Két szám egy rövid címben még nem teszi azt koherenssé.1 Itt sem, különösen mivel az első szám halálozási, a második „születési” évfordulóra utal, ha egy városnak lehet születésnapja. Mivel a (tudományos) közbeszédben (is) elterjedt, így fogadjuk el.2 Emlékszem a századik évfordulóra (Klösz, és nem Budapest), a Magyar Fotótörténeti Társaság konferenciája3 nyitó eseményeként meghallgathattuk Lugosi Lugo László4 előadását a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén. Lugonak5 köszönhetjük többek közt a remek Klösz monográfiát,6 a kis méretű Budapest 1900-2000 kötetet, melyben Klösz társszerzőjeként szerepel, s melyről még lesz szó.
Klösz születésnapja 29 évvel és két nappal7 előzi meg Budapestét, vagyis a harmincadikat már az egyesített fővárosban ünnepelhette, ha éppen nem Bécsben volt, mint a világkiállítás egyik hivatalos fotósa (Weltausstellung 1873 Wien, május 1. – október 31.).
Fentiekből nem következne, ám jelen írás tárgya mégsem az emlékezés, a nosztalgia vagy az évfordulós kultúrbiznisz, hanem egy szerény javaslat, mely a közelmúltban merült fel, és úgy döntöttem, érdemes leírni, s hogy szórakoztató legyen, néhány képpel – melyeket mindeddig még nem használtam – illusztrálva közreadni.
Amikor ismételten arra vállalkoztam, hogy a fénykép – idő – történelem Bermuda-háromszögben süllyesszek el egy új papírhajót, s végignéztem (nem először) Klösz György budapesti városképeit, felvetődött a kérdés, hogy minden látszat ellenére miért is ennyire rendezetlen ez a jól ismertnek látszó oeuvre vagy corpus. Időnként előveszem ezeket a képeket, nem a fiókból, hanem az internetről, különösen mióta Budapest Főváros Levéltára (BFL) úttörő együttműködése a Fortepannal public domainként megfelelő felbontásban közreadta, ami a gyűjteményében megtalálható. Megfelelő felbontás alatt azt értem, amit Bach Melitta – neki fontos szerepe volt úgy a méltán népszerű, sok kiadást megért Budapest Anno könyv létrejöttében, mind az azt megelőző kiállításban –, hogy „szinte minden négyzetmillimétere értékes információt közöl”8 Mármint Klösz György képei, melyeket úgy lenne jó nézegetni, mintha az „eredetit” nagyíthatnám, pozitívot és negatívot. (01. kép)
Sajnálatos, hogy a Fortepan a korszellem vagy valamely más – a tudományos kívánalmaktól eltérő – ízlés hatására újradizájnolta ezeket, az eredeti képkarton képének reprodukcióját levágta és a színt fekete-fehérre javította. (Lehet, mivel én is átalakítottam a mellékelt képeket, ezt nem kellene szóvá tennem.) Szerencsére a wikipédia átmentette a korábbi digitális verziót, míg a BFL weboldalán arról értesülök, hogy az eredetiket már nem lehet megnézni9, hisz épp ezért (is?) készültek a távmunkában, digitális messzelátóval kutatható virtuális változatok. Nem fogok méltatlankodni, vagy ellenőrizni, tényleg így van-e, bár talán kellene, de jelen cikk iránya épp az ellenkező, vagyis jó lenne, ha minden gyűjtemény felelősei (ahol Klösz képek vannak, maradva a tárgynál) hasonlóképp gondolkodna: megfelelő minőségben közreadná, amit tulajdonol, és akkor nem kell többé már a védendő műtárgyat a klimabarlangból előhívni. Különösen fontos lenne, ha a BTM Kiscelli Múzeumban őrzött Klösz-negatívok digitális képei elérhetővé válnának – sajnos e fronton 1989 óta, mikor egy videó forgatása miatt hosszasabban ott jártam, nem történt lényegi változás.10
Szűkítve vagy inkább jelen írás tárgyához igazítva a kört: kizárólag Klösz budapesti városképeire fókuszálunk, mivel – közelítve a javaslathoz – ezen viszonylag zárt halmaz kapcsán gondoltam, hogy szerencsés lenne összeállítani egy kellőképp alapos táblázatot vagy katasztert, melyben minden fennmaradt budapesti városképet megtalálhatunk (minden egyes példányt) egymás viszonylatában, rendezetten, adatolva s főként a lehető legjobb közelítéssel adva meg a készítés dátumait. (02. kép)
