Léteznek olyan közgyűjtemények, amelyekben az őrzött képi és írott források általában nem bírnak egyedi művészi értékkel, de történeti dokumentációs forrásértékük jelentős. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár az 1896 óta a városligeti Vajdahunyadvárban található intézményével és a magyar agrártörténet dokumentumait, tárgyait és fotóit őrző gyűjteményével éppen erre példa.
Az írás azt mutatja be, hogy egy dokumentációs értékkel rendelkező fénykép mennyi információt és történetet hordozhat történelmi személyek, köztörténeti események, továbbá az intézménytörténet vonatkozásában. Ennek bemutatására szolgál S. Szabó Ferenc (1912–2010) egykori főigazgató (1948–1957) hagyatéka, amely 2006-ban érkezett be.[1] Az ebben fellelt egyik felvétel már korábbi két nagyításban is ismert volt a gyűjteményben, hiszen 1966-ban beleltározásra kerültek.[2] Azonban dokumentációs értékük feltárása csak most történt meg.
A hagyatékban talált fekete-fehér 9×14 cm nagyítású felvételen[3] két férfi beszélget. Két történelmi név, ismert személyek, ismeretlen fotográfus felvételén[4]. Az idősebb, elegáns, köpcös úr Hajós Alfréd építész, első magyar olimpiai bajnokunk. A másik, világos öltönyt viselő úriember S. Szabó Ferenc, a Nemzeti Parasztpár egyik vezéregyénisége, az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, földművelésügyi politikai államtitkár, majd 1956-ban a Petőfi Párt egyik szervezője. Ezen az egy, pozitív fekete-fehér nagyításon több évszázad számos történelmi helyszíne, eseménye és emléke sorakozik.
A hely, ahol a pillanatot megörökítették, a városligeti Vajdahunyadvár barokk és reneszánsz épületcsoportját összekötő épületrész egyik dolgozószobája. Ez alkalommal az 1945 utáni háborús pusztításokat követő újjáépítési időszak ideiglenesen használt főigazgatói irodája. S. Szabó Ferenc főigazgató itt találkozott Hajós Alfréd építésszel. A fénykép készítésének pontos időpontja nem ismert, mivel a korábban beleltározott példányok hátoldalára jegyzett 1956. augusztus 31. datálás téves, hiszen Hajós Alfréd 1955 novemberében tüdőbajban elhunyt.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum összefoglaló jelentése 1948-51 évekről című iratanyagból kiderül, hogy S. Szabó Ferenc hosszú betegállományát követő visszatérése után 1950. február 15-e után találkozott Hajós Alfréd építésszel, amikor is az épület helyreállítása Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter javaslatára költségvetési forrásból folytatódhatott[5]. Az ekkor már a fővárosi újjáépítésekben is tevékeny szerepet vállaló építész tapasztalata, szakértelme garancia volt a szívügyének tekintett épületcsoport újjáépítésére. Annál is inkább, mivel Hajós Alfréd a századforduló első éveiben Lechner Ödön és Alpár Ignác építészek irodájában szerzett szakmai tapasztalatokat. Erről tanúskodik Klösz György Az Ezredéves Országos Kiállítás Történelmi Főcsoport épületei című albuma nálunk őrzött példányának előlapja a következő szöveggel: „Munkatársamnak Hajós Alfréd építésznek 1902. V./25. Alpár Ignác”.[6] Ennek okán is működött közre az építész már 1945 és 1947 között is a Vajdahunyadvár romos tetőszerkezetének helyreállításában.
De milyen történeteket is őriz még ez a fénykép, amelyek további információkat is közvetítenek? Például a festményét, amely előtt S. Szabó Ferenc és Hajós Albert beszélgetnek. Ez Jámbor (Frommer) Lajos (1869–1955) építész akvarellvázlata az 1896-ban felépített városligeti Vajdahunyadvárról[7]. Alpár Ignác tervező-építész mellett ő volt az 1896. évi millenniumi épületcsoportok művezetője.[8] A főváros mai elrendezését megtervező európai léptékben is rendkívüli építészgeneráció tagjai voltak ők, és még többen is Schickedanz Alfréd, Ybl Miklós és a többi neves építész tanítványaikként. A fényképen rögzült mozdulatokról sejthető, hogy a Vajdahunyadvárról beszélgetnek.
