„Törtel pest megyei kisközség arról nevezetes, hogy benne még egyáltalában semmi nevezetes nem történt. Lakosai fölött nyomtalanul repültek el a tűnő századok, vagyis még egy szegény, de becstelen árvaszéki ülnököt sem produkáltak. Derék magyar nép lakja, amely sohasem szerepel sem a nevezetességek, sem a bűnök krónikájában” – közli a Pesti Napló 1894. június 19-i száma.[1] És valóban a középkor óta Törtel-pusztaként elnevezve, de jellemzően nagy tanyavilággal rendelkező, korszakonként változó három-ötezer fős lélekszámú településen egyszerű, szegény mezőgazdasággal és állattartással foglalkozó magyar nemzetiségű jászok és kunok éltek. Többek között a szerző felmenői is. A település infrastruktúrája csak a 19. század végén és a 20. század első felétől kezdett némileg fejlődni, de az ipar és kereskedelem a mezővárosok árnyékában (Cegléd, Abony, Nagykőrös) kevésbé volt fejleszthető. Csak a vasút megjelenésével történt változás. A lakosság megnövekedésével a 20. század első felében nagyközséggé válhatott volna, ha nem jönnek a háborúk és a válságok.
Ilyen formán tehát kevéssé feltételezhetjük, hogy valaha is letelepedett hivatalos fényképész működjön a településen. Bizony kevés törteli lakos portréja maradt fenn a 20. század első fele előtt. Vagy ha volt is, nem tudunk róla. Az első ábrázolások a katolikus templomról készültek: zömmel tervrajzok vagy térképes ábrák. A legkorábbi fényképes ábrázolások Törtelről az 1900-as évek elején megjelent képes levelezőlapok voltak, amelyet a helyi kereskedők adtak ki: Újhelyi Ferenc kereskedését, a Róka-kápolnát, szélmalmot, a római katolikus templomot és a községházát láthatjuk ezeken. A fényképfelvételek alapján készült levelezőlapok utcaképpel és rajta szereplő járókelőkkel mutatják a települést, ismeretlen fényképészek felvételei alapján. A 20. század első felében a helyiek már jártak fényképezkedni, a családi archívumokban, a törteli falumúzeum gyűjteményében fellelhetők családi, zömmel műtermi felvételek, amelyet vélhetően a környékbeli hivatalos fényképészek készíthettek jellemzően Cegléden, Nagykőrösön vagy Abonyban.
A helyi népélet jellemző alakjának az „öreg gulyásnak” ábrázolására is van példa 1899-ből. Schlésinger Samu törteli földbirtokos és művészetkedvelő vendéglátós leánya Schlésinger Magda (özv. Baruch Jenőné) az 1899-es Képzőművészeti Társulat téli kiállításán egy igen jól sikerült festményt mutatott be. Eötvös Károlynak a Vasárnapi Újságban megjelent cikkében a képet is ábrázolják, s annak történetét is leírja a szerző: „Fogott Törtelen egy öreg gulyást beédesgette műtermébe, megtanította »ülni«, s lefestette […]. – Hát ehhez a föstött képhez mit szól kelmed? – Nem tudom mire vélni a dolgot. A mi jó kisasszonyunk aligha csúffá nem akart engem tenni. Pedig akár a képre nézek, akár a tükörbe mindegy az. Az mondta üljek le előtte, majd ő engem leföst. Gondoltam magamban engem ugyan nem. De szépen is beszélt, rám is parancsolt egy-egy pohár bor is járta: no hát Isten neki. Valami kenőcsöket addig kevergetett ide-oda, míg utóbb magamat láttam a táblán.” [2]
Ezt a régi történetet azért gondoltam elővezetni, mert később is hasonlóképpen ment a „levetetés” Törtelen, de akkor már fényképezőgéppel és gyorsabban. Törteli fényképészről azonban nem tudunk, hivatalosról ma sem. Nem hivatalosról azonban igen. Egyvalakit mindenki ismert. Ha bárkit megkérdezünk most is a faluban ki volt a község fényképésze, akkor azt mondanák, hogy Laki István suszter és fényképész. Akit azonban nem nevezhetünk amatőr fényképésznek, de hivatalosnak sem, hiszen nem volt iparengedélye.