Kairosz és Kronosz furcsa viszonya zavar. Általában Kairosz a tünékeny, itt viszont szinte egyeduralkodó és Kronosz bujkál. Lehetne-e segítségükkel e mitikus vagy fikciós időt történetivé alakítani? S bár előfordulhat, hogy így a kényelmes „századfordulós jelenet” (úgyis, mint „datálás”) például 1879. május 23 péntekké változhat, mégsem hiszem, hogy a fikció felszámolásának az unalom lesz az eredménye. Meglepően elnagyoltak, következetlenek és egyáltalán nem konzisztensek11 a datálások az „alaposan ismert” Klösz képeknél. Elismerem, ezt néhol nehéz egyértelműsíteni, de törekedni lehetne rá. Bizonyos képeknél a dátum napra (órára) pontosan megmondható, ha ismert eseményhez kötődik (Kossuth temetése – 05–06. kép) vagy ha elfogadjuk a képpel kapcsolatos feljegyzéseket (Millenniumi földalatti építkezése), más esetben, ha szerencsénk van, került a képre olyan információ, aminek révén legalább az év, esetenként az évszak, a napszak, illetve jó közelítéssel a hónap megbecsülhető (Virágkiállítás).12 Az egyes képek nézegetésének nem érdektelen aktusán túl ennyi képnél hatékonyabb, ha megpróbálunk csoportokat képezni, az ismert „előtte-utána” szisztéma alapján, mely fázishoz inkább az addicionális információk használhatók. Visszatérhetünk a képekhez, ha e táblázatba rendezett csoportosításunk elkészült. Az egyik technika, ha számba vesszük a képek korabeli megjelenéseit: Klösznek viszonylag sok képreprodukciója jelent meg cinkográfiai, fametszetes vagy egyéb nyomdatechnikai átírásban különböző képeslapok (Ország-Világ, Vasárnapi Ujság, Budapesti Látogatók Lapja) oldalain. Viszont korántsem annyi, amennyi fennmaradt. Így ezek az adatok utólag finomíthatják majd az első csoportosítást, mely a 19. századi fototechnika azon sajátosságán alapulna, hogy az elkészített pozitív képeket minden esetben kartonra kasírozták, így kerültek a megrendelőhöz, illetve forgalmazásra, az alkalmi vásárlókhoz, illetve gyűjteményekbe. A többféle mérethez többféle kartonra volt szükség, ezek közül – publikációk híján – egyelőre a legelterjedtebb kartonméretekkel foglalkozunk csak, azokkal a sorozatokkal, melyeket konkrét alkalmakhoz tudunk kötni a készítés, illetve a megjelenés vonatkozásában. Az első ilyen a díszdoboz fedlapja szerint13 1879. február 2-án lezárt ún. Gerlóczy-album14 – melyben így 1879 előtti képek szerepelnek. Látatlanban is tudhatjuk róluk, hogy a 108 kép (20x26cm, 30×40 karton) közül a „Budapest látóköre”15 sorozat darabja a legtöbb, de a Nyugati építéséről (1875-77) is vannak benne képek, valamint: több kép másféle kartonon. A BUDAPEST LÁTKÖRE (sic) felirattal is ellátott, a képeket zöldes-barnás (nincs erre a színre szavunk) sávkeretbe vonó kartontípust Klösz minden bizonnyal az 1873-as bécsi világkiállítás fotósaként kezdte használni16, ilyen kartonon vannak a fent említett sorozat képei, az 1876 májusi budapesti műipar és történelmi kiállítás tárgyreprói, melyből a Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyűjteménye (a továbbiakban MKE) is rendelkezik egy (töredékes) sorozattal,17 és felfedezhetjük egyéb, különálló képeknél (erről később). Ezt a kartontípust az 1880-as évekkel Klösz már nem használhatta (kifogyott belőle, vagy változott a divat). A következő, szempontunkból fontos kartonfajta az, amelyen a kép keretét két párhuzamos vonal teremti meg, közrefogva a feliratot legtöbbször a kép alatt, de nem mindig18 s alatta a kép sorozatszáma látható.19 Ez a kartontípus feltételezésem szerint az 1885-ös budapesti országos kiállítás alkalmából készülhetett, miután Klösz – Kozmata Ferenccel közösen – megkapta a fotográfiai jogokat.20 Kiderülhet persze, hogy erre a Budapest-sorozatra is lehetett megrendelése, egyszerűbb azonban feltételezni, hogy a majdani kiállítás látogatóiban a budapesti felvételek potenciális vásárlóit remélte. Ezt követheti az a kartontípus, mely már Klösz saját nyomdájában készült, s melyre a Budapest feliratot nyomtatta az ugyancsak két párhuzamosból álló, ám a derékszögeknél, a négy saroknál grafikai díszítményekkel ellátott keret- illetve kartontípus, vélhetően 1893 körül, amikorra a korábbi képek elfogyhattak, illetve Klösz új megrendelést kapott s érdekeltté vált a Budapesti Látogatók Lapja kiadásában, mely képeit már korábban is közölte. Bár ez a kartonfajta egészen a századelőig megmarad, az 1896-os millenniumi kiállítás fényképész konzorciumának tagjaként még egy – budapesti városképeket is hordozó, ugyancsak saját nyomdájában készült – kartont is bevezet, melyen a keret grafikája nem változik, a keret alatt jobb sarokban lévő felirat („KLÖSZ GY. FÉNYK BPEST.”) is marad, de a Budapest felirat helyett a Fényképészek Szövetkezete Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállításon Budapesten olvasható (három sorban, nem ezzel az ortográfiával). Lényegében ez a négy kartontípus, amivel most foglalkozunk. Klösz gyakran használta korábbi képeit az új kartonokon (néha két évtizeddel korábbi felvételeket is újrahasznosít), de volt, amikor újra fényképezett már „meglévő” motívumot (07. kép).
