Fejős Zoltán 70. születésnapja alkalmából a szétfutó ötletek reménytelensége után a képkeresés feneketlennek tűnő kútját választottam, csak pörgetem, lapozgattam a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe 1921–1922-ben vidéki műtermekből bekerült huszonötezer üvegnegatív már digitalizált több ezer példányát, engedve, hogy a kép találjon meg engem. Olyan mappákban jártam, ahol csak a fotográfiát látom, az adatokat nem. Végül a rostán fennakadt három felvétel közül egy munkásokról készült csoportképet választottam: sörrel a kezükben ünnepeltek valamit, vagy csak a fotós kedvéért emelték korsójukat? Nem tudhatjuk. A felvétel Steindl Károly körmendi anyagának része. A fotótörténeti nyomozáshoz a kitartáson túl szerencse is kell, ezzel nem mondok újat.
A hatalmas vidéki műtermi korpusz bekerülésének idején eleink elsősorban a viselet (polgáriasodó, vagy éppen teljes pompájában megmutatkozó formájában – Szeghalomtól Körmendig) dokumentumaként tekintettek a műtermi fotókra. A mára már elfeledett, fotótörténeti regiszterekből hiányzó vidéki fotográfusok kiléte a legtöbb esetben nem került feljegyzésre. Az elmúlt bő évtizedben a közel nyolcvan fényképésztől származó anyag hat kivételével megtalálta a hozzá kapcsolódó fotográfus nevét, múzeumi iratok, műtermi hátterek, korábbi kutatók felfedezései segítették a munkámat. A körmendi anyagban van az egyetlen fotó, mely a műtermet kívülről, az utcafrontról, a műterem cégérével ábrázolja (F 41657). A festett hátterek, kellékek is azt igazolják, hogy a Körmendről a múzeumba került 218 üvegnegatív (F 41607 – F 41625) Steindl Károly munkája. A 30-as házszám (az utcanevet nem tudom kivenni, adatot nem találtam egyelőre a címhez) bejárata mellett kirakat, különböző méretű pozitívokkal, mely fölött Steindl udvari fényképészetét hirdető cégér uralja a teret. A kapun színes nyomatok lehetnek, a kapuban talán maga Steindl. A fénykép előterét egy elhaladó tehénfogat tölti ki, gyaníthatjuk, hogy emiatt választotta ki a fényképet Viski Károly néprajzkutató a múzeumba kerülők közé 1922-ben, nem a műteremépület dokumentációja miatt.
Steindl Károly működéséről kevés adat érhető el, 1892 és 1905 között Békéscsaba Fő terén volt műterme, itt készült fotóiból is kerülhettek példányok a tőle származó üvegnegatívok közé. 1908 és 1925 között már Körmenden jegyzik fotográfusként, felesége halála után, 1905-ben tehette át székhelyét a Dunántúlra. Ahogy a képen látható műtermi cégérén, úgy egy fennmaradt csabai és egy későbbi körmendi verzóin is szerepel az „Ő Cs. és Kir. Fensége József főherceg udvari fényképésze” megnevezés. „József főherczeg ő fensége Steindl Károly jeles csabai fényképésznek az udvari fényképészi czimet adományozta. Steindl ugyanis az ágyai erdőben szerencsétlenül járt László főherczegről, ott a helyszínen, a kápolnáról nagyszerű fényképeket vett fel, és ezzel érdemelte meg a kitüntetést” – adta hírül a Békésmegyei Közlöny 1899-ben.[1] Továbbá Steindl békéscsabai műtermének hirdetéséből tudjuk, hogy az a műterme nem üvegtetős, hanem üvegfalas volt: „Van szerencsém a n[agy]. érd[emű]. közönség szíves tudomására hozni, hogy fényképészeti műtermem a legújabbkori követelményeknek teljesen megfelel; tetőzete nem üvegből való, miért is a hó nem gátolhat abban, hogy felvételeket eszközöljek, sőt a legnagyobb havazás közben is képes vagyok fényképezni, mert a szükséges felső világosságot a műterem egyik üvegoldalán (4,5 m magas) és ott alkalmazott fénytörők által kapom. Beszereztem egy pillanatnyi felvételre szolgáló gépet is, ezzel gyermekeket és felnőtteket egy másodpercznyi időn belül lehet levenni. A legjobb idő felvételre a rövid nap tartama miatt délelőtti 9 órától délutáni 3 óráig. Műtermem fűttetik. Kérem a becses levétetni szándékozókat, szíveskedjenek ezen elhatározásukat az eljövetel előtt legalább fél órával velem tudatni. Egyedüli czélom és törekvésem mindig az leend, hogy a n. érd. közönség élethű fényképek azok kidolgozásával és kiállításával meg legyen elégedve és hogy teljes bizalmát megnyerjem. Tisztelettel Steindl Károly.”[2] A körmendi felvételek alapján ottani műterme üvegtetővel rendelkezett.
