Egy kép a több mint ötszáz Haranghy-felvétel közül, amit a Néprajzi Múzeum 1917-ben vásárolt a csődbe jutott szerző javaiból rendezett debreceni árverésen. Szerencsés példány abból a szempontból, hogy nem téves helymegjelöléssel vették jegyzékbe, mint számos más felvételét. „Erdély” néven ugyanis seregnyi rosszul leltározott képét őrzi a gyűjtemény, mint amilyen például a fővárosban, a Döbrentei téren készült felvétel.
Haranghy György (1868–1945) iránt az utóbbi időben támadt némi érdeklődés, elsősorban Galavics Géza jóvoltából, aki az Ars Hungarica 2005-ös számában értekezett Haranghy-felvételeinek szerepéről Csontváry hírneves Vihar a Hortobágyon című képe keletkezését illetően. E tanulmány mások adatközlései s a szerző saját archívumi kutatásai nyomán értő, avatott módon körvonalazza Haranghy fotográfusi pályáját, elsősorban is hortobágyi korszakát. Haranghy valóban e táj s a puszta fényképi megalkotója volt. Ő a szerzője az egyetlen hiteles, sokat publikált délibáb felvételnek 1902-ben az Uránia számára készítette a Délibábok hazája című diaképekből és mozgóképekből szerkesztett, mára elkallódott alkotását. A Néprajzi Múzeumban lévő Hortobágy-képei ennek a munkának a részeként készültek. De Haranghy nemcsak a Hortobágy, Debrecen környékének, s az Alföldnek fotográfusa. Sorozatai utazni szerető fotósra utalnak, aki Kalotaszeg, Torockó, Brassó, vagy Erdély, Felvidék tájait, városait látogatta. Vásárokon, piacokon legalább annyira szeretett fényképezni, mint a Debrecen környéki tanyákon, pásztorszállásokon, vagy a történeti városközpontokban.
A kiválasztott képnek nincs a Néprajzi Múzeum fotógyűjteményében évtizedek alatt kialakított módszert követő meghatározása. Kartonján csak a cím, a készítési hely, a mérte és a készítő neve, a készítés ideje van feltüntetve. Ezek szerint a „Piaci árusok” Marosvásárhelyen készült. Némi gyűjteménytörténeti ismeretre van szükség, hogy a „Haranghy György 1919” bejegyzést úgy értsük, ahogy kell: a képet 1919 előttre – pontosabban az 1917-et megelőző évekre – lehet datálni.
A felvétel gazdag a Roland Barthes-féle „etnológiai ismeretanyag” vonatkozásában. A kép centrumában áll a fő „néprajzi” információ: beszélgető piacozók; négy nőalak és két férfi. Tüzetes vizsgálattal a hétköznapi, „piacra járó” viselet jegyeit lehet a felvételen azonosítani. Ehhez a viselettörténet alapos ismeretére van szükség, és a kép kellő nagyítására, hogy az apró részletek is megfigyelhetők legyenek. Elképzelhető, hogy a fiatalabbak városba szegődött szolgálók a környező falvakból. A nagyítás egy további, hetedik, ülő alakot is segít felismerni, akinek arca, felsőteste azonban így sem látható. A bő ingujjról ítélve fiatalasszonyról lehet szó. További nagyítás a beszélgető alakok mögött lévő elárusító sátort is jobban mutatja, kivehető, hogy a ponyva alatt ruhadarabokat kínálnak eladásra. „Néprajzi” adalék még az igából kifogott szép szarvú, pihenő állatok látványa.
Másmilyen tartalmi információkat jelent a kép rögzítette fizikai környezet. Városi térről van szó, a kéttornyú templom és a háttérben álló zömök kétszintes épület segít azonosítani, hogy a kép Marosvásárhely főterét, a Széchenyi teret ábrázolja. Jobbra a barokk Keresztelő Szent János Plébánia felső homlokzatát és kettős tornyát látjuk, mögötte a távolabbi vártemplom tornya is kivehető. A háttérben lévő nagy épület az Apollo-palota, amit gróf Teleki Sámuel építtetett 1820–22-ben. Előtte egy kupolás, pavilonszerű építmény, ami nem más mint a város zenélő kútja, a Bodor-kút, mely építőjéről, Bodor Péterről kapta nevét. Előtte áll Kossuth Lajos 1899-ben avatott szobra. Mindkettőt az államfordulat tüntette el a térről, helyükön emelték a román ortodox katedrálist. Szintén áldozatul esett a kép centrumában kimagasló, háttal álló szobor, Bem József 1880-ban emelt háromméteres bronzszobra. A szobrokat 1919. március 28-a hajnalán rombolták le. A plébánia kettős tornya, a kezével lefelé mutató monumentális Bem szobor és a negyedik függőleges térelem, a városi kandeláber vonzza a tekintetet, erős vetélytársa a piacozók csoportjának. A két tömb térbeli távolsága a sátortetőknek köszönhetően feloldódik, a két csoport sajátos montázsként egymás alá-fölé rendelődik.
A kép az épületek és az emberalakok függőleges vonalai és a piac sátrainak, valamint a palota tetőszerkezetének ritmikus vízszintesei által körülhatárolt síkokra tagolódik. Egyenes vonalak futnak függőlegesen, vízszintesen, de még a két szobor között átlósan is. A geometrikus síkokat a pihenő ökör lágyabb vonalai egyenlítik ki, de az állat felénk fordul, valósággal egyenesen vonalban a kamera felé „néz”. Mögötte erős takarásban áll igavonó társa. A kép egy további, ugyanebből a szögből készült változatán ez az állat a beszélgetők felé fordul, szinte őket „figyeli”.
A képet a vonalak ritmusa mellett változatos textúrák töltik ki: fejkendők, szoknyák textíliái, sátorponyvák, gyékénytetők, az épületeken cseréptető és az előteret uraló apró kövekből formált összefüggő térburkolat. Mind másféle anyag, szinte tapinthatóan más-más matéria. Textúrák, vonalak harmóniája teszi izgalmassá a szikár etnográfiai s dokumentatív olvasatot. De az utóbbi sem merül ki az elmúlt vagy elpusztított faktumok ránk örökítésében. A felvétel nem csak a már nem meglévő szobrok, a már nem viselt öltözetek, a már ezen a helyen nem rendezett vásárok emlékét és az időnek jobban ellenálló épületfelületek adott állapotát rögzíti. A városi palotát, a városi közvilágítás emblematikus eszközét épp úgy megmutatja, mint a még itt vásározó falusiakat, a még itt pihenő igavonó barmokat. Az urbánus környezet és a rurális-paraszti vonások finom, telített elegyét mi sem fejezi ki jobban, mint az a rejtett függőleges vonal, ami két képpont között lenne húzható a kép centrumában. Az alsó pólus a kép előterében a pihenőre állított állatok után maradt nagy folt, ennek a szélén a sűrűbb matéria és a tengely másik vége a függőlegesen álló ostornyelű városi lámpaoszlop a kecsesen alácsüngő lámpatesttel.
Vonalak, textúrák, párhuzamos egyidejűségek.
* Piaci árusok, Marosvásárhely, Maros-Torda vármegye
Haranghy György felvétele, 1917 előtt
Negatív (nitrát) 9×12 cm; pozitív 10,5×8,5 cm, kartonra kasírozva
Közlés a digitalizált negatív alapján
Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívum Fényképtár F 19726aPiaci árusok, Marosvásárhely, Haranghy György felvétele, 1917 előtt, © Néprajzi Múzeum