Tudományközi tanácskozás a dia és a diafilm forrásértékéről és kutatási lehetőségeiről
Szervezők: HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet,
Magyar Néprajzi Társaság Film- és Fénykép Szakosztály és Folklór Szakosztály
Időpont: 2025. december 4–5.
Helyszín: Budapest, HUN-REN BTK,
Humán Tudományok Kutatóháza
A 15+5 percesre tervezett előadások címét és rövid, legfeljebb 300 szavas összefoglalóját 2025. március 31-ig várjuk a következő címre: diakonf2025@gmail.com
A konferencia előadásainak szerkesztett változatát kötetben is tervezzük megjelentetni.
A köznyelvben diaként ismert fotóműfaj története és használata a fényképezés korai korszakába
vezet vissza. A technikai jellegéből adódóan vetítésre is alkalmas műfaj százötven
éves története számos tudományos és hétköznapi területet, valamint nyilvános és magánjellegű
használati formát ölel fel: a diapozitív eljárás a fotóművészet, az ismeretterjesztés,
a tudományos dokumentálás, illetve a privát fényképezés és a családi szórakozás keretei
között is képviseltette magát. A hordozók változása, korszerűsödése (festett, fekete-fehér
és színes üvegdia, keretben és tekercsben vetíthető forma) következtében a diapozitív mint
fotóműfaj és mint társadalmi gyakorlat gazdag, feltárásra váró hagyománnyal rendelkezik.
Az újfajta, tömegeket vonzó optikai látványosságok a 18–19. században szorították ki
a vásári képmutogatókat, ezzel párhuzamosan megjelentek a polgári gyerekszobákban is
az állóképek vetítésére szolgáló eszközök. A vetítésekkel kísért előadások a szemléltető oktatásban
és a közművelődésben a 19. század végére világszerte népszerűvé váltak. E gyakorlat
honi elterjesztésében úttörő szerepe volt az Uránia tudományos egyesületnek. Már
az 1910-es években tízezres nagyságrendben voltak forgalomban változatos tematikájú
diaképek. Emellett a diapozitív a városfotók, tájképek, épületfotók és néprajzi terepmunkák
dokumentálásának eszközeként is egyre meghatározóbb szerepet kezdett betölteni.
Az így keletkezett diaanyagok egy része múzeumi gyűjteményekbe került, melyek a téma
kutatásának fontos forrásai. A diapozitívok az amatőr- és privátfotó területén is jellemzőek,
nagy számban az 1970-es és 1990-es évek első fele közötti időszakban keletkeztek, számos
családi és turistafotó készült erre a hordozóra.
A televízió széles körű elterjedését megelőzően a tömegkommunikáció hatékony
eszközének bizonyult a vetíthető állóképek szalagra fotografált sorozata, azaz a diafilm.
Magyarországon a nagyüzemi, állami diafilmgyártás a második világháború után indult
el. A Magyar Diafilmgyártó Vállalat az államszocializmus idején több ezer, a politikai és
kulturális propaganda jegyében készített ismeretterjesztő, oktató, illetve szórakoztató
diafilmet gyártott, évente sokszázezer példányban. A diafilmgyártás virágkorát nálunk az
1960–1970-es években élte a vasfüggöny keleti blokkjának számos országához hasonlóan.
A diafilm-vetítés népszerűsége az audiovizuális technológia fejlődésével párhuzamosan
az 1980-as évektől visszaesett, de nem tűnt el teljesen. A műfaj napjainkban ismét reneszánszát
éli, a közelmúltban pedig a diafilmezés hagyománya a hungarikum-mozgalom
hivatalos örökségesítési folyamatának is részévé vált.
Nem csupán a nosztalgia jegyében tekinthetünk a „fordítós filmekre”, hanem különböző
történeti és társadalomtudományi diszciplínák felől is számot vethetünk múltjával,
forrásértékével és vizsgálati lehetőségeivel. A konferencia célja, hogy alkalmat nyújtson
a dia, diafilm műfaji sokféleségére vonatkozó eddigi széttartó, történeti jellegű kutatások
megismerésére, módszertani problémák megfogalmazására, valamint az újabb eredmények
és tapasztalatok megosztására.
Ajánlott témakörök:
• definíciós és módszertani kérdések
• technika- és intézménytörténet (gyártás, sokszorosítás,
forgalmazás, cenzúra stb.)
• nemzetközi hatások és kapcsolódások
• a dia történetének kiemelkedő szereplői: képek
és alkotók
• dia- és diafilm-sorozatok (a Falu Urániájától a
múzeumi műtárgysorozatokig)
• intermedialitás: képiség-írásbeliség-szóbeliség
• fotográfia és művészeti alkotás
• irodalmi adaptációk
• folklórműfajok, -típusok, szüzsék és motívumok
• a diapozitív mint a dokumentáció és terepmunka
eszköze
• örökségesítés, muzeológia, műtárgyfotózás,
megőrzés, archiválás, online gyűjtemények
• kitüntetett témák (pl. építészet, turizmus, viselet
és népi kultúra) megjelenítése
• a diaműfajok a népművelés és a politikai propaganda
szolgálatában
• műfaji kapcsolódások: pl. könyvillusztráció, képregény,
mozgófilm, színház, televízió
• szerzőség és szerzői jogi problémák
• a diahasználat privát gyakorlatai stb.