A Mezőgazdasági Múzeum történetében ez az időszak a háborús pusztítások újjáépítésének kora: az épület, a kiállítások és gyűjtemények vonatkozásában csakúgy, mint a szervezeti átalakulásban. A jelentős pénzügyi támogatás eredményeként és S. Szabó Ferenc elszánt tevékenységének hatására a vár épülete és a múzeum intézménye is új alapokra helyeződött.
A fotón látható másik festmény is érdekes intézménytörténeti szempontból: Birkák viharban címmel, mely Vezényi Elemér (1879–1967) alkotása[9]. A képzőművész személye ugyancsak ismert a Magyar Mezőgazdasági Múzeum történetében. Vezényi Elemér, Koszkol Jenő, Matskásy Gyula festőművészek és Halász István szobrász Herman Ottó közvetlen munkatársai voltak. A híres polihisztor tudós a magyar ősfoglalkozások: a pásztorélet és a halászat témakörének tárgyi- és képi emlékeit gyűjtötte össze, többek között a millenniumi kiállításhoz, az 1900. évi Párizsi Világkiállításra és később a királyi Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményéhez.
A háttérben egy emblematikus magyar szürke-ábrázolás is látható egy posztamensen, amelyet ifjabb Vastagh György szobrász formázott meg. A profilos talapzaton álló egynegyed életnagyságú szobor[10] Alföldi típusú, 5 éves bikát ábrázol. A művész munkásságát, az állatszobrok valósághű megjelenítését elismerve a Párizsi Világkiállításon aranyéremmel díjazták.
Hajós Alfréd aktív sportpályafutását az építészdiploma megszerzése után öt évvel, 1904-ben fejezte be. Villányi Jánossal 1907-ben hozta létre saját cégét. Számos épület mellett sportlétesítményeket is tervezett, köztük pl. a leghíresebb fővárosit, a Margitszigeti Sportuszodát. Több épület, sírhely megtervezésében is tükröződik a betegek és a történelmi egyházak iránti tisztelete: így például az Amerikai úti tüdőbetegkórház, a Szabolcs utcai kórház nőgyógyászati részlege vagy a svábhegyi szanatórium uszodája. Vidéken kifejtett munkássága egyik legismertebb példája a debreceni Aranybika Szálloda épülete.
Személyes életét és pályafutását megtörték a világháborúk. Az elsőben családjának több tagja is részt vett; az ennek során kiérdemelt kitüntetéseik mentették meg őket később a vészkorszak borzalmaitól. 1945 után mint a Mezőgazdasági Tervező Iroda mérnöke tervezett mezőgazdasági létesítményeket, kultúrházakat és egyéb szociális létesítményeket.
A fénykép további jellegzetes részletei is ismertek. Napjainkban is ugyanez a lambéria fedi a falfelületeket, és áll még az egykori zöldszínű cserépkályha is. Még megvan a szintén zöld színű, bársonyszövettel kárpitozott karosszék is, amely a jelenlegi főigazgatói irodában áll. Ugyancsak megmaradt a Györgyi Dénes tervezésű, Schmidt Miksa cége által gyártott fenyőfából faragott karosszék is. A lovas huszárt ábrázoló akvarellről eddig nem sikerült adatot felkutatni. A fotelban látható papírkupac feltárása érdekes feladat a mai érdeklődők számára. Mindezek jó eséllyel elérhetőek az intézmény történeti dokumentációs gyűjteményében.
[1] A teljes hagyaték a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Személyi Emlékanyag-gyűjtemény részét képezi
[2] Lt.sz.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye 7899 és 5786.71.
[3] Lt.sz.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye 2009.68.1.
[4] Nem kizárt, hogy a felvétel készítője Eke Károly, aki ekkoriban a Mezőgazdasági Múzeum fotósa volt.
[5] Lt.sz.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Múzeumtörténeti Dokumentációs Gyűjteménye, A Magyar Mezőgazdasági Múzeum összefoglaló jelentése 1948-51 évekről.
[6] Lt.sz.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Eredeti Fényképek Gyűjteménye 9929.
[7] Lt.sz.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Képzőművészeti Gyűjteménye 85.60.1.
[8] https://www.sztnh.gov.hu/sites/default/files/files/kiadv/szkv/szemle-2019-6/05.pdf megtekintve 2024. február 26.
[9] Lt.sz.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Képzőművészeti Gyűjteménye 58.76.1
[10] Lt.sz.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Képzőművészeti Gyűjteménye 57.6.1.