Mégis ő volt az egyetlen, aki az 1930-as évek végétől haláláig, 1972-ig a törteli „népéletet” és a helyi valóságot fényképészként megörökítette. Laki István 1905-ben született Budapesten egy törteli cselédasszony törvénytelen gyermekeként. Életrajzi és családi adatai pontosításához további levéltári kutatások szükségesek, mivel a települési anyakönyvek hiányosak. Nem tudjuk, hol és hogyan tanult fényképezni, de az biztos, hogy az 1930-as évek elejétől rendszeresen készített felvételeket üveglemezre. Sajnos, 1944 őszén a korábbi padláson tárolt üveglemezei egy bombatalálat miatt szinte teljesen megsemmisültek, csak néhány felvétel (kb. 50 lemez) maradt épen, vagy törötten. Többek között feltehetően nagyszülei sírjáról készült téli temetői kép, amelyen Laki Mihály (1849–1927) és özv. Laki Mihályné Sinka Verona (1857–1931) sírja látható két hozzátartozóval, 1931 körül.[3] Illetve néhány háború alatt készült felvétel katonatisztekkel, néhány portré, egy szent koronával díszített mozdonyábrázolás, valamint a helyi nyilasokról készített felvételei, egy az 1944-es nagy belvizét ábrázoló üvegnegatív. Azonban fényképészeti munkásságát nem adta fel, tovább fotózott üvegre, később cellulózra.
Laki István 1929. augusztus 26-án házasságot kötött a ceglédi, 1909-ben született Mihály Erzsébettel. Feleségétől 1930-ban egy kislánya, Erzsébet született, aki azonban születése után három nappal veleszületett gyengeségben elhunyt. Ezt követően látta meg a napvilágot második gyermeke, András. Felvételei között több halott gyermeket, ravatalt vagy temetési jelenetet örökített meg. Bár ez fényképészeknél szokás volt, mégis talán saját gyermeke halála miatti gyász okán készített emlékképeket a hasonló sorsú helyi családoknak.
Laki István fotóhagyatéka, a törteli Falumúzeum Baráti Kör korábbi elnökének és pártolójának, a község díszpolgárának, a ceglédi volt tűzoltóparancsnoknak, Pásztor Józsefnek köszönhetően menekült meg. A több mint 2500negatív ajándékként a szerző közvetítésével 2010-ben bekerült a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának a gyűjteményébe.[4] E páratlanul gazdag képanyagról elsőként készíthettem tudományos forrásközlést. Így köszönettel tartozom Pásztor Józsefnek, aki számos információt megosztott velem, hiszen szemben lakó szomszédjaként, majd amatőr fényképész utódjaként, gyerekkorától ismerte őt és családját. Fiatalként szemlélte furcsának tűnő munkáját, átjárt hozzá, később pedig hagyatékát, negatívjait, pecsétjét és a fényképezőgépeit is megmentette. Laki alakjának és emlékének és munkásságának visszaidézésében most 92 éves nagyanyám özv. Török Istvánné és édesapám ifj. Török István is segített, akik ismerték őt és jártak hozzá fényképezkedni, valamint részben be tudták azonosítani a képen szereplő személyeket.
Az első híradás Laki István fényképészeti munkásságáról a Ceglédi Hírlapban jelent meg az 1937. május 16-án. A rablógyilkosságról szóló cikk arról tanúskodik, hogy Laki fényképeket készített a bizonyítékokról és a helyszínről: „Laki István törteli újságbizományos bemutatta nekünk, az általa készített fényképet, amelyet a talált tárgyak felfedezésekor a házról és a rejtekhelyről készített.”[5] Tehát foglalkozása újságbizományos volt. Valóban a visszaemlékezések szerint is biciklivel terjesztette az újságot, de ő maga is járatta a Népszabadságot és a Pest Megyei Hírlapot, amelyet hétvégén a házánál lévő nem hivatalos műteremben lehetett olvasni. Egyúttal találkozási pontként a hírek terjesztésének is színtere volt az „üzlete.”