Közbevetőleg: felmerülhet, mennyiben felesleges ez a pozitivista tevékenység, s nem csak azért, mert bizonytalan, e rendezés révén megtudhatunk-e lényegesen többet (hasznosabbat? fontosabbat?), és miről, kiről (Klöszről, a városról? a fotográfiáról?), hanem mert nemsokára ezt a kérdést a megfelelő algoritmusok majd lényegesen gyorsabban meg fogják oldani (erre is visszatérünk még). Mindenesetre – mivel a kérdést nem költőinek szántam – úgy döntöttem, érdemes rászánni néhány délutánt egy ilyen táblázat elkészítésére a meglévő adatok alapján (tudva tehát, hogy nem lesz tökéletes) és belátva, hogy bár az eredmény előre megmondható: nem vezet majd paradigmaváltó felfedezéshez, ám látni lehet majd, nem csak elgondolni vagy beszélni róla. Végül is nem túl nagy számú képről van szó (634 képpel dolgoztam), s ha az összes rendelkezésemre állna, az sem lenne háromezernél több, tehát korántsem „big data”. S a képek egymás kontextusában, megtisztítva a felesleges adatoktól (másként: adattisztaságra21 törekedve) pontosítják egymást. A táblázat nyomán lesznek releváns példáink – s ha más hatása ennek a rendezésnek (ennek az írásnak), nem is lenne, csak annyi, hogy néhányan belátják, mennyire abszurd egy igen rövid időtartamú, konkrét tevékenység (fotográfiai expozíció) másodpercnyi tartamához gyakorta több évtizednyi idősávot rendelni a készítés dátumaként, ezt önmagában eredménynek tekintem.
Láthatóvá válnak hasonló képek, becsülhetővé az időkülönbség: percek, órák, napok vagy évek teltek el a „hasonló képek” között? (01–03., 06–12. képek) Mennyiben mozdult el a kamera – mennyiben mozdult el Klösz ugyanazon a napon vagy legalábbis ugyanazon képciklus készítése alatt. (09., 11., 14., 17. kép) S visszatérve ismét az egyes képekhez, hirtelen új perspektívák nyílhatnak. (03. kép)
Kérdéseink lesznek: Vannak-e már telefondrótok vagy nincsenek, esetleg a retus tüntette el, ahogy más, zavarónak ítélt képelemeket is (10. kép, 04. kép), lekerült-e az emberekről nagykabát, vagy még nem, de van már napernyő – esős időben ritkán fényképeztek –, az árnyékok iránya és a reflexek, a mozdulatok sebessége, a tárgyak rendszere, miképpen változik a növényzet adott helyszínen (15. kép), vagy miért kapja ugyanazon számot egy hasonló vagy egy egész más kép különböző sorozatokban 13, 16. kép)? Mit adhatnak a történethez a megfelelő algoritmussal olvashatóvá tehető feliratok és (talán) a hasonló módon felismerhetővé váló arcok, a véletlenül arra járók és a szemtanúk képei (02. kép, 12, 19. kép), mely felismerés nyomán a múzeumi vizitkártyák a viselettörténeti kasztból átsorolhatók lesznek az embertörténeti csoportba. Név nélkül is akár: egy személy, aki ekkor és ekkor itt járt: fotografikus, virtuális emléktáblák keletkezhetnek a házak lakjegyzékeinek előterében. Sétautak, bérkocsi(s) és villamos katalógus-listák, fotó-utak, fotó-pontok, melyek ki lettek jelölve.22
Enyhén irritáló szójátékkal élve Budapest látványos fejlődése optikailag és történetileg épp a Budapest-látványt megteremtő Klösz-fotók sorozatainak alakulása, ezek számbavétele alapján lenne vizuálisan is mérhető, értelmezhető – nem véletlen, hogy már a Budapest főváros festészeti látkép-pályázatán résztvevő művészek is az ő fotográfiái nyomán dolgoztak (nagyrészt bizonyosan), mintegy ezeket színezték át meglehetős hűséggel a vásznaikra – néhány közülük tán manapság is látható a fővárosi önkormányzat irodáinak falain, mások múzeumba kerültek –, majd a főváros a szín és festék helyett a monochrom „hitelesség” mellett döntött. 23
Felvéve ismét a pragmatikus szálat, legszemléletesebb példa lehetne, ha találnánk olyan felvételt, melyet Klösz mindegyik kartontípusra felragasztott, vagyis mindegyik időben felhasznált. Szerencsére– kis megszorítással – van ilyen (14., 16. kép). Klösz György felvételei Huszár Adolf Eötvös József szobráról (21. kép) az Eötvös-téren.
A MKE fotógyűjteményét bemutató egyik kiállítás alkalmából az a hipotézist terjesztettem, hogy a fénykép már a talapzatra állítás után, de még a hivatalos leleplezés aktusa előtt készülhetett.24 E provokatív állítás ellenőrzésére akkor nem volt mód, de most megvizsgáljuk, volt-e erre a fotózásra egyáltalán lehetőség. A második, de immár pályázat nyomán és magyar szobrász által készített25 budapesti, köztéren felállított szobor viszontagságairól elég sok mindent lehetett olvasni korábban, majd a május 13-i Budapestre érkezése26 után napi szinten, részletezve a szoborállítás körülményeit, természetesen az ábrázolt kivételes személyiség érdemei mellett. A hipotézis vagy inkább mondjuk így: fikció alapjául három motívum szolgált. Ez volt Huszár Adolf első megvalósult és köztéren felállított szobra (1. érv) és Huszár sajátos viszonyban volt a fotográfiával: nagy számú fényképet tartalmazó hagyatékában (a képcsoportot legalábbis így tartja nyilván az MKE) a klasszikus szobor-reprodukciók mellett számos korabeli, városi köztéren felállított emlékműről is találunk képeket. Elképzelhető, hogy saját munkáját mielőbb látni kívánta képen, vagyis az elkészült öntvényt még „frissen”, a maga helyén (2. érv). Az Eötvös szobor két képe maradt fenn a Huszár-gyűjteményben, mindkettő a fentebb említett zöldes-okkeres keretű kartontípusra kasírozva, számozás, sorozatcím és felirat nélkül (aki kapta, tudhatta, mit ábrázol), alatta Klösz szárazbélyegzőjével, és az egyik felvételen több munkás, pontosabban hat személy látható (3. érv). A képeken a szobor az új öntvény hatását kelti, még nem látszanak az időjárás, a kültéri kitettség nyomai, s mint az egyik cikk megjegyzi, a fénysugarak visszacsillámlanak.27 (21. kép) Hozzátehetünk negyedikként még egy fikciós motívumot: Klösz és Huszár jól megérthették egymást, hiszen mindketten elsősorban németül beszéltek.
