- november 6-án a svájci Auer Photo Alapítvány Baráti Társaságának elnöke, Dr. Jean-Claude Irminger, arról értesítette a tagságot, hogy a (teljes nevén) „Fondation Auer Ory pour la photographie” Alapítvány elnöke és megalapítója, Michel Auer 2024. október 22-én, 91 éves korában elhunyt.
A kifejezetten rövid, mindössze 22 soros nekrológ természetesen megemlíti az alapító-társat, feleséget, Michèle Auer Oryt, de a gyermekekre, unokákra csak név nélkül hivatkozik. Michel Auer az eszközöket, felesége, Michèle pedig a fényképeket gyűjtötte. A házaspár hosszú, negyven éves közös munkával hozta létre, Hermance-ban, a Léman-tó partján álló házuk mellett a múzeumukat, amely 2009 óta látogatható.
Mi, magyarok elfogultság nélkül jelenthetjük ki, hogy az európai fotótörténet és fotótechnika-történet egy óriása hagyott magunkra minket. Michel Auer életrajzát – a Szuchy Ibolya közgazdász gyűjteményében található Auer-könyvek szövegéből, de a forrás megjelölése nélkül – az alábbiakban próbálom meg vázlatosan összeállítani.
Michel Auer gyerekként egy Kodak Brownie No2-es típusú, 6×9 centiméteres képméretű dobozos fényképezőgéppel próbálta családtagjait megörökíteni. 1950-ben, még fotóamatőrként arra gondolt, hogy Svájcban a régi fényképezőgépeket gyűjtő múzeumot kellene létrehozni. Ötletét a támogatás reményében elmondta egy nála idősebb (és valószínűleg jómódú) hölgynek. Az illető ugyan jelentősebb összeget nem szánt a nemesnek mondható célra, de a fiatalembernek ajándékba adta a saját nagyapja által egykor használt fényképezőgépet. Michel Auerben csak később tudatosult az, hogy ezzel a gesztussal indult el gyűjtői pályája…
Tíz éves bizonytalankodás, esetleges beszerzések után 1961. június 13-án jött el a döntő fontosságúnak mondható esemény: Nicolas Rauch árverést rendezett Genfben, amelyen a fényképezés kezdeti időszakának és alkotóinak tárgyai és képei is szerepeltek. Ez után Michel Auer már eltökéltebben járta Brüsszel, Párizs és Genf ócskapiacait, ahol egyre többet vásárolt.
Egy újabb évtized múltán a gyarapodó gyűjtemény sürgette a szakszerű feldolgozást, a hiteles gyártói adatokat. 1972-ben jelent meg a „Collection Michel Auer” című kötet, amelyet szerzője az első, gyűjtőknek szánt szakmunkának tartott. Ennek második kiadása „Catalogue Michel Auer” cím alatt 1977-ben; a harmadik 1981-ben került a boltokba. Utóbbi már 2280 tétel fotóját és leírását tartalmazta. Képünkön az 1990-es „Guide Michel Auer” című változat látható, amely 2856 tételt ismertet. Auer ehhez külön kötetben árjegyzéket tett közzé, amelynek későbbi változatait már a francia Frederic Hoch jelentette meg. A közölt képen a 7000 árat tartalmazó, 2003-2005 közötti időszakra aktualizált kötet szerepel.
1975-ben azonban még egy fontos dolog történt. Az Edita nevű lausanne-i kiadó közreadott egy 288 oldalas, nagy formátumú, 26×32 centis vaskos albumot, melyet nem csak gyűjtőknek, hanem a tágabb nagyközönségnek is szántak. A „Histoire Illustrée des Appareils Photographiques” című kötetet a már elismert, hivatásos, tárgy-, és reklámfotósként is tevékenykedő Auer írta és fényképezte. A könyv néhány, nagyméretű színes nyomata valósággal sokkolta az érdeklődőket. Szinte egyáltalán nem lehetett ugyanis azokról a műtárgyakról addig olyan jó minőségű fotókat látni. (Az olykor nem elég éles, fekete-fehér könyv-, vagy újságcikk-illusztrációk rosszul mutatták a tárgyak részleteit, így azokat a gyűjtő nem tudta egybevetni az ő tulajdonában lévő, esetleg hiányos, vagy pótolt tárggyal.) Niépce objektív nélküli, csak a fényrekeszt tartalmazó kamerája 21×23 centis a könyvben; a francia dagerrotip kamera objektívjét pedig két sárkány tartja. Ez a színes nyomat 25×30 centiméteres a kötetben! Hasonlóan egészoldalas az 1888-ban szabadalmaztatott svájci Escopette és Christian Bruns favázas detektívkamerájának képe is. A Sigrist nevű francia kézigép 24 centis az egész oldalas illusztráción. Aligha akadt olyan gyűjtő, aki az egész oldalas színes kép/nyomat láttán ne kívánta volna meg a nemes egyszerűséggel, szürke háttér előtt színesben lefényképezett, aranyozott Leica I-est!