Laki István a Felszabadulás (ma Pozsonyi) utca 18. szám alatt egy kis tornácos rossz, vizesedő vályogházban lakott élete végéig második nála idősebb feleségével K. Tóth Matild „nénivel”.[6] A férfit alkata kevésbé tette őt alkalmassá arra, hogy a helyi agrártársadalomba beilleszkedve kemény fizikai munkát végezzen, így hát „suszterként” javította házában a cipőket, de valójában mindenki tudta, hogy ő volt Törtel község „nem hivatalos” fényképésze. 1938-ban a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) községi választmányának rendes és a Katolikus Legényegylet aktív tagja volt. Kedvelte a helyi színjátszást is, amelynek úgy tűnik gyakori szereplője és nemcsak későbbi megörökítője volt. Jó kapcsolatot ápolt erdőtengeri Cselényi József (1899–1949) magyar népdalénekessel és családjával. A II. világháborúban a nyugati fronton teljesített szolgálatot és az elmondások alapján Dániában volt hadifogoly. Fényképészeti ismereteinek forrássáról annyi tudható, hogy a falu híres főorvosának (MOVE helyi elnökének) csíktusnádi Dr. Betegh Sándornak (1895–1969) fiával ifj. Sándorral együtt kísérleteztek, fényképeztek, készítettek camera obscurát. Ezt a szoros kapcsolatot megerősíti az is, hogy találunk felvételeket a családról, valamint Dr. Betegh Sándor 1969. február 22-i budapesti temetéséről is. Munkássága alatt két fényképezőgépet használt: egy 1930-as években gyártott GOMZ-LOMO feltehetően FOTOKOR-1 típusú orosz gépet és egy kihúzhatós AGFA kamerát. Ez utóbbi Pásztor József révén a törteli Falumúzeum gyűjteményében megtalálható.
De nézzük tovább mit tudunk még a munkásságáról. A II. világháború után cipészként aligha élt meg, ezért nem hivatalos fényképészként tovább dolgozott saját házában, helyi események alkalmával házhoz is ment. Épületet, műtárgyat és szinte mindent megörökített. De városképi jellegű fotókat jellemzően nem készített. Szakmai tudása megvolt, illetve az évek alatt kikísérletezte azt. Az 1940-es évek végén a faluban elsősorban alkalmi felvételekre, esemény- és portréfotózásra volt szükség. Mivel iparengedéllyel nem rendelkezett, folyamatosan attól tartott, hogy valaki feljelenti. Azonban úgy tűnik, ez nem történt meg. A képek alapján látható, hogy szinte mindenki (s a hivatalos közeg is) nála vetette le magát. Így hát nem is volt cégtáblája, és valójában igazi műterme sem. Egy amolyan falusi amatőr „műterem” állt a helyiek rendelkezésére.
Sok előnye volt annak, hogy hozzá jártak. A falusi lakosoknak messze volt Cegléd és Nagykőrös. Egy fényképezés akkoriban fél nap utazással (költségekkel) járt volna és csak újabb alkalommal, jó egy héttel a felvétel készítése után kaphatta meg az illető az előhívott képeket Lakinál fotózkodni olcsónak és gyorsnak számított: 40 Ft-ért 4-5 felvételt adott és lehetőség szerint még aznap, vagy mihamarabb előhívta azokat. Ha gyorsan kellettek a fényképek, felárért sietett elkészíteni azokat. Népszerűsége nőtt az igazolványkép készítések (személyi, úttörő igazolvány, vasúti igazolvány stb.) időszakában, valamint a családi események (házasság, temetés, katonaság, gyermekszületés) megörökítésének egyre nagyobb igénye miatt. Ráadásul közel is lakott a falu központjához. Jobb időkben, az 1950-60-as években egy nap körülbelül 5-8 kuncsaft is megfordult nála. Amolyan igazi csodabogárként élt. Nemcsak újságot lehetett nála olvasni, de a cipőt is megjavította két kép készítése között. Szakmai tudását azonban féltékenyen őrizte, nem nagyon adta tovább senkinek. Mindig is félt a konkurencia megjelenésétől. Ez meg is történt az 1960-as években, amikor az elmondások szerint a Kossuth Lajos úton nyílt egy fotóműterem. Azonban a hivatalos fényképészek nem éltek itt meg, hamar be is zárt az új üzlet. Mindenki a Laki Fotóhoz ment. Laki István valóban fogta a vevőkört. Ha épp nem akadt kit levenni, elindult a faluba, a központba a portréalanyokért. Rábeszélte őket egy-két felvételre, vagy kiment házhoz. Humorával, komikus kinézetével hamar meggyőzte őket. A tanyasiakat hétvégén a templomi mise után szintén le tudta venni, ha már bent voltak a faluban ügyeket intézni. A képek alapján úgy tűnik időset, fiatalt, gyermeket, szinte mindenkit, a falu (beleértve a tanyavilágot) egész társadalmát megörökítette.