Négy negatívról készített pozitív képeket ismerünk a szoborállítás alkalmából Eötvös-térnek keresztelt, akkor kicsiny parkkal körülvett helyszínen álló műről, s ezek három különböző kartonon láthatók, vagyis (részben) megfelelnek a korábban jelzett elvárásnak: jó lenne „ugyanazon” kép különböző kartonálásáról látni példákat. Hogy ugyanakkor készültek, három képről nagyon könnyű belátni, mivel emberek szerepelnek rajta a szobor körül. A negyedik kép hozzájuk kapcsolására a fények, az időjárás, a növényzet, a háttérben lévő házakon látható feliratok segítségül hívása szükséges, de a részletekkel itt nem untatjuk az olvasót, elfogadjuk, hogy egyazon (májusi? júniusi?) reggelen exponálta Klösz (vagy alkalmazottja) a lemezeket.
Az Eötvös József szobor megérkezéséről és felállításáról a Pesti Hírlap önálló tárcája számol be részletesen.28 Három nappal később ugyancsak a Pesti Hírlapban és a szemtanú hitelével írja le az aktuális helyzetet a Dunaparti álnevű cikkíró (személyét nem sikerült azonosítanom) és beszámolója tanúskodik Huszár Adolf érthető, nyilvánvaló öröméről, izgatottságáról is: Május 17-én a vigadó kávéházban a „reggeli lapokba burkolózó” szerző és a „Times” közé ugyanis maga a szobrász lép: „Jöjjön, viszem. Bemutatom az én vas bácsimnak. Még most pongyolában van, de holnap lepedőbe csapjuk s addig meg nem látja, míg Lónyay gróf intésére le nem omlik a vitorlavászonból való lebernyeg.”29 A szobor leleplezése ugyanis gróf Lónyay Menyhért rövid beszéde és Szász Károly ünnepi ódájának elszavalása között történik, 1879. május 25-e vasárnap délben.
Hipotézisünk igazolásához vagy cáfolatához a lényegi kérdés: volt-e olyan nap május 19 hétfő és május 25 vasárnap között, amikor a parkrendezés már kész, de a házak díszítése nem kezdődött meg,30 az idő jó, és a szoborra még nem került rá az a lepel, melyet majd az imént említett közjáték alkalmából lerántanak. Huszár szavai arra utalnak, hogy ilyen alkalom nem lehetett – de valóban a lekerült „pongyola” után azonnal felhelyezett vitorlavászon omlott-e le az ünneplő tömeg szeme láttára, vagy valami ennél könnyedébben eltávolítható, másik lepel? Azért nem vetjük el ezt a lehetőséget azonnal, mert a fennmaradt fényképeken a szobor körül látható személyek státusa részben bizonytalan, ottlétük magyarázatot kíván. Kik lehetnek, miért jelentek meg, mit csináltak vagy mit csinálnak majd – a fényképész távoztával – akit láthatóan respektálnak annyira, hogy kivárják működését? Egyszerűbb lenne a válasz, ha azonosítani tudnám a munkások szerszámait (19. kép), de ez ebben a felbontásban nem megy: mintha valami talicskakerék lenne (sajnos nem csörlő), illetve valami öntözőcsőféle, tekercsben (ami talán anakronizmus). Egyáltalán miért kerültek a képre, mi a véletlen és a szándékosság viszonya itt? A képek készülési sorrendje elárul-e valamit erről? Az Eötvös szobornál két képen is látható szakállas, pipás férfi nyilvánvaló, hogy tudatosan a kép része, és elképzelhető, hogy a szobor mögötti padon ülő, kötögető hölgy a kisgyermekkel ugyancsak szándékosan vált képelemmé, az viszont nehezen belátható, hogy a szobor Ybl-tervezte talapzata mögül épp az exponálás pillanatában felbukkanó kalapos férfiprofil (18. kép) is tudatos tervezés eleme lenne. Bár sem a negatívon, sem a pozitívon nem vált a retus (04., 19. kép) áldozatává. Nem vagyok viselettörténész, de megkockáztatom: nem véletlenül arra sétáló emberekről van szó, akik csak a fényképész miatt álltak meg, hogy képre kerülhessenek.
