A tavalyi év egyik érdekes Mafot rendezvénye a fotográfiai szaksajtóról szóló kerekasztal-beszélgetés volt.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban sok mindenről esett szó június 24-én, így a Fotóművészet című folyóiratról is, amely immár több mint fél évszázada ad helyet fotótörténeti tanulmányoknak, s szerkesztésében két tagunk is részt vállal.
Tekintélyes múltja miatt maga a Fotóművészet is lehet a históriai érdeklődés tárgya. Ha csak a címlapokra fókuszálunk, az eltelt 57 év tanulságos nézetét láthatjuk.
A szaklap jogelődjét, a Fényképművészeti Tájékoztatót 1958-ban indította el a Magyar Fotóművészek Szövetsége avégett, hogy a nemzetközi szaksajtóból fordított aktuális írásokat jelentessenek meg benne. Mai értelemben vett címlapja nem volt ugyan ennek a háromszáz példányban megjelent, stencilezett füzetkének, de a puszta léte is szakmai siker volt.
A hatvanas években már nyomdai úton állították elő a Fényképművészeti Tájékoztatót. A külalakja drámai módon nem változott, továbbra is kis formátumú füzetke maradt, meglehetősen kezdetleges kinézettel. Viszont közölt már kritikai írást, fotótörténeti esszét, elméleti tanulmányt. Maga a fénykép alig húszoldalnyi, gyönge műnyomó mellékleten férhetett csak bele a csapnivaló papíron nyomott szaklapba. Volt honnan fejlődni…
A következő évtizedben már Fotóművészet címmel vehette kézbe az olvasó a negyedévente megjelenő folyóiratot. Ez az A4-esnél még mindig kisebb, teljességgel fekete-fehér kiadvány már minden vonatkozásában igazi folyóiratnak látszott. A fotótörténet pedig továbbra is kapott benne helyet. Bár a szerkesztőknek láthatólag nem volt egyszerű dolguk. A témák sokfélesége szinte szétfeszítette a szerény terjedelmű lapot.
Az 1980-as években az oldalszám nem, de a folyóirat mérete csaknem a duplájára növekedett. S mint az 1990-ből választott címlapunk is mutatja, a fotóhistória helye stabil maradt a lapban. A brómolaj Escher-kép, Rippl-Rónai portréja, de még a hátsó borítókép is történeti fotó: Pécsi egyik aktja. Ebben a számban a tizenöt írás majd fele kifejezetten fotótörténeti tanulmány, vagy érinti a fényképezés történetét.
Újabb évtized, újabb formátumváltás. 1991-től már majdnem a mai képében került az utcára a Fotóművészet. Közben egyre javult a nyomás minősége, kiszínesedtek oldalak, utóbb az egész lap is színes lett.
2000-től még néhány fontos grafikai változtatás után elnyerte mai alakját.
De a Fotóművészet a XXI. századi környezetben az interneten is helyet talált. Egyre bővülő tartalommal böngészhetők benne forrásértékű történeti esszék, tanulmányok, elemzések, kitekintések, hírek online is.
