1957. november 1.-én születtem Békéssámsonban, középiskolába Hódmezővásárhelyen jártam, majd 1976-tól-1981-ig az ELTE történelem-művészettörténet szakán végeztem, az Eötvös Kollégium hallgatója és lakója voltam. Egy évig a Magyar Nemzeti Múzeum, majd két évig a gödöllői Városi Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa lettem, a kapcsolat a múzeummal máig megmaradt. Számos esetben nekik köszönhetően foglalkoztam a velük kapcsolatos képző- és iparművészeti témákkal, Erzsébet királynéval.
1986-ban kerültem a Magyar Nemzeti Galéria Fotóosztályára, ahol a fotóarchívum kialakításában vettem részt., amelyben főként műtárgyfénykép-gyűjtemény található. A rendszerváltásig folyamatos volt az ez irányú gyarapodás, hiszen akkor még a BÁV is, mint egyetlen kép aukciót bonyolító cég megengedte a festmények fekete-fehér dokumentálását. A közel 400.000 darabot számláló gyűjtemény negatívokat, kisebb méretű pozitívokat tartalmaz, amelyek abc rendben sorakozó kartonrendszerben kereshetőek. Egy-egy művész szinte teljes életműve műveinek címe alapján abc sorrendben könnyen áttekinthető. 2012-ban a Szépművészeti Múzeummal való múzeumi egyesítés lezajlott, a két intézmény dokumentációs anyaga új szerzeményezésekkel, letétekkel tovább bővült. A mára kissé háttérbe szorult fekete-fehér reprodukciós műtárgyfénykép anyag rendkívüli bázis, melyek digitális feldolgozása és nyilvánossá tétele is megkezdődött.
A 1986-2012 között a Magyar Nemzeti Galéria által szervezett monografikus, jelentős kiállításainak nagy részében, mint szerző, és mint képszerkesztő, a fényképészeti ügyek felelőse vettem részt. 1995-ben elvégeztem a posztgraduális képzésként induló fotótörténeti szakot az ELTE-n, amely újabb diplomát, posztgraduális képzést adott. Ekkor választottam Borsos Józsefet szakdolgozati témául, hiszen a magyar festészet egyik kiemelkedő alakja húsz évig fényképész volt. Saját gyűjteményeink csupán dokumentációs szükségletként és nem értékként kezelték a fényképet, ezért csak más múzeumokban találtam az összehasonlítás alapjául szolgáló korabeli képeket. A forrásanyagok feltárását három irányban folytattam: a fényképek összegyűjtése mellett a korabeli sajtóhírek adták az alapvető információkat. Miután ez a forrás csoport akkor még nem volt feldolgozva, ezért több mint 100 újság sajtóhíreit néztem át. Kialakítottam egy fényképészeti repertóriumot saját feldolgozásomban, Borsos József élete által kijelölt időhatárig, 1880-ig tart. Az Arcanum azóta sok új, pontos adatot szolgáltat, melyhez pusztán névsorokat és kulcs szavakat kell listázni. A gyűjtés kapcsán találtam rá néhány különleges témára, amelyek egy részét már megírtam (Nép-kép, 1862).
A kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeummal való együttműködés eredménye a Borsos Józsefből elinduló téma sajátos összegzése a Festő-fényképészek című kötet, amely 2005-ben jelent meg a Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában. Kolta Magdolna arra biztatott, hogy az „előzményeket” tárjam fel, vagyis a festő-fényképészek szerepét vizsgáljam 1840-1880 között, és ne csak a Borsos József munkásságára koncentráljak. Hatalmas anyagot gyűjtöttem egybe, de a kötetben csak egy-egy életrajzban lehetett összesűríteni a művészekre vonatkozó adatokat. Mindegyik művészről szándékoztam részletesebben, képekkel illusztrálva írni, hiszen közel 40 festő kapcsolata a fényképészettel nagyon érdekes és számos esetben nem tanúság nélküli.
2007-ben megjelent a Papp Júliával közösen írt: Műtárgyfényképezés kezdetei Magyarországon 1840-1885 című kötet. A Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában napvilágot látott tanulmányokban a műtárgyfényképezés korai szakaszába avattuk be az érdeklődőket. A magyar múzeumi élet ebben a korban még a Nemzeti Múzeumra korlátozódott, oda vezetnek vissza a szálak. A tárgyfényképezés sajátos műfaj a fényképészeten belül, hiszen a tudományos fényképezés egyik ágaként tartjuk számon. E felvételek kultúrát meghatározó szerepe, a kultuszokat alakító és éltető ereje fontos történeti érték. A művészettörténet formai analíziseket felvonultató iránya a reprodukciók által indulhatott máig fennmaradt, klasszikus útjára.
Borsos József festői és fényképészeti életműve bemutatkozott a Magyar Nemzeti Galéria földszinti kiállító helységében és ugyanakkor a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban is. Ennek katalógusa és fényképészeti monográfiája (Embermásoló, 2009) is megjelent. Sajnálatos módon a Borsos József által készített és akkor összegyűjtött három ezer felvételt oeuvre-katalógusként nem volt mód megjelentetni. Az elmúlt évtizedben számos tanulmányt publikáltam a fenti témákban.
2012. szeptember 1.-én az önálló Magyar Nemzeti Galéria megszűnt, visszaolvadt a Szépművészeti Múzeumba, de működése tovább folytatódott. 2021. június 30.-án az MNG Adattár és a Fotótár a budavári helyiségeket elhagyta és a budapesti Szabolcs utcában található KEMKI-be (Közép-Európai Művészettörténeti Kutató Intézet) költözött át, ahol gyakorlatilag is egyesült a Szépművészeti Múzeum hasonló dokumentációs bázisaival. A KEMKI a Szépművészeti Múzeum egyik Főosztályaként működik, amelynek három részlege van: Artpool Művészetkutató Központ, Kutatási Osztály, Archívum és Dokumentációs Központ. (AZ utóbbiban található a MNG régi fotótári anyaga.)
2021. július 31.-én nyugdíjba vonultam a nők 40 éves munkaviszonyának lehetőségével. Továbbra is írok tanulmányokat, a 13. részhez érkezett el a Fotóművészetben a magyar magángyűjtőkről írt sorozat, amelynek keretében a 19. századi fényképeket gyűjtők anyagaiból mutatunk be válogatást. Végre elkészült előadásaim és megnyitóim jegyzéke, és több mint 100 cikk listája, amelynek többsége fotótörténeti témájú.