Napos, szeles idő van, a növényzet szerint tavasz vége, nyár eleje, a kis park bokrairól, fáiról ismerünk néhány évvel korábbi és néhány évvel későbbi felvételt, ami részben mutatja a növekedést, részben azt is, hogy ekkora park gondozása nem kívánna ennyi munkást (15. kép), ahogy a fényképész sem, ha arra gondolnánk, hogy az ő segédei lennének. Valami más miatt érkezhettek. Tizenegy személyt számolhatunk meg a három képen, közülük kettő bizonyosan nem tekinthető munkásnak. A Nap járása, az árnyékok és a tájolás (ha nem rontottam el), megadja a képsorrendet, vagy ahogy manapság mondják, az „idővonalat” (20. kép). A képsorrend alapján először érkezhetett a Stein-ház földszinti lépcsőin pihenő (alvó) férfi, akit a fényképész nem ébreszthetett fel, majd ugyanezen, a szobrot frontális nézetből, a még árnyékban lévő homlokzat előtt mutató képen bal oldalon, a kis kerítésnél álló kalapos, szembe néző alak. Ezt követően készíthette Klösz a szobrot oldalról mutató képet, melyen olvasható az öntés alapjául szolgáló eredeti minta dátuma (1877) és a szobrász neve (16. kép, illetve a 4 kép A,B,C,D betűkkel jelölt sorrendje a 17. képen – a szóban forgó nézet a B jelű). Ezután Klösz visszatér a frontális változathoz, a Stein-ház homlokzata már napfényben. Időközben megérkezett még öt személy, a fentebb alvóként vagy pihenőként említettet pedig nyilván fölébresztették, és átült a szobor mögötti, az első (A) képen még üres padra. (18.,19., 20. kép) A kicsiny park egyetlen látható padja három képen háromféle állapotot mutat. Végül a negyedik ismert kép (D) felvétele következik, a Nap elé itt felhő úszhatott, a kép szórt fényt (vagyis természetes derítést) sugall, melyen a padon már a kötögető hölgy ül, előtte a kisgyerek, s az eddig említettek közül látszik két személy, valamint még ketten, akik nem szerepelnek a korábbi képeken (a 09 és 10-es számot kapták tőlem). Ha nem kapcsolnánk össze a képeket, feleslegesen szaporítanák az emberek számát, így viszont hozzávetőlegesen jelezni tudjuk mozgásukat – de mindez együttesen sem árulja el, miért is lehettek ott. Mint említettük, túl kicsiny park ez ahhoz, hogy ennyi ember kellene a rendbetételhez, nem is szólva arról, hogy ami belőle látható, az rendben is van: nincsenek lehullott levelek, a szobor körüli kis kert frissen ültetettnek, ugyancsak rendezettnek tűnik – de hogy éppen ezekkel a munkákkal végeztek volna, nem csak a reggeli időpont miatt kevéssé valószínű, hanem mert az első frontális képen (A) még nincsenek ott a szerszámok azon a helyen, ahol a másodikon (C) már (ha nem is jól, de) láthatók. Amivel tehát foglalkozniuk kell, az a fényképeken nem látszik. Találgathatnánk, mondván, a képtéren kívül lehetnek valahol létrák, csörlő, és egy jó nagy lepel, hogy a fotós távoztával a szoborra kerüljön – ilyesmire viszont, ha a rossz idő31 miatt a korábbi vásznat le kellett cserélni, akkor a leleplezés napjának hajnalán, vagy az előző nap kerülhetett sor, ám addigra a házakat is feldíszítették – s ennek a képeken nincs nyoma. Lehet, hogy csak a fényképészt nézik? Néhányan igen, néhányan viszont mintha inkább azt várnák, mikor megy már végre el, mások pedig nem is foglalkoznak vele. De arra is gondolhatnánk, hogy a már lezajlott ünnepély után ugyancsak sok volt a teendő, szétbontani az ideiglenes emelvényeket, vagy amikor már elszáradtak a szobor talapzatának négy sarkán elhelyezett koszorúk, s amikor vissza kell helyezni a kis kerítés tigrisfejeibe a fémcsöveket és rendbe kell tenni a dísznövényeket. Erre utaló jeleket sem látunk. Jól látható viszont a szobor, három nézetből, megfelelő fényben, ami miatt a képek készültek (21. kép), amivel nem foglalkoztunk, ám mégiscsak jól látjuk így, hogy Klösz György mit csinált.
Peternák Miklós
A képek a szerző montázsai.
1 Az első címötletemben volt még egy szám, Bécsi Világkiállítás 150 – de ezt több okból elvetettem. Vö. még 16. jegyzet.
2 „Egy nagyváros születése.” Ld. 14. jegyzet.
3 Városfényképezés egykor és ma. Budapest, 2013. május 24–25. https://mafot.hu/konferencia_klosz-100.html
4 Lugosi Lugo László (Budapest, 1953. március 30. – 2021. július 18.) https://hu.wikipedia.org/wiki/Lugosi_László_(fényképész)
5 Elnézést, hogy e névverziót használom, 1976 óta ismertem, ő ötödéves volt az ELTE-n, mikor én elsős.
6 Lugosi Lugo László: Klösz György élete és munkássága 1844-1913. Monográfia és képalbum. Budapest, PolgART, 2002. Klösz György – Lugosi Lugo László: Budapest 1900-2000. Budapest, Vince Kiadó, 2001.
7 Klösz György (Johann Justus Georg Kloess, Darmstadt, Németország, 1844. november 15. – Budapest, Erzsébetváros, 1913. július 4.) https://hu.wikipedia.org/wiki/Klösz_György A városegyesítés hivatalosan 1873. november 17.
8 Bach Melitta: Századvégi pillanatok. Fotó 1981. november, 486-487.
9 992 kép, 9 alkategóriára osztva (2023.06.13) https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Photographs_by_György_Klösz A HU BFL XV.19.d.1 Klösz György digitális felvételek (1870-1913) leírása szerint a 4782 fotóból a minket érdeklő rész 4 kötet a 14-ből: 5. kötet Régi Budapest képei: 206 db., 6. kötet Régi Budapest képei: 64 db., 7. kötet Új Budapest képei I.: 201 db., 8. kötet Új Budapest képei II.: 149 db. vagyis összesen 620 kép
10 A videóesszé A fény képei címen elérhető: http://catalog.c3.hu/index.php?page=work&id=836&lang=HU Azt remélem, hogy a gyűjteménykezelő kollégák felháborodott üzenetben utasítják vissza állításomat, konkrétumokkal cáfolnak meg, és akkor örülni fogok.