Michel Auer összeházasodott Michèle Oryval, aki a gyűjtésben is társa tudott lenni. Michéle a fényképeket és azok készítőinek adatait gyűjtötte. Munkájának eredményét két, a lexikonméretnek megfelelő kötetben adta közre. 1985-ben került forgalomba a „Photographers Ecyclopaedia International” két terjedelmes kötete, amelyben minden fotós adatai 1-1 oldalon szerepelnek. Mivel több kortárs magyar is szerepelt benne, emiatt ez Auerék idehaza legismertebb munkája. Szinte egyáltalán nem találkoztak viszont az érdeklődők az 1997-ben közreadott CD-ROM változattal, amely már több mint hatezer fotósról szólt. (Elfogultságom oka: az én életrajzom is szerepel a felsorolásban.) Sajnos akkor még a kialakulóban lévő elektronikus adatközlés időszakát éltük és csak az érdekesség kedvéért írom ide, hogy a CD-ROM-ot 1998-ban a Stuttgarti Lindemanns Kiadó könyvesboltjában 468 nyugatnémet Márkáért (!) lehetett megvásárolni.
A házaspár több bemutatót, kiállítást szervezett gyűjteményük darabjaiból. Ezek közül kiemelkedett az, amelyiket Nizzában, a Théatre de la photographie et de l’image-ban és Genfben, a Musée d’art et d’histoire-ban rendeztek meg 2004-ben. A két tárlathoz „Collection M.+M. Auer, une histoire de la photographie” címen 586 oldalas katalógus készült. (Ebben is szerepelt egy képem és a rövid életrajzom.) A falakon kiállított és a kötet oldalain megjelent 303 címszóhoz illesztett több száz fotó a fényképezés történetét mutatja be az eszközök, fotók és könyvoldalak képeivel. Ezt a megközelítést még formabontónak, vagy stílusteremtőnek is mondhatjuk, mivel a mérleg általában elbillen valamerre. A fényképekkel foglalkozók a technikatörténeti részt nem tanulmányozzák részletesen; de ez fordítva is igaz. A kamerák csavarmeneteinek, képkeresőinek, gyártási számainak tudói olykor figyelmen kívül hagyják az egykori használók alkotásait. Természetesen a műfajjal foglalkozó kereskedők – épp’ Auerék példáján felbuzdulva; napjainkban már hozzájuk hasonlóan járnak el és igyekeznek mindkét területen kellő elszántsággal (és szakmai tudással) tevékenykedni.
Auerék a Svájc francia részén álló házukat is a gyűjtemény befogadására alkalmas módon terveztették meg és építtették fel. Az épület közepén lévő átrium spirálisan körbefutó könyvespolcokat tartalmazott, ahol a húsz évvel ezelőtti személyes látogatásomkor tizenkétezer kötet sorakozott. Azokat a könyveket, amelyek már akkor sem fértek el a díszhelyen a pincében láttam sorakozni. A házaspár hosszú ideig tervezgetett egy különálló múzeumépületet, amelyet már az általuk létrehozott alapítvány, annak baráti köre és alkalmazottai valósítottak meg. Itt csak távirati stílusban utalnék néhány adatra: a raktárakban a legújabban közzétettek szerint 500 régi fényképezőgépet, 21.000 könyvet, 50.000 fényképet őriznek. Az alapítvány kiállításokat rendez és azokhoz kapcsolódóan könyvsorozatot is ad ki – folyamatosan.
Michel Auer életművére nagy tisztelettel tekinthetünk. Ránk hagyta hosszú élete eredményeinek elméleti és gyakorlati részét; azokat megismerve további munkálkodásunkban bőséggel meríthetünk az általa felfedezett-megnyitott forrásból.
- november 8.
Fejér Zoltán György
