A Néprajzi Múzeum F 337005 számon beleltározott tételén egy lányt láthatunk, aki egy doboló sámán rajzával díszített fehér lepelruhát visel. Ha valaki figyelemmel követi a kortárs zenei szubkultúrák öltözködését, akkor láthatja, hogy a lány a metálzenéhez kötődik. De mi is az, amit Boglárka ruháján látunk?
A sámándob rajza vezethetne minket a világ több pontjára is, aki azonban a folk metal zenekarok világában járatos egy kicsit, az rögtön felismerheti: ez a Korpiklaani finn együttes egyik emblémája. Kik ők? Eredetileg Shaman (1993-2003) néven alakult a csapat és joikat (számi tradicionális énekforma) dolgoztak át. 2003 óta működnek Korpiklaani néven, a tradicionális népzenét és az ún. humppa zenét vegyítik a metállal. (Előbbi sajátos finn tánczene, mely a jazz és a foxtrot keveréke.) Bár a finn nemzeti eposz, a Kalevala történeteit szó szerint nem építik be szövegeikbe, de az úgynevezett Kalevala-stílusban, verselésben (is) játszanak. Az utóbbi években egyre többet merítenek a finn mitológia elemeiből1. Az együttes albumborítóinak és grafikájának meghatározója alakja egy kvázi-Väinämöinen figura, Vaari (a szó finnül a nagypapa egyik megfelelője)2. A magyar szövegekben öregemberként definiált Vaari a lemezeken „énekel”, azaz egy-egy dal az ő előadását imitálja – ezáltal a fiktív, mitológiai figura életre kel. Az együttes másik, korábbi szimbóluma a sámándob, mely logóként és háttérként is funkcionál, emellett nem ritkán borítókon vagy a dalokhoz készült klipekben, akár a Vaari figura kezében is láthatjuk. Ezt az emblematikus sámánt és dobot láthatjuk a ruhán is.
A Korpiklaani Korven Kuningas (Az erdő királya) című albumának (2008) pólója. Vaari figura, az előtérben a sámán figura.
A póló hátulja: sámán figura. Néprajzi Múzeum, ltsz. 2009. 7. 3.
Hogyan és miért kerül ez a fotó a Néprajzi Múzeumba? Hogyan illeszkedik ez a múzeum anyagába? Miért fontos ez egy néprajzzal és fotókkal foglalkozó muzeológus számára? Jelen esetben a fotó „megrendelője” a gyűjteményt kezelő egyik muzeológus, a fénykép leltározója. Ha megnézzük, hogy az előtte és utána következő tételek milyen témát ölelnek át, akkor közeledünk a megoldáshoz… Több fotón szintén fiatalokat láthatunk, akik a finn metálzenéhez kapcsolódó pólókat viselnek, pár leltári számmal odébb pedig finn szaunát, a Fiskars cég vásári standját láthatjuk. A felvételek a Néprajzi Múzeum 2009-ben nyílt, (M)ilyenek a finnek? Finnország magyar szemmel című kiállításának előkészítő munkája során készültek, kiegészítve (és igazolva) mindazokat a feltevéseket, melyek az országról, a finnekről alkotott sztereotípiákat jellemzik.3A felvételek egy része a kiállítási katalógusban is szerepelt. Az F 337005 számon beleltározott fotónk a kiállítás Kalevalától a finn metálzenéig egységhez tartozik, mely a finn nemzeti eposz történetét, magyarországi fordításait, feldolgozását, kortárs továbbélését mutatja be. Ez utóbbi legmeghatározóbb példája a finn metálzene, ugyanis egyes együttesek a Kalevala szövegét, történeteit, zenei alapjait (verselését) dolgozzák fel, alakítják saját zenei világukhoz (pl. az Amorphis, Korpiklaani, Ensiferum). A zenekarok itthon is ismertek és népszerűek, rendszeresen és sűrűn koncerteznek nálunk. A (M)ilyenek a finnek? kiállításban az érintett együttesek bemutatása hangzó anyagokkal, lemezborítókkal, az együttesek logójával és lemezborítók másolataival ellátott pólókkal, zászlókkal és terepen készült fotókkal történt.
A metál-rajongókat ábrázoló fotók „terepen” készültek, 2008-ban finn metálzenekarok koncertjei előtt és a Sziget fesztiválon. Azokat a fiatalokat állítottuk meg, akik finn együtteshez köthető ruhadarabot vagy kiegészítőt viseltek. Célunk az volt, hogy a készülő kiállítás Kalevala tematikájához olyan fényképes anyagot állítsunk össze a finn metálegyütteseket szerető emberekről, melyen a szubkultúrához kapcsoló kvázi-uniformisokat (elsősorban pólókat) viselnek. Mivel a várakozó fiatalok idővel a koncertre indultak, ezért hosszabb beszélgetésre nem volt alkalmunk, inkább arra törekedtünk, hogy minél több emberrel szóba elegyedjünk. Ennek során visszacsatolásként email-címeket kértünk, ahová elküldtük a fényképeket és később a kiállítás programjait is. Ekkortalálkoztunk a képen látható Boglárkával is.