11 Az egyik képhasználó nem veszi át a másiktól a helyes adatot sem. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Budapest Gyűjtemény adatgazdái például észrevették és közlik is, hogy az 1893-ban a Népszínházat is mutató képeken „A hirdetőoszlopon az 1893. április 23-án megnyíló virágkiállítást és a custozzai csata Budapesten 1893 márciusában bemutatott terepmakett-kiállítását hirdető plakátok” vannak. A Népszínház, 001237. Viszont hogy a megjegyzés alapjául szolgáló képrészletet megvizsgáljuk, ismét csak a Fortepan / wikipédia képeihez kell fordulni, a FSZEK internetes képeinek felbontása ehhez nem elég (ez igaz az ott elérhető 779 kép mindegyikére). A többes szám („képek”) oka, hogy két, kevés időkülönbséggel készült negatívról és legalább három pozitívról beszélhetünk (08, 09, 10. képek).
12 Ld. az előző jegyzetet. Az újságokból tudható, hogy ez a virágkiállítás-időpont a rossz idő miatt egy héttel elhalasztott dátum, vagyis – ha a végleges plakát kinyomtatására egy-két napot számolunk azzal, hogy nyilván a kezdő dátum előtt a plakátot kiragaszthatták, s a záró dátum után két-három hétnél tovább nem maradhatott leragasztatlanul egy ilyen forgalmas helyen, így a fotó-exponálás valamikor 1893 április 20 és május 20 közt történhetett (ha megnéznénk a meteorológiai adatokat, néhány esőnapot biztosan kizárhatnánk).
13 Ennek a képét közli Lugo, i.m. (Monográfia), 23. lap
14 A BTM Kiscelli múzeum tulajdona – sajnos nem mentem el megnézni, méginkább sajnos, hogy részletesen nem publikálták tudomásom szerint, legtöbb információt így a 25 évvel ezelőtti kiállítás nyomán tudhatunk meg: Katalógus, 1.4.31. „A Középítményi Bizottmány ajándéka 1879-ben Gerlóczy Károlynak. A fényképek azokról a köz- és magánépületekről készültek, amelyek Gerlóczy Károly bizottmányi elnöksége alatt jöttek létre.” Egy nagyváros születése. Pest, Buda, Óbuda az egyesítés idején. Kiállítás Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban. Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998) A katalógust szakanyagok alapján írta, a tárgyleírásokat összeállította: F. Dózsa Katalin. Fotográfia: Baróti Judit. Az album 108 képéből 33-ról vannak a katalógusban adatok. http://www.btm.hu/files/TBM/ORSZ_BPTM_TBM_27.pdf
15 Lugo, vagy inkább könyvének korrektora itt téved, a kép alá nyomtatott felirat pontosan „BUDAPEST LÁTKÖRE”, a francia nyelvűt most nem idézem. Két ilyen kartont megnézhetünk a FSZEK Budapest Gyűjtemény tulajdonából a Hungaricana oldalain. Érdekes, hogy a két felirat tipográfiája eltérő, viszont a képet körülvevő halványzöldes színű nyomtatott keret, ami itt minket most leginkább érdekel, hasonló. Leltári szám: bibFOT00001742 és bibFOT00001245.
16 A világkiállítás fotóanyaga – különös tekintettel a 150 éves évfordulóra – osztrák internet oldalakon könnyen elérhető. A Wien Museum Online Sammlung 412 Klösz képet digitalizált, egy példa a 46598 – Oskar Kramer képén a tér üres, Klösz képén cilinderes férfiak láthatók. (Felhívnám a figyelmet a korszerű digitalizálásnál elengedhetetlen színminta és centiméter használatára). Az erre jogot szerzett konzorcium, az (öt vagy hat tagú) fényképész szövetkezet (Photographie und Verlag der concessionirten Wiener Photographen-Association) adta ki a képeket, Klösz képeinek jobb sarkában (kellő nagyításnál) felfedezhető a neve. https://sammlung.wienmuseum.at/objekt/789937-weltausstellung-1873-aegyptische-bauten/
17 50 db fénykép: albumin; 30×42,5 cm általában 19×26 cm fényképméret, K.XIII.18 Ltsz. 975. A gróf Károlyi Alajos palotájában rendezett kiállítás Klösz-képeiből az Iparművészeti Múzeum mintegy 170 darabot őriz (az idézet forrásaként elmentett link már nem működik, így az érdeklődőket Farkas Zsuzsa – Papp Júlia: A műtárgyfényképezés kezdetei Magyarországon 1840–1885. Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2007. c. könyvéhez utalom.)
18 217. és 218. MARGITSZIGET PÁZSIT – ezek álló formátumú képek, vagyis a feliratok talán a kép felragasztása előtt készültek.
19 Ennél a sorozatnál Klösz nem alkalmazza azt a gyakori, és az azonosítást valamint a másolást is megkönnyítő szokást, amely szerint a kép száma és a felirata a negatívon, a kép alatt keletkeztetett fekete sávban látható, hogy elkerülje a számozásnál az esetleges inkoherenciát. Mivel a két szám azonossága feltétel (szám-koherencia), ha nem esik egybe, az egyiket el kell hagyni: vö. a Budapest sorozat azonos negatívról készült két képe: 119. Calvin tér illetve 239. Kálvin-tér. Illetve a Fényképészek szövetkezete karton (1896) 57. és Budapest látköre 57. „Villa an der Radialstrasse” (a kartonon nincs szám, csak egy későbbi, ceruzás felirat: „Sztálin út 124.” – legalábbis a BTM Kiscelli Múzeum példányán).
