Fotóművészet 2024/2. szám
A tartalomból:
A Kiscelli Múzeumban megrendezett ProForma kiállítás kapcsán Pfisztner Gábor írását olvashatjuk az abszatrakció és a fotográfia tágabb összefüggésbe helyezett relációjáról.
Gáspár Balázs egy izgalmas nyomozás lépésein keresztül vezeti végig az olvasót egy feminista művész alkotásától kezdve Haár Ferenc gyengéd szerelméig.
Ébli Gábor két cikkel is megörvendezteti az olvasót. A dunaújvárosi ICA_D történetét és gyűjteményét feldolgozva egy olyan helyet mutat be, ami annak ellenére vált fontos gyűjtőhellyé, hogy éppen a múzeumi hagyományokból igyekezett kilépni. Másik cikke pedig a Budapesten is élő kelet-ázsiai gyűjtő, Queenie Rosita Law, kelet európai művészeket felvonultató kiállításáról szól.
Balogh Tünde írása egészen kivételes, abból a szempontból, hogy Szarvas városának fotográfiái múltját dolgozza fel, a XIX és XX. században ott megtelepült és dolgozott műhelyek adatai alapján. A Tessedik János Múzeum anyaga szemmel láthatóan gazdag tárháza ezeknek a dokumentumoknak.
Tiegde János Budapesten élt és dolgozott, abban a négyzetkilométeres területen, ahol a XIX században a stúdiók nagy része megtelepült, a Kristóf tér és a mai Deák Ferenc utca környékén. Farkas Zsuzsa cikke kifejezetten Tiegde János személyével foglalkozik, munkáival, tevékenységével és részben azzal az időszakkal, amit már Budapesten kívül töltött.
Az Olof Palme Ház adott otthont a mélységélesség című kiállításnak, melyen a Magyar Fotográfiai Múzeum anyagából láthattunk egy válogatást. Erről és a FUGA-ban megrendezett, a FOTÓFALU 15 éves fennállása kapcsán kiállított művekről Surányi Mihály írt.
(ikon.hu)