HIÁNYZÓ TEKINTET – RÉVAI ILKA ELFELEDETT ÉLETMŰVE

2024. november 15. – 2025. június 01.

Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum

1033 Budapest, Fő tér 1. (Zichy-kastély)

Kurátorok: Cserba Júlia és E. Csorba Csilla

Kiállításötlet: Ifj. Dr. Botár Olivér

A Kassák Múzeum első ízben mutatja be a huszadik század első évtizedeinek ígéretes fotográfusa, Révai Ilka (1873–1945) munkásságát. A kiállítás előkészítése leginkább egy régészeti feltáráshoz volt hasonlítható: kezdetben néhány fotón és egy szerény katalóguson túl alig voltak ismereteink Révai Ilka pályájáról. Nem tudtuk lánykori nevét, hogy hol született, nem ismertük kapcsolatainak hálózatát. Kiállításunk erre a hiányra, és egy ennek ellentmondó tényre, Révai Ilkának a korszak fotográfiájában betöltött markáns szerepére fókuszál. E két jelenség feszültségére épül rekonstrukciós kísérletünk, melyben a muzeológusi munka mellett fontos szerep jut a kortárs művészetnek is: KissPál Szabolcs A párizsi lelet című munkája Révai Ilka elképzelt párizsi fotóművészeti aktivitásának feltárására tesz kísérletet.

Révai Ilka személyét és pályáját a kezdetektől a keresés és a sokirányú érdeklődés jellemezte: a fotózás műfaji kérdésein túl annak technikai és elméleti, nem utolsó sorban e tevékenység szociális oldala is foglalkoztatta. Fiatalon iparművészetet tanult, fellépett a kor legprogresszívebb színházi formációjában, a Thália Társaságban. Jómódú vállalkozó férjétől, Révai Oszkártól egy lánygyermeke született, Éva, de férje korai halála után kisgyerekes anyaként saját lábra kellett állnia. Németországba ment, hogy kitanulja a fényképészetet, majd 1911-ben a dél-tiroli Meránba költözött, ahol portréfotózásból élt. Az első világháború kitörése miatt visszatért Budapestre és 1917-ben fotósorozatot készített a harmincéves Kassák Lajosról. Ezeken a képeken mutatkozik meg először a portréfotózást forradalmian megújító, a realista portréfényképezés és avantgárd emberábrázolás köztes terében értelmezhető látásmódja.

Révai Ilka hivatalosan nem tartozott a Ma köréhez, de 1919. június 8-án, a folyóirat egykori galériájában, a Váci utca 11/b-ben 214 fotóját állította ki, ami egyedülálló teljesítmény volt a korszakban. Rajta kívül csak Gaiduschek Erzsinek volt hasonlóan nagyszabású egyéni bemutatója. A kiállítást Kassák Lajos nyitotta meg, ez volt Révai Ilka első, egyben utolsó egyéni tárlata. A „demonstratív fényképkiállításon” szereplő aktok, gyermekfotók, zsánerek mellett portréival a kor szellemi és művészeti életének tablóját láthatta a korabeli közönség. Ugyanekkor elméleti szövege jelent meg a fotózás mint iparművészet elismertetéséról. Bár nem vett részt az eseményekben, a Tanácsköztársaságot követően koholt vádakkal meghurcolták, hosszú időre vizsgálati fogságba került. Az 1920-as években a portréfotózás mellett műtárgyfotókat készített és munkásfiataloknak tartott fotókurzusokat.

1927-ben követte lányát Párizsba, ahol modern anyagokból ékszerek, iparművészeti tárgyak készítéséből éltek. A kiállítás egy kisebb szekciójában lánya, Révai Éva ékszerei és iparművészeti tárgyai is megjelennek. A húszas évek közepén a fiatal Révai Éva nagy sikerrel tört be a francia divatiparba. Olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint Paul Poiret divattervező, és olyan nagynevű divatházak foglalkoztatták, mint a Worth, a Coco Chanel, Christian Dior vagy a Maison Carven.

Révai Ilka egyéni sorsának nehézségei és a huszadik századi történelem fordulatai többszörösen megtörték pályáját, életművének nagy része megsemmisült. A portréfotózást megújító programját nem tudta végig vinni, kiteljesíteni. Bár életműve csak töredékekben maradt fenn, a hazai és külföldi, magán-és közgyűjteményekben szerencsés módon megőrződött alkotások és dokumentumok még ebben a formában is érzékeltetni tudják Révai Ilka szuverén alkotói teljesítményét.

SÖTÉTKAMRA – Ki volt Révai Ilka?