A (M)ilyenek a finnek? kiállításhoz kapcsolódva egy-egy témát bővebben kifejtő kamarakiállítások is készültek. Ezek egyike volt A metálzene földjéről, ahol a finnországi zenekarok tematikus bemutatása történt, rajongók közreműködésével. Tőlük az együttesekhez kötődő relikviákat kértünk. Ennek eredményeként dedikált tárgyak, egy-egy koncert emléktárgya és az együttes tagjaival készült fotók egészítették ki azt a nagyon gazdag anyagot, melyet a múzeum egy 2008-as MADOK pályázat alkalmával vásárolt (közel száz, finn metálegyütteshez kapcsolódó, magyarországi forgalomban lévő ruhadarab, kiegészítő és cd). A kamarakiállítás kapcsán kerestem fel újra Boglárkát, azzal, hogy adja kölcsön nekünk a ruhát, amelynek fotójamár az anyakiállításban és annak katalógusában is szerepelt.
A ruha tulajdonosa Boglárka, aki a finn metállal, illetve a Korpiklaanival való viszonyáról így nyilatkozott: „A kapcsolatom a finn metállal igazándiból az Apocalyptica nevű együttessel kezdődött. Nagyon nagy rajongójuk voltam, általuk kerültem közelebb a finnekhez, akkortájt kezdtem tájékozódni, olvasgatni róluk, a kultúráról, aztán később már a fanatizmust levetkőzve is folytatódott ez az érdeklődés. A gasztronómiától kezdve a mitológiáig minden érdekelt, ami hozzájuk kapcsolódott.” A Korpiklaani a későbbi, vidám-metál időszak volt [..]. Róluk mindig a fenyőerdők, vadállatok, fakunyhó melletti tábortüzek jutnak eszembe. Élvezet volt a finneknek ezt az oldalát is látni, amikor nem melankolikusak, nem vérszomjasak – csak isznak és jó a kedvük. […] Az ő esetük azért is különleges, mert egy ideig Shaman néven futottak, egészen más tónusú dalokkal, amik méginkább elrepítettek a pogány világba. […] Olyan finn metál, ami bevisz minket az erdőkbe. Örömködni hozza össze az embereket, ezt hirdeti a zenéjük és a koncerteken ezt el is szokták érni.” És mit kell tudnunk a hímzett ruháról? „A Korpis ruhámnak története van. A gimnáziumban volt egy tánc és dráma nevű tárgyunk, amin a legkülönfélébb feladataink voltak. Ezeknek egyike, hogy az összes évfolyam csapatokra oszlott, mindenki kapott egy népet, amit el kellett játszania. Mi voltunk a vikingek. Minden lány szaladt a boltba fehér ágylepedőért, az én ruhám is így készült. Természetesen a hímzés és a tépés sem volt rajta akkor még, azt kimondottan az első Korpiklaani koncertem előtt csináltam rá, igazából csak a móka kedvéért. Sose felejtem el az énekes arcát, mikor autogramért tartottam a ruhám szélét. Még puszit is kaptam érte. Azóta nem volt rajtam, de őrzöm a szekrényben, ki tudja, talán egyszer még felveszem.” A fénykép ez előtt a koncert előtt készült, a 2008-as Paganfesten, ahol a Korpiklaani mellett más, a pogány metál stílusba sorolható zenekarok is felléptek.”
A huszonéves Boglárka rajzol, képregényeket készít, ír, sok példát hozhatnék munkáiból arra, hogyan hasznosította, gondolta újra a finnes és finn metálos témákat, ennek egyik példája egy, a gimnáziumi irodalomtanára kérésére készített tanterem-illusztráció, melyen a Kalevala főbb témáit festette meg.
A kép témája többféle kérdést felvet, melynek megválaszolása túlmutat jelen írás keretein. Ezek közül az egyik a kortárs anyag múzeumi hely(zet)e. Jelen esetben ez a fotó (és a sorozat többi része) szorosan kötődik a kiállításhoz (illetve két kiállításhoz), az ehhez kapcsolódó gyarapításokhoz, a tárgygyűjteményekben beleltározott ruhadarabokhoz, kiegészítőkhöz. A metálzene földjéről kiállítás vendégkönyvében a finn metál (és egyáltalán a heavy metal) múzeumi bemutatása elleni tiltakozást nem olvastam, legfeljebb arról, hogy szubjektív okokból másképpen állították volna össze az anyagot. A sok közül csak egy bejegyzést emelnék ki A metálzene földjéről című kiállítás vendégkönyvéből: „A múzeumokban ritkán veszik figyelembe és jellemzik, ismertetik értékként azt a modern kultúrát, ami a mai fiatalok életének része. Örülök, hogy itt néhányan kiszakadtak az akadémikus elfásultságból és ráébredtek, hogy hiába nevezzük heavy metalként – ami a sztereotípiák szerint durva és zajos – az akkor is értékes zene és művészet, képzett zenészekkel, sokszor egyedi hangszereléssel és megközelítéssel (cselló, operaénekesi hang, klasszikus finn hangszerek). Köszönöm.” (aláírás olvashatatlan).
Egy másik, fotógyűjteményi szempontból problematikus és megoldásra váró feladat a digitális kamerával készített felvételek befogadásnak kérdése, azaz a digitális fotó „műtárggyá” nyilvánításának tisztázása. Ez szintén messzire vezethet, de fontos(lenne) erről is beszélni.
01 Például a 2011-es Ukon Wacka albumot a mitikus főistennek, Ukkónak szentelik, maga a cím egy olyan összejövetelre utal, ahol Ukkót imádják. Utolsó lemezük címének a Manala-t (2012), a finn mitikus alvilág, a halottak világának egyik elnevezését választották.
02 A figurát Jan Yrlund tervezte.
03 A kiállításról bővebben (M)ilyenek a finnek? Finnország magyar szemmel. 2009. Budapest: Néprajzi Múzeum.