A fényképész fia, Steindl Károly apjától tanulta ki a mesterséget, nála segédkezhetett, majd beutazta Magyarországot, 1923-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött és New Yorkban nyitott fényképészműtermet.[3]
A Néprajzi Múzeumban lévő Steindl üvegnegatívok többsége 9×12 és 13×18 cm-es, arcképek, az első világháború lenyomataként regruták, férfi(ak) nélküli családi emlékképek, egészalakos viseletképek, esküvői fotók – ahogy az országos gyűjtés többsége. A műterem jellegzetes hátterei, bútorkellékei több fotón láthatóak. Néhány Steindl fotó kilép a műtermi világból és témákból: például a Körmend környékén fürdőzőkről készült két kép, egy horgászt vagy éppen egy az utcán haladó úthengert megörökítő fotográfia. A teljes műtermi korpuszban, elvétve egy-egy mesterség képviselőiről készült csoportkép is található: hordókészítőkről, bádogosokról, asztalosokról, vagy kéményseprőről, hentesekről és az itt kiválasztott építőkről.
A felállványozott téglaépület előtt a kamerába néző kalapos, kötényes munkások, a szélen az építésvezetővel (?) ismeretlen alkalomból, lehetséges, hogy az építtető megrendelésére készülő kép miatt rendeződhettek csoporttá. A középpontban lévő söröshordóból tizenkét főnek jutott sör, többen pipával, téglával a kezükben néznek a lencsébe. Az építés, munka attribútumai a tégla mellett a kalapács, vízmérték. A kép jobboldalán egy elmosódott nőalakot is láthatunk. A Steindl-anyagban három nagyméretű, 18×24 cm-es üvegnegatív található, az egyik az itt látható csoportkép.
Steindl Károly egy pozitív képét jómagam leltároztam be 2007-ben, raktárrendezés során talált fotó, amely minden valószínűség szerint Újváriné Kerékgyártó Adrienn (Zoltánnak minden bizonnyal csak Adrienn néni) jóvoltából került a múzeumba egy tucat családi képpel együtt.
A műtermi sorozatok pozitív párja, Steindl Károly által jegyzett, képeslap formátumú felvétel, egy édesanya három kisgyerekkel és katona fiával (?). A kép hátulján nyomtatott felirat jelzi a fotográfust. A lapot Ujváry Lászlónénak címezték Budapestre. A hátoldalon ceruzás felirat – „háztartásbeli alkalmazott és családja az I. vil[ág]. háború (1917)” – a kézírás alapján Ruitz Izabella megjegyzése lehet. A feladás helye nem vehető ki: „…Zala…”, a feladó Róza. Sohasem tudjuk meg, hogy Viski Károly látta-e ennek a képnek a negatívját 1922-ben, ha igen, akkor miért nem választotta be az anyagba.
Egy véletlenszerűen kiválasztott fotó is számos rétegét fedi fel a fotótörténetnek, a Néprajzi Múzeum fényképtári anyagának. Egyik adat és kép jön a másik után, történetek és egymástól időben és térben távol. A gyűjteményi rendszerbe több évtizedes (majd évszázados) különbséggel bekerült műtárgyak párbeszédbe kerülnek egymással. Múzeumi és gyűjteményi munkám első éveiben ezt tanultam Zoltántól, és úgy tűnik bárhová lépek, ez igazolódik. A körmendi építkezés alkalmával készült fotón harminckettő férfi, egy háttérben megbújó nő és egy pár láb szerepel a magasban. Ez 34,5 fő, ami majdnem fele a 70-nek. De nem emiatt, hanem inkább a söröskupák miatt eshetett a választásom erre a képre.
[1] Kitüntetés. Békésmegyei Közlöny, 1989. március 19., 5.
[2] Steindl Károly fényképész Békés-Csaba, Vasút-utca (Rutkay-féle ház). Békésmegyei Közlöny, 1987. december 19., 6.
[3] Új magyar fényképész New Yorkban. Amerikai Magyar Népszava, 1931. augusztus 17., 2.