Legyen összkép. Például az Apertúra 25 címlapképe egymáson. Kicsit furcsa, szinte már szépia; a program a konszenzus irányába tolja, közelíti az árnyalatokat.
Most szálazzuk szét. Mint egy elképzelt tárlaton, sétáljunk kicsit a képek között. Töprengjünk közben: mit mondanak a hónapról hónapra feltöltött fotók, ha – a kronológiát megtörve – szemtelenül együtt nézzük őket és – önkényesen – összefüggéseket keresünk közöttük?
Oldal a [Második] II. nemzetközi művészi fényképkiállítás Budapesten a Műcsarnok termeiben: 1927. szeptember 14–október 2. című kiadványból, 1927.
Teáskanál, Vékás Péter felvétele. Magántulajdon
Lány Korpis-ruhában. Budapest, Paganfest, 2008, Sarnyai Krisztina felvétele, Néprajzi Múzeum, F 337005.
a képalkotásról és az idő rétegeiről így,
Kibővített Emlékezet / Augmented Memory Interaktív médiainstalláció, Parthenón-fríz Terem / Budapest. Szvet Tamás felvétele, 2012. A szerző jóvoltából
Gabányi Árpád Kossuth relikviája / Néprajzi Múzeum, Rítusgyűtemény
vagy úgy,
Alkotmány napi nagygyűlés a Vasas ETO stadionban az MSZMP KB tagjainak részvételével. Győr, 1959. augusztus 20.
Negatív tekercs részlete szkennelve (átfordítva). Kárász Judit felvételei, 1935 körül. Magántulajdon
az arányokról, a szemlélőről,
Gothard Jenő: Pozitív elektromos szikra fotografiája. (1888 előtt) in: Gothard Jenő: A fotográfia. Gyakorlata és alkalmazása tudományos czélokra, K. M. Természettudományi Társulat, Budapest, 1890. 39. ábra, 147. lap
beszélnek végső soron a megismerésről?
S ha már idáig jutottunk, mi az, hogy fotótörténet? Fotók története vagy a fotó használatának története? Miféle történetiségben fonódnak össze a töredékek? És miben állhat „a” fotótörténész tudása? Képekről tudás ez vagy a képolvasás tudása? Vagy itt a vagy-vagy értelmezhetetlen? Összegezhető-e a sok részlet? Megírható-e a világ (…) fotótörténete a kezdetektől „napjainkig”?
Bármiféle összkép csak konstrukció lehet; azonban egyetlenegy kép sem állhat egyedül. Épp csak felvillan, máris – hasonló vagy különböző – felvételek millióit rántja maga mellé, csak legyen az embernek türelme nézni őket, csak legyen elég ügyes válogatni közülük. És akkor mégiscsak rajta a felelősség, hogy mit is vesz észre.
Reménytelenül sok képünk van, mi pedig nem lehetünk elég kíváncsiak.