Ezekben a napokban – 2026 szeptemberében – volt 100 éve, hogy a nagyközönség először találkozott a ma is jól ismert kabin formátumú fotóautomatákkal (angolul: photobooth). A New York-i Broadway-en 1926 szeptemberében (egy közel egykorú adat szerint szeptember 21-én) megnyíló stúdióban öt Photomaton-gépezet várta a magukat lefényképeztetni vágyókat. A telefonfülke nagyságú kabinban egy negyed dolláros pénzérme bedobását követően 20 másodperc alatt 8 felvétel (sorozatfelvétel) készült a kamerával szemben helyet foglaló ügyfélről, majd további hét és fél percet követően az automata gép „kiköpte” magából az elkészült fényképeket (nyolc különböző mellképet egymás alatt egy papírcsíkon).
Egy találmány „születési” időpontjához több dátumot is rendelhetünk, így az ötlet kigondolásának, a tervek elkészítésének, a szabadalom benyújtásának, egy működő modell elkészítésének, illetve a piacra vezetésének időpontját is.
A „fotótörténeti közbeszédben” igen gyakran megjelenik az a – lényegében kanonizált, ám téves (illetve tévesen megokolt) – adat, miszerint a Photomaton (és általában az automata fotókabin) 1925-ben „született meg”, így 2025-ben is voltak már – színvonalas, igényes kivitelezésű – centenáriumi rendezvények, kiállítások is.
Tavaly nyáron az analóg fotókabin szcénának az utóbbi két évtizedben már nem évenként, hanem jóval ritkábban megrendezésre kerülő találkozója is a „100 éves évforduló” köré épült (The International Photobooth Convention 2025: 100 Years of Photobooths – New York, 2025. augusztus 28–31.). Nem sokkal ezután nyílt meg a fenti esemény házigazdájának, az amerikai Autophoto cég Analogue Photobooth Gallery + Museum nevű kiállítóhelyének a 100 Years of Photobooths című, többévtizedes működő gépeket, valamint Anatol Josepho-hoz köthető tárgyakat is felvonultató izgalmas kiállítása (2025. október 11. – 2026. június 28., kurátor: Breanna Conley Saxon). Ennek megnyitóját egy nappal előzte meg a londoni Strike a Pose! 100 Years of the Photobooth című tárlat a barcelonai-londoni Autofoto cég közreműködésével (London, The Photographers’ Gallery, 2025. október 10. – 2026. február 22., kurátor: Taous Dahmani). Ez utóbbi – kicsiny, de tárgyakban igen színvonalas – kiállítás a gyűjtő és szakíró Raynal Pellicer rendkívül értékes fotógyűjteményéből és apró tárgyi relikviáiból válogatott.
A Photomaton – és így a fotókabin – 1925-ös „születési” dátuma valószínűleg két egymástól független forrásból származik.
Babette Hines a fotókabin-fényképgyűjteményét bemutató könyvében (Photoooth, 2002) úgy fogalmaz, hogy a szabadalom benyújtása egyben a gépezet születése is, ezt az időpontot pedig a Photomaton esetében 1925-re teszi („Patented in 1925 […], the Photomaton […] was born”).
A gyűjtő és művész Näkki Goranin az igen gazdag anyagon alapuló könyvében (American Photobooth, 2008) az szerepel tévesen, hogy a Broadway-i stúdió 1925-ben nyílt volna meg. A hibát ugyan maga a szerző is belátta később, de mivel munkája széles ismertségnek örvend, a téves adat makacsul tartja magát szakmai körökben is. Így sajnálatos módon a már említett, londoni Strike a Pose! 100 Years of the Photobooth című kiállítás nyitófalán is az 1925-ös stúdiónyitás jelent meg (a tárlat kurátora az It’s Nice That című online magazinnak adott interjújában is megismételte téves adatot).
Anatol Josepho az 1927-es év során különböző fórumokon több ízben is kitért arra, hogy mikor készítette el a későbbi Photomaton első vázlatait, illetve, hogy mikor fogalmazódott meg benne a kabin koncepciója. A feltaláló szerint erre 1921-ben (egy másik visszaemlékezése szerint valamikor 1920 végén, 1921 elején) került sor, amikor még Kínában tartózkodott. Vagyis, ha az ötletet vesszük egy találmány születésének, akkor a Photomaton már 1921-re világra jött.
Az első fotókabin-szabadalmi igényét – egy pénzbedobással működő, kabinformátumú, automata sorozatfelvevő fényképezőgépre (US1671644 – Automatic Camera for Taking Timed Sequences of Portraits) – 1923. szeptember 15-én, félévvel azt követően, hogy megérkezett az Egyesült Államokba, adta be Anatol Josepho. A szabadalmi dokumentumban leírt és ábrázol gépezet nagyvonalakban megegyezett a későbbi Photomatonnal. Tehát ha a szabadalmi igény bejelentését tekintjük mérvadónak, akkor a Photomaton 1923-ban megszületett.
Josepho – egy visszaemlékezése szerint – 1924 márciusára már elkészült a gép általános tervével és kialakításával, az azonban akkor még nem tudott fényképeket készíteni. A feltaláló szerint az ekkor megalkotott váz, kabin nagyon megegyezett a későbbi, stúdiókban felállított kabinokkal. Vagyis, ha egy fizikailag is létező konstrukció létrejöttét már születésnek tekintünk, akkor kijelenthetjük, hogy a Photomaton 1924-ben született meg.
A már benyújtott, fent említett 1923-as amerikai fotókabin-szabadalmi igényével kapcsolatos jogait, valamint addigi beruházásait és a már elkészült modelljeit 1925 januárjában az akkor megalakult Photomaton Inc.-re ruházta Josepho. A kísérleti munka, a már megépített modellgép általános fejlesztése ezt követően is folytatódott, ekkor már kiterjedtebb mértékben (egy nagyobb műhelyben, mérnökök és szerelők segítségével). A munka többek között arra is irányult, hogy úgy tervezzék meg a gépezetet, hogy az tartós legyen, bírja az elhasználódást és a kopást. 1925 márciusában újabb szabadalmi igényeket nyújtott be Anatol Josepho az Egyesült Államokban, ezen igényekben már részletesebben volt kifejtve az automata fotókabin gépészeti koncepciója (1631593 – Photographic Apparatus; 1656522 – Developing Apparatus for Photographic Film Strips, 1658167 – Electric Coin-Control Mechanism). 1925 nyarára sikerült is megalkotni egy fényképezni már képes, de még nagyon durva, nyers modellt. Ebben az időszakban a műhelyben Josephoék többször is tartottak bemutatót a befektetés iránt érdeklődök számára, ismert is egy hosszabb leírás (illetve egy felvételsorozat is) 1925 júliusából. Tehát, ha egy előzetes, fényképkészítésre már képes modell megalkotását tekintjük a Photomaton születésének, akkor az 1925-ös évet tekinthetjük kiindulási pontnak.
Ezt a gépet azonban Josephoék nem tekintették alkalmasnak arra, hogy piacra vigyék. Egy ott dolgozó gépész szerint az volