„Mivel a látvány feladata, hogy különböző specializált közvetítők révén láthatóvá tegyen egy már nem észlelhető világot, elkerülhetetlen, hogy az emberi látásérzékelést az egykor a tapintás által elfoglalt különleges helyre emelje; mivel az érzékek közül a látás a legabsztraktabb és a legkönnyebben becsapható, természetesen ez illeszthető legkönnyebben a jelenkori társadalom általánosított absztrakciójához.”
(Guy Debord: A spektákulum társadalma)
Szvet Tamás, (Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Doktori Iskola – Hága, Királyi Akadémia, AR Lab /Augmented Reality Labor), fiatal kortárs képzőművész és a 19. századi fotográfia kapcsolata. Szvet szobrászként végzett, de nem szereti a műfaji kötöttségeket. Tanulmányai során mindig is érdekelte a szobrász mesteriskola története. A kezdet, a hagyomány értése, ismerete, ami nagyon is tudatosan napjainkban is az oktatás része, csak nem mindenki időzik el figyelmesen Izsó Miklós, Huszár Adolf, Stróbl Alajos és a hozzájuk szorosan kapcsolódó Epreskert története fölött.
A Magyar Írók és Művészek Társaságának tagjai fogalmazták azt a beadványt, aminek köszönhetően München és Párizs mintájára lehetővé vált a festészeti és szobrászati mesteriskolák magalapítása. Kik voltak a kezdeményezők, a támogatók? Jókai Mór beadványt szerkesztett, Trefort Ágoston miniszter értekezletet hívott össze, a fővárosi közgyűlés 130 évvel ezelőtt döntött a telek átengedéséről. Stróbl Alajos 1885-től közel negyven évig volt mestertanár, az oszlopos, előcsarnokos szobrász műteremház a Deák-szoborra közadakozásból összegyűlt pénzből épült fel.
Az épület, benne a szalonszerűen kialakított Parthenón-fríz Teremmel és a romantikus kert, melyet Stróbl tanítványaival közösen csinosított, kiváló látványelemként működött, megjegyzem, működik a mai napig a fotográfusok számára. Morelli Gusztáv, Müllner János, Balogh Rudolf, Jelfy Gyula voltak a hivatásos fényképészek, mégis Kratochwill Alojzia (Stróbl Alajos felesége) sztereofelvételei keltették fel Szvet Tamás figyelmét, aki a háromdimenziós művészeti alakítás, az interaktív és sztereoszkópikus vizualizáció című kutatási programba bekapcsolódva készítette el Kibővített Emlékezet című munkáját.
Térspecifikus munkáról van szó, ami a Fríz-terem múltját egy mai technikai eszköz (ún. augmented reality szoftver) segítségével mutatja be. A művész a Stróbl-család hagyatékából választotta ki a teremben készült fotókat. A szoftver fotók és egyéb objektumok térbe való elhelyezését teszi lehetővé, kódok segítségével ad hozzá a látványhoz, megjeleníthet két vagy háromdimenziós alakzatokat, de akár animációt vagy hangokat is. A teremben készült fotókat kódokhoz rendelte, azokat eredeti helyükre pozícionálta (a program használatára Szegedy-Maszák Zoltán tanította meg). Egy monitoron keresztül így lehetőség nyílt, – ha csak elméleti síkon is –, a tér rekonstruálására, más és más időmetszet összevetésére, szemlélésére, korabeli dokumentumok és a mai technikai lehetőségek felhasználásával. A kiállításon egy monitoron keresztül a néző körbenézhetett a térben, bemutatva a tér több mint száz évvel ezelőtti berendezését, festményeit, szobrokat. *
De mi lesz a felbecsülhetetlen értékű Stróbl-hagyaték sorsa, benne Kratochwill Alojzia felvételeivel, melyek kiemelt örökségvédelmi figyelemre méltók? S vajon milyen visszhangja lesz Szvet Tamás munkájának intézményen belül és kívül?
* Kibővített Emlékezet / Augmented Memory
Interaktív médiainstalláció / interactive media installation,
számítógép, kamera, fa / computer, camera, wood /
2012 Parthenón-fríz Terem / Budapest (2012. május 2-12.)
Bendig-Zsilinszky Zsófia
Magyar Képzőművészeti Egyetem