20 A Kozmata-Klösz társulásról és az áraikról ld. Közgazdasági Értesítő, 1884. május 15., 611. Különböző méretű (nagy folio, kis folio, quart) képeknél úgy a felvétel, mind az egyes lenyomatok árai változnak. Az itt tárgyalt méret vonatkozásában: „A kiállítók által saját czéljaikra rendelt képek árjegyzékét következőképen állapítják meg: Quart-alak 24/30 cm., a felvétel 20 frt. Minden egyes lenyomat 1 frt. 20 kr. A kisebbek aránylag olcsóbbak.” Ebből persze nem derül ki, a budapesti képeket mennyiért lehetett ott megvenni, ha lehetett, de irányadó. Az 1896-os kiállításról e vonatkozásban: Varga Katalin: Egyszer és azóta sem. Önkéntes fényképész szövetkezet a Millenniumi Kiállításon. Budapesti Negyed (15.) 1997/1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00013/varga.htm
21 Az elérhető képközlések, legyen az nyomtatott vagy digitális, sokszor épp azt nem adják meg – tisztelet a kivételnek –, ami a képen és / vagy a kartonon van: a pontos feliratot, vagy a kép sorozatszámát (számait), viszont néha felülírják az „épp akkor” ismert „tényekkel” az adatot, ami alkalmasint mulatságos vagy tanulságos, pl. Sugárút – Andrássy út – Sztálin út – Népköztársaság út stb. Kijavítják a szerzőt, tévesen felfogott „aktualitás” okán, az adatok rovására – pedig egy adat pusztán adat, minden csak ez után következik.
22 Profi fotósok – nem én – látják a képen a használt objektív fajtáját, a látószöget, s ez alapján a fotópontot, helyet. Lugo Klösz-remake-jei erre is példák. Ezek az információk ugyancsak kép-adatok, s bár a rögzült fotonokból még (?) nem tudjuk a potenciális fotonpárt és így az összefonódást (entanglement) kimérni, az objektívfajtát annál, hogy „nagylátószög” pontosabban megadhatnánk.
23 „Kortörténeti dokumentumként azonban a nem sokkal korábban föltűnt Klösz György fotói nemcsak felveszik a versenyt a festményekkel, hanem sokszorosan felül is múlták azokat. A fővárosi tanács és kebelében a képzőművészeti bizottság is tisztában lehetett ezzel, vagy legalább is érzékelte ezt, mivel a 12 képből álló festménysorozat teljesebbé tételének ügyét lassan hagyta elaludni, míg Klösz Györgynek 325 felvétel elkészítésére adott megbízást.” Gábor Eszter: Az 1884-85. évi budapesti látképpályázat. Ars Hungarica 19. évf. 2. sz. (1991.) 198. és 58. jegyzet 206. valamint: Gábor Eszter: A fővárosi látképpályázat 1884-85-ben. Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998.) 147–159.
24 Klösz György (1844–1913), Huszár Adolf: Eötvös József szobra, oldalnézet, Budapest, 1879. május 12–25 között (?). A kép alatt a kartonon a fényképész szárazbélyegzője: „KLÖSZ GYÖRGY FÉNYIRDAI MŰTERME BUDAPESTEN HATVANI UTCZA A BARÁTOK ÉPÜLETÉBEN” A talapzaton a szobor jobb lábánál jól olvasható a szobrász felirata: „HUSZÁR ADOLF BUDAPESTEN 1877” Ltsz. 2711-4. FOTÓ / MODELL Képek a természet és művészet között https://www.mke.hu/fotomodell/list.html
25 József nádor 1869 április 25-én leleplezett szobra volt az első. „Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója rendeletére pályázat hirdetésének mellőzésével Halbig János müncheni szobrászt bízták meg a szobor mintájának elkészítésével és pedig úgy, hogy a király kívánságára álló alak készíttessék.” „A szobor agyagmintája 1858. évi augusztusra elkészült …” s jó tíz évvel később fel is állították. Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Statisztikai Közlemények 69/1. Budapest Főváros Statisztikai Hivatala [1933]. 154–158, és 161–165. – az Eötvös-szobor.
26 „A fabódé is, mely oly sokáig eléktelenítette a kis tért, néhány nap múlva eltűnt és ott állott a szobor szabadon, talapzatán, de gyolcslepel alatt.” Eötvös József báró szobrának leírása és története. Szerkesztette Gerlóczy Károly vezetése és felügyelete alatt Buday József. Budapest: Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, 1895. 22.
27 „Ha kellő világítás éri a szobrot, s az érctesten a fénysugarak visszacsillámlanak, az egész mű impozáns hatást kelt a szemlélőben.” Orion. [Balogh Pál] Pesti Hírlap, 1879. május 14. 1–2.
