Bözsi néni (itt a faluban minden második néni Bözsi néni) mondta nekem évekkel ezelőtt, nagyot sóhajtva az emlék súlya alatt.
– Ha maga elé gurulna az a sok kenyér, Ilona, amit életemben sütöttem! S szőttem a konyharuhákat… „Azuram” meg faragta a díszes kapunkat. Beleszülettünk a munkába. Mindenek tudásába…
Dolgos megfáradt kezeit ölében tartva mesélt mosolyogva. Mert Bözsi néni mindig mosolygott. Akkor is, mikor hajnalban megfejte a teheneket, akkor is, mikor kihajtotta a rétre őket, kezében a kis sámlival és horgolásával, akkor is, mikor már fáradtan készülődött az esti fejéshez… megetette a malacokat, tyúkokat, teheneket… ültetett, betakarított, kalákába építkezett… koszorút font a temetőbe…
– Hát most már nem sok hasznomat veszik – nyugtázta mondandóját fáradtan Bözsi néni.
Aztán egy nap kis kendős feje eltűnt a faluból. Egy szeles napon temettük el a domboldalba. Sírtam. Bözsi néni egy volt a sok Bözsi néni közül. A szomszéd nénim. Azóta se tehénke, se Bözsi néni. De még malackák sincsenek. Néhány birka béget a faluvégen. Tibi bá’-nál gágog pár libája. Csak kedvtelésből tartja őket. Ahogyan a gyöngytyúkokat a szembeszomszéd. Mostanra még csendesebb a falu, mint valaha. Pedig iskolája is volt. Egyosztálytermes. 1-4 osztály és 5-8 osztály együtt tanult. Tanulás mellett feladatuk volt a tűzifa behordás télen. Nagyok közül a kiválasztott berúghatta indulás előtt a plébános motorját hittanóra után. Körmös osztás is bőven volt, na meg havat lapátoltak az iskolások, mert akkor még nagy telek jártak errefelé… Mint beköltöző gyüttment csodáltam az egyszerű falusi ember életét. Többet tanultam itt, mint a három diplomámmal együtt. Bölcsességet. Valahogyan a józan parasztész tanulságos. Az élet valós része körül forog. Dologidő tavasztól őszig időjárás meghatározója. Legtöbb idősebb falusi ember 30-40 éve kerti terményeinek magját ülteti újra meg újra, csodás ízű zöldségekkel ajándékozva meg magát. És ha beázik az erdő, gombára mennek az emberek. Nincs gombaismeretük, mint nekem szakvizsgám. Mégis mindent tudnak a gombákról. Nyulica, galambica… vidéki ember adományozott becenevet több gombának…
Órarend, 1934/35-ös tanév – csödei Állami Elemi Népiskola. Zalavármegyei Levéltár
A tanulmány a Fejős Zoltánt 70. születésnapján köszöntő Mafot-kötet számára íródott 2024. novemberében