Alapanyagokért Ceglédre járt, az OFOTÉRT elődjénél, Pesti Antal[7] drogériájában (Cegléd, Árpád tér 1. – Gombos féle ház) vásárolta meg a vegyszereket, az üvegnegatívot majd cellulózfilmet. A fényképezés házának udvarán, egy nyitott gangon egy széken ülve, vagy állva állványos géppel történt. Egy ágytakaró vagy egy szőnyeg szolgált háttérrel, de kedvelte a naturális, kerti hátteret is. Rosszabb időben bent a házban készített fényképeket. Az expozíciós időt kikísérletezte, hangosan számolt és közben az elmondások szerint a vevőket szórakoztatta. A képeken mindig feltűnik a belső ajtó és az épület festett fala háttérként. Otthon maga hívta elő a képeket. A házi laborja a gangról nyíló padlásfeljárónál volt, ahol pokróccal betakart sötétkamrában dolgozott. Egyszerű tányérba helyezett előhívó, fixír és víz segítségével, házi módszerrel készültek a Laki Fotó felvételei. Kiadott papírképeit idővel minőségileg fejlesztette. Cakkos vágót, papírsablont használt. Később az 1950-es években pecsétet is készített, amelyen írott betűvel két sorban a következő felirat volt: Laki István/Törtel. Igény szerint színezett képet is készített: gombfestéket és kis ecsetet használt az 1950-es évektől. Az alapanyaggal ugyanakkor spórolt, egy üvegnegatívra 2/4 felvételt is felvett, zömmel az ülő portrék és mellképek vonatkozásában. Pásztor József emlékezett arra, hogy a felvétel készítése és a vevők távozása után kikísérte őket, majd kezét összedörzsölve megelégedett a megkötött jó üzlettel. Ez kedvelt szokása volt, amelyet ő az ablakból mindig megfigyelt.
Azonban nem csak házon belül fényképezett, hanem eseményeket, csoportképeket is megörökített. Pénzét lottóra, totóra, Karaván pörkölt kávéra és Sellő cigarettára költötte. Tájékozott volt mindenről, ami a faluban történt, megtehette is, hiszen mindenki odajárt. A mozgókép iránti lelkes érdeklődése miatt feleségével a falu mozijában levetített minden mozielőadáson részt vett. Ez volt a szórakozása és kikapcsolódása. Családjáról azonban keveset tudunk. Egyetlen fia Laki András Szolnokon repülőtiszt pilóta lett, egy 1950-es évekbeli fényképet ismerünk róla és egy feltehetően 1956-ban készült reprofotót. Az üvegnegatívról szépen átszokott a cellulózra és az 1970-es évek elején már csak portréfotókat készített. 1972-ben már sokat betegeskedett. Cegléden a kórházban halt meg szívnagyobbodás következtében. Halála után felesége a családjához Verőcére költözött és jóval túlélte őt.
Halála után is sokan keresték az üzletet, csak a mestert nem találták már. Ezért szomszédja, a fiatal Pásztor József, hasonlóan Lakihoz, magánban „folytatta az üzletet” és fotografálta még néhány évig a helyieket. Ezt követően inkább szakmai hivatásának élt. Laki Istvánt a törteli temetőben helyezék végső nyugalomra. Sírja már sajnos nincs meg, minden bizonnyal rátemettek. A Pest Megyei Hírlap 1974. december 21-én arról számolt be, hogy Törtelen: „Nagy odaadással működik a fotószakkör, amely egy öreg amatőr fényképész archívumát dolgozza fel. A községre jellemző sok régi felvételt felnagyítva menti át az utókornak”.[8] Ezekről a nagyításokról azonban nincs tudomásunk. Viszont arról igen, hogy a község monográfiáihoz illusztrációként Laki István fotóit használták, talán ezekből a nagyított felvételekből.[9]
A Laki Fotó hagyatéka páratlan gazdag és a maga nemében különleges anyag. Pozitív képei a helyiek családi archívumában még mindig megtalálhatók. Valószínűleg sok olyan is, amit a háború előtt készített. Egy olyan fényképész munkássága ismerhető meg, aki korának társadalmát, közvetlen környezetének „a világtól elzárt életét” örökítette meg egy olyan településen, ahol korábban sohasem volt hivatalos fényképész. Volt érzéke a fotózáshoz, de nemcsak a portréhoz értett, hanem a műtárgy és eseményfényképezés is érdekelte. Számos szocio-, és munkához kapcsolódó, valamint néprajzi jellegű fényképet is találunk a hagyatékban.