28 „A talapzat körül levő bekerített téren a szoborbizottság tagjai várták a szobrot és üdvözölték a művészt, Huszár Adolf urat, kinek ez a szobor első nagyszabású műve s könnyen indokolható izgatottsággal nézett az öntvény kicsomagolása elé. Ma délelőtt emelőgépek segélyével nyakánál megláncolt öntvényt a bizottság intéző tagjainak s a bécsi műszaki közegnek jelenlétében felemelték a talapzatra. Déli harangszóra ez a munka is szerencsésen be volt fejezve. Az intéző közegek a csavarokat helyesen alkalmazták, a súlypontot jól eltalálták s az öntvény így is, a hogy e percben áll a talapzaton, képes lenne dacolni rendeltetése szerint az idők századainak pusztító hatalmával, oly rendíthetlen, oly szilárd a gránitalap fokán. Holnap, s a következő napokban a cementírozás, az érctestnek a kőtesthez forrasztása megy végbe. E célból a szobrot mostani állásában még egyszer felemelik a csigakerekekkel, hogy az Oetl-féle gyárból szerződtetett legjobb munkások a forrasztó munkát a szobortalpon teljesíthessék. Ha ez a munka is elkészül, a szobrot gyolcslepellel fogják leboritni, szétszedik körülötte a deszkasátort, és a bizottság minden gondját a tér díszítésének befejezésére fogja fordítani. A szoboralak még most vászonpólyába van kötve, csak lábai és kezei állnak szabadon, de körvonalai és arányai így is szembe tűnnek.” Orion. Ld. előző jegyzet.
29 Még néhány részlet a folytatásból: „Rozoga létrán, táncoló deszkaszálakon keresve a súlyegyent, repkedő karokkal érte el az első állomást, ahol egy kőfaragó legény véste épen bele a nemzet háláját a -talapzat hátulsó lapjába. Huszár előttem szállt mint a sas, én követtem mint a tyúk. De van-e fáradság, amely meg nem érné azt a szerencsét a magasba törni, még pedig Eötvös József közelébe! Arany ember bronzban. Egy meglódult gerenda végibe kellett állnom, hogy a szoborművet teljesen hagyjam magamra hatni […] Az öntés, mely tudvalevőkép első ízben szétrepeszte az agyagmintát, tökéletesen sikerült. Röhlich József úr, csász. tanácsos és a bécsi mű-„öntőde‘‘ igazgatója, lelkesedéssel jártatta szemét e művön, mely részben az övé is. „Szeretettel dolgoztunk rajta” mondás megsimogatta Eötvös térdét, mert épen odáig értünk. […] De mert teljes örömünk semmiben sem telhetik: a szobrot körülfogó vasrácsozat minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy kedvtelésünket megzavarja. Egy drótostót fantáziája, megtermékenyítve egy perecfonó pék aesthetikája által, nem szülhetett volna furábbat. Tigris-fej egy magánál szélesebb tigristalpon! A tigris-fej füle alatt roppant lyuk, mint egy a trepanatio műtéte által földagadt puha részekkel, melyen a vasabroncsokat dugdossák keresztül. Vérengző architektúra! A mellékes munkálatok még nagy hátralékban vannak. De az átültetés s a gyors fű-fakasztás e korszakában nem tartnak tőle, hogy az ünnep napján bokor s virág kellő színben ne képezze virányos folióját a pompás emlékműnek. Csak azt a boldogtalan szomorú füzet ott a szobor előtt ne sajnálják kivágni, vagy máshová ültetni! Nem csak azért, mert Eötvös nem volt fűzfa-poeta; nem csak azért, mert a mi bánatunknak nem ad kifejezést ez a siránkozó növény; de azért is, mert ez a nyögdicsélő fa épen oda plántáltatta magát, ahonnan a szobor arányait a legjobban tekinthetjük át. Midőn Eötvös azt dalolta hogy „hadd lássam népemet virányidon”, nem ezt a fűzfát értette alatta.” Eötvös lábainál. Dunaparti. Pesti Hírlap, 1879. május 18. 4-5.
30 A munkálatok fázisairól beszámolnak (itt-ott ellentmondásosan) az újságok: 1879. május 14: A kerítést elszedik s a kertész munka csak néhány nap műve lesz. A szobrot körülövező vas rácsozat (ízléses alacsony) már majdnem egészen kész. (Ellenőr)
1879. május 18 vasárnap: A szobor körül vasrácsozatot vonnak, mely Oetl öntödéjéből került ki. A rács lemezeit bronzozott oszlopok tartják, melyek csupa tigrisfőket ábrázolnak. (Magyarország és a Nagyvilág) 1879. május 19 hétfő: A szobor mellől már elszedték az állványt, s ma megkezdték a tért körítő palánk elszedését is; a szobor körül virágokat helyeznek el. (Pesti Napló) 1879. május 21 szerda: hogy a szoborhoz az ünneplő közönség annál jobban hozzáférhessen, az ideiglenes rácsozatot is eltávolítják mellőle. (Pesti Hírlap)
1879. május 23 péntek: A szobor körüli kerti és másnemű munkálatok nagyrészt teljesen befejeztettek. (Ellenőr) 1879. május 24 szombat: A ligetet már szépen kipázsitozták és feldíszíték, a szobor elé emelvényt állítottak s a mai napra az ott fekvő két-három nagy ház is föl lesz ékítve. (Fővárosi Lapok)
31 Az idő csak a tervezett ünnepély előtt javult, korábban sok beszámoló szerint szokatlanul kedvezőtlen volt az időjárás, és nem csak Budapesten: „Május 18: Székesfehérvári kiállítás. A kedvezőtlen időjárás azonban még most rendkívül megnehezíti a kiállítási munkálatokat. Tegnap tegnapelőtt dűlt az eső, zúgott a szélvész. Szabadban dolgozni nem lehetett.” Családi Kör, 1879. május 18. 474. A szoboravató előtt változott az idő: Budapest, 1879. május 23 péntek, reggel 7 óra: 14 celsius fok, Nyugati szél, felhőzet: derült.