a festett és fényképezett képeken túl e szerelem jól dokumentált a kortársak visszaemlékezéseiben is. Vas István Hubay Miklóssal közösen e történetből táplálkozó ismereteik alapján írták az Egy szerelem három éjszakája című musicalt, amelyet Ránki György 1961-ben zenésített meg. Az interjú szerint a szerzők először Beck Juditnak mutatták meg a kész művet.
Képaláírás
Beck Judit: Radnóti Miklós virággal a kezében, 1941, 8,2 x 6 cm, PIM l. tsz 14.527
A tanulmány a Fejős Zoltánt 70. születésnapján köszöntő Mafot-kötet számára íródott 2024. novemberében
[i] Bókay László: Radnóti Miklós fényképek, Budapest: Osiris, 1999; Radnóti Miklósné 2008-ban 500 fényképet ajándékozott az MTA KIK Kézirattárának, ebből a gazdag anyagból válogatott a szerkesztő egy képes album számára: Árnyékban éles fény vagy. A Radnóti házaspár fényképei, szerk. Krähling Edit, Budapest: Jaffa, 2016.
[ii] Ferencz Győző írásából tudjuk, hogy Beck Judit már az 1987-ben Bánkúti Gábornak adott interjújában is szólt a Radnótihoz fűződő szálról, de az akkor még nem keltett különösebb médiavisszhangot, s az olvasókhoz sem jutott el elementáris erővel. Beck Judit festőművészről, Kossuth rádió, 1987. jan. 1.; Ferencz Győző: Kinek a karjaiban, Magyar Narancs 2015. aug. 23. (https://magyarnarancs.hu/konyv/kinek-a-karjaiban-95831)
[iii] Mint az Gyarmati Fanni 2014-ben megjelent naplójából kiderül, ő, a feleség is konstatálta az erős vonzódást férje és Judit között, sőt Miklós hangot is adott ennek az új érzésnek. Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935–1946. 1–2. k., s. a. r: Ferencz Győző, Nagy Zsejke; szerk.: Nemes Krisztián, Budapest: Jaffa, 2014.
[iv] Beck Judit 1995-ben hunyt el, az idő tájt azt lehetett hallani, hogy Radnóti levelei sajnálatosan eltűntek a lakásából. Bíró-Balogh Tamás kétségének adott hangot, hogy lehettek-e levelek Beck Judit tulajdonában, bár rögtön egyet publikál is, amely a Központi Antikvárium 111. könyvárverésén, 2009. május 29-én került kalapács alá, 4. számú tételként. Bíró-Balogh Tamás, Radnóti Miklós ismeretlen szerelmes levele Beck Judithoz, Irodalmi Jelen 2015. júl. 10.
[v] E linken meghallgatható Mélykuti Ilona 1989-ben készült riportjának története és az interjú szövege is. https://www.youtube.com/watch?v=oxkT1o80TOc
[vi] Radnóti Miklós: Napló, s. a. r. Radnóti Miklósné, Budapest: Magvető, 1989. 136., 325.
[vii] Ferenc Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz, Budapest: Osiris, 2005. 517–529.
[viii] „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai, szerk. Varga Katalin, Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2009.
[ix] Radnóti Miklós: Ikrek hava – Napló, Budapest: Osiris, 2003.
[x] Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós és az őszi sör. Egy reklámversről, Jelenkor 2021 (3): 299.
[xi] https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2016/06/03/damjanich_utca_32