De milyen típusú képek születtek az 1930-as évektől 1972-ig: A fotók zöme portré vagy csoportkép. Először üvegre, 2 vagy 4 osztással készített mellkép- vagy derékportréit zömmel ülve, vagy állva fényképezte. Készített azonban egészalakos felvételeket is akár több személyről. Kedvelt témája volt a gyermekfényképezés, de az időseket is fotózta. A korabeli társadalmi-gazdasági élet szinte minden neves tagját megörökítette: tanárok, rendőrök, tűzoltók, a postások, katonák, papok, a főorvos, kereskedők, politikai szereplők vagy éppen a juhászok láthatók képein. A helyi cigányság szintén megjelenik, aki az elmondások alapján fizettek is a felvételekért. Zömmel vályogvető és zenész cigányok laktak Törtelen. Legkorábbi, az 1940-es években készített képen „Csóka Örzse” idős cigányasszony pipázik.
Beállított, humoros és vidám jeleneteket szintén megörökített, ugyanakkor szemtanúja volt számos esküvőnek, gyermekszületés utáni, valamint karácsonyi pillanatnak. Külön sorozatot képeznek a temetőben készült felvételek, amelyek sírok, temetések, ravatalok láthatók (akár a gyászháznál is). Iskolai, óvodai és színházi csoportképeket is láthatunk. Kevés számban, de akadnak a gyűjteményben házakról, üzletekről, lakásokról külső és belső felvételek. Az eseményfotók annál gazdagabbak. Készült kép a néprádió kiosztásáról, politikai eseményekről, szoboravatásról, a mezőgazdasági munkák, az állattartás különféle módozatairól, a háztájiról, a közlekedési eszközökről (szekér, kerékpár, motor). Kedvelte az állat (disznó, ló, marha, kutya) ábrázolásokat. Mindemellett reprófelvételeket is készített.
Bizonyára megrendelésre fotózott régi portré és családi fényképekről, de e feltételezhetjük azt is, hogy később az 1944-ben megsérült korabeli negatívjait pótolta, reprózta a fennmaradt pozitív képek alapján. A fényképészet minden ágát kipróbálta: tárgyfotót, ásatási felvételt, sőt szexuális tartalmú képeket is fotografált.
Laki Istvánról kevés felvétel maradt fent, egy-két hivatalos kép, illetve egy az udvaron készült fotó, amely karakterét talán a legjobban megörökítette. Ez utóbbit Pásztor József készítette róla. A fotóhagyaték alapján a Pest megyei magyar falu 20. századi társadalom- és gazdaságtörténete rajzolódik ki. Azé a falué, ahol a kezdő idézet szerint nem történt semmi érdemleges. Mégis a felvételek arról tanúskodnak, hogy igenis sok minden történt…
[1] A törteli baba. Pesti Napló 1894. június 19. (168. sz.) 4.
[2] Eötvös Károly: Az öreg gulyás. Vasárnapi Ujság, 1899. január 15. (3. sz.) 45–46.
[3] Feltehetően Laki Mihály és Sinka Veronika a nagyszülei voltak. Édesanyja Veronika 1880-ban született Törtelen. Két testvére volt ifj. Laki Mihály (*1883) és Laki Matild (*1887).
[4] MNM 617-043-6-1/2010 TF iktatószámú átvételi elismervény ajándékozásról.
[5] Vallott a törteli rablógyilkosság tettese. Ceglédi Hírlap, 1937. május 16. (20. sz.) 3.
[6] Házasságukat 1971 előtt köthették. Özv. Vágó Imréné K. Tóth Matild 1892. március 13-án született K. Tóth József és Szó Anna gyermekeként, Törtelen. Első házasságát 1917. október 4-én kötötte Cegléden, amelyből két gyermeke született: Vágó Imre (1918–1971) – felesége Török Erzsébet, unokája Vágó Erzsébet, illetve Vágó Sándor, akinek gyermeke Judit.
[7] Id. Pesti Antal (1889–1935) gyógyszerész, iparengedélyt 1912-ben kapott drogéria létesítésére, ahol fotólabort nyitott 1922-ben. Később üzletét fia ifj. Pesti Antal (1913–1981 után) vette át és fejlesztette. Képkidolgozást is vállalt és 1941-ben fényképész mestervizsgát tett. Drogériáját és fotólaborját az államosításig, 1951. december 31-ig működtette. 1961-ben a helyi OFOTÉRT vezetője lett 1970-es nyugdíjazásáig, majd később is ott dolgozott. Lásd: Kaczur Pál: Ceglédi fényképezés 1931–1981. Cegléd, 1981.
[8] Sokoldalú ismeretterjesztő program. Alkotó ifjúság – Ki minek a mestere? Ceglédi Hírlap. A Pest Megyei Hírlap különkiadása, 1974. december 21. (298. sz.)
[9] Kristó László: Törtel község monográfiája. 1944–1974, Törtel, 2011. Striczky György: Törtel. Magyar községek monográfiája. Törtel, 2009.