A budapesti Hatvani utca 1. (Kossuth Lajos utca 1.) jól ismert a fotótörténettel foglalkozók körében. Ezen a címen, a ferences barátok által építtetett két különböző épületben az 1850-es évek végétől évtizedeken át több fényképész dolgozott. 1859-től 1862-ig Fájth János bérelt itt műtermet.[i] 1872-ben Klösz György már ezen a címen hirdeti szolgáltatásait,[ii] majd 1877-től ugyanitt, az újonnan épített Ferenciek Bazárjában berendezett harmadik emeleti fogadószinten és a negyedik emeleti műteremben dolgozott tovább.[iii] Bár a vállalkozás 1884-ben a Hatvani utca 18-ba költözött,[iv] az 1885–1886-os címjegyzék még a Hatvani utca 1. alatt adja meg az elérhetőségét.[v] Az 1888-as évre kiadott címjegyzék fényképészeket felsoroló részében nem jelenik meg a Hatvani utca 1., az 1890-es jegyzékben Ullmann J. nevén fut tovább az itteni műterem,[vi] majd az 1894-es jegyzékben már Divald Károly fiai hirdetik magukat ezen a címen.[vii]
A budapesti fényképészek topográfiai listájában Szakács Margit Klösz György Hatvani utcai működésével részleges időbeli átfedésben, az 1880–1890 közötti évekre Barabás Bódog nevét is megadja a Hatvani utca 1. szám alá.[viii] (Peternák Miklós a MAFOT első évkönyvébe írt nagyívű és rendkívül adatgazdag tanulmányában, az adatvizualizációs 2. mellékletben nem ad nevet az 1887 és 1889 közötti időszaknál a Hatvani utca 1. alatti műteremhez.[ix]) Szakács Margit feltételezése azon a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött hét fényképen alapult, amelyek verzóján Barabás Bódog neve és a „Hatvani utcza 1.” cím olvasható.[x] A papírképek kiszereléséből, a megörökítettek öltözetéből és az egyik kép hátoldalán olvasható „1887 oktober” korabeli feliratból arra következtethetünk, hogy a Szakács Margit által megadott datálás tovább szűkítendő, és a fényképész az 1880-as évek második felében készítette ezen a címen a felvételeket. A fényképész Hatvani utcai tevékenységének kezdetét bizonyítja az a Budapest Főváros Levéltára iratai között őrzött német nyelvű bérleti szerződés, amelyet 1887. április 4-én közjegyző előtt kötött Barabás Bódog és Kéler Napóleon „építész” a Ferenciek Bazárjának negyedik emeleti fényképészműtermével kapcsolatban. (Az irat, két mellékletével, vagyis a Ferenciek Bazárjának házirendjével és a műterem alaprajzával együtt, tanulmányozható a Hungaricana internetes oldalon.)[xi] Kéler Napóleon az a vállalkozó volt, aki 1876–1877-ben felépíttette a ferencesek új rendházát és a hozzá csatlakozó bérházat. Az építkezés finanszírozásának ellentételezéseként a rendtől 1908-ig megkapta a Bazár helyiségeinek haszonélvezetét és a bérlésekből származó jövedelmeket.[xii]
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába néhány éve került Barabás Bódogról egy egyoldalas életrajz, amelyet a fényképész egyik leszármazottjától, Budai Ákostól kaptunk.[xiii] A szöveg nemcsak adatokat szolgáltat az életúthoz, hanem fény derül arra is, hogyan értékelte Barabás több évtized távlatából saját fényképészeti tevékenységét:
„1864. november 13-án született Pesten, apja terménykereskedő volt.
A Magyar Kereskedelmi Akadémiát végezte el, a családi indíttatás ellenére mégsem lett kereskedő, hanem apja korai halálát követően, 1887-ben megnyitotta fényképész műtermét a Hatvani u. 1. szám alatt (Franciskaner Bazar). Rövid ténykedését követően anyagi és egészségügyi okok miatt felhagyott a fényképészettel.
1890–1892 körül a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, majd az Osztrák–Magyar Bank tisztviselője lett Budapesten. Ezt követően, szerelmi bánattól vezérelve kérte áthelyezését és így Nagyváradra került. Itt 1894-ben megnősült, elvette Amigó Vilmát[xiv], akitől három gyermeke született. 1896-ban visszaköltözött Budapestre. A Magyar Nemzeti Bank főfelügyelőjeként ment nyugdíjba.
- július 14-én halt meg Dunaharasztiban.
1947-ben írt emlékirataiban fényképészeti működéséről röviden csak ennyit ír:
»… Jó módban éltünk, míg szegény apám élt, de halálával lecsúsztunk. Nagy hibát követtünk el, hogy anyám forszírozására cinkográfus és fényképész lettem. Ő mindig azon volt, hogy sok pénzt keresni és erre a fényképészséget tartotta a legalkalmasabbnak. Akadt tényleg egypár fényképész Pesten, akik jól megszedték magukat, de azok jó üzletemberek voltak. Amihez én sose értettem.
A Kossuth Lajos utcában nagyon szép fényírdát rendeztünk be, tízezer forinton. De rövid dicstelen működés után félbe kellett hagyni a fényképezést és a cinkografálást. Igen szép képeket és kliséket csináltam, de hiányzott az energia a segédekkel és főképpen a vevőkkel, akarom mondani a megrendelőkkel szemben. Senki nem fizetett, mindenki megcsalt és meglopott.
Nagyon szép kis olajfestményeket hoztam divatba. Fényképek lettek olajfestékkel bevonva és miniatűr stafeloira (?)[xv] téve. Ez az én ideám volt. Elég szép eredményt értem el velük, de a szalonban elhelyezett kis képeket az állvánnyal együtt a művelt úri vendégek ellopták. Egy német kereskedő sok ilyen képecskét vásárolt nálam jó pénzen. Közbejött azonban az én súlyos tífusz betegségem, amely jó sokáig karjaiban szorongatott. Ez aztán befütyült az én fényírdámnak.
Ez a fényképészeti história nagyon elidegenítette tőlem Emília családját. Nem csoda. Ma sem tudom ésszel felfogni, hogyan tehettem akkor ilyen baklövést. Csoda, hogy nem kéményseprőnek mentem.«”
Barabás Bódog szűk három évig tartó fényképészi tevékenysége tehát nemcsak a megszokott albumin vizitkártya és kabinetkép méretű portrékra korlátozódott, hanem Klösz Györgyhöz hasonlóan foglalkoztak a műteremben cinkográfiával, és készítettek átfestett fényképeket is. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben sajnos nem őrzünk Barabás Bódog jelzetével ellátott, miniatűr állványra helyezhető átfestett képecskét, de a fennmaradt fotográfiák között, témájukat tekintve, két ritkaságnak számító felvétel is van. Az egyik képen egy házaló kofa látható, hátán puttonnyal;[xvi] a másik pedig egy asztal mellett ülő kislányt örökít meg.[xvii] Utóbbi képen a gyermek (Margit) mellett több műtermi kellék figyelhető meg, amelyekre a lányka testbeszéddel reagál. Az asztalon az iskolás lét attribútumai: egy írótábla, egy kinyitott iskolatáska és egy füzet láthatók. A gyermek egyik lábát maga alá húzza a széken, kissé kétségbeesett arccal könyököl az asztalra, fejét megtámasztja és a kamerába néz; szájában pedig egy íróeszközt rágcsál.
Házaló kofa. Budapest, 1887–1889. Barabás Bódog felvétele. Albumin papírkép, 16 × 11 cm. (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz. 362/1957 fk)
Lány gyermek, mellette az asztalon iskolatáska, füzet, írótábla. Budapest, 1887–1889. Barabás Bódog felvétele. Albumin papírkép, 16,3 × 11 cm. (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz. 93.92)
Barabás Bódog műtermének jelzete egy ismeretlen fiatal lányt megörökítő fénykép verzóján. Budapest, 1887–1889. Albumin papírkép, 10,7 × 6,6 cm (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz. 84.1263. A gyűjteményben őrzött valamennyi kép verzóján ez a grafika látható, a nyomtatott hátlapokat Leopold Türkel bécsi cége készítette.)
Annak ellenére, hogy Barabás Bódog keserűen emlékezett vissza a kudarcba fulladt és a házasodási terveit is romba döntő fényképészeti pályafutására, mégis sikerült maradandót és értékeset alkotnia. Reméljük, hogy a jövőben további képek kerülnek majd elő e szűkre szabott munkásságból.
[i] Farkas Zsuzsa: Barabás Miklós (1810–1898) fényképészeti tevékenysége. In: Fotóművészet 2006/5-6. 123.
[ii] Lugosi Lugo László: Klösz György élete és munkássága. Monográfia. Budapest, 2002. 13.
[iii] Uo. 29.
[iv] Uo. 45.
[v] Budapesti Czim- és Lakjegyzék 1885–1886. 246.
[vi] Budapesti Czim- és Lakjegyzék 1890, 342.
[vii] Budapesti Czim- és Lakjegyzék 1894. 352.
[viii] Szakács Margit: Fényképészek és fényképészműtermek Magyarországon (1840–1945). Budapest, 1997. 87.
[ix] Peternák Miklós: Fénykép térkép világtérkép. In: Fotótörténet 1. Budapest, 2020. 62.
[x] Leltári számok: 362/1957 fk, 73.178, 73.183, 84.1263, 84.1287, 84.1288, 93.92
[xi] www.hungaricana.hu; jelzet: HU BFL – VII.175 – 1887 – 0384
[xii] Cs. Plank Ibolya: Fényképészműtermek Budapesten. In: Budapesti Negyed 1997. tavasz. 94.
[xiii] Barabás Bódog (Félix) életútja. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, adattári dokumentáció.
[xiv] Amigó Vilma rokonságban állt Amigó József nagyváradi fényképésszel, valószínűleg az unokatestvére volt. (B.K.)
[xv] Helyesen staffelei. A német szó jelentése: festőállvány. (B.K.)
[xvi] Leltári szám: 93.92. A kép megjelent: Jalsovszky Katalin–Tomsics Emőke: Budapest, az ikerfőváros. Budapest, 2003. 100–101. A szerzőpáros a tényleges készítési időpontnál korábbra, az 1870-es évek végére datálta a felvételt.
[xvii] Leltári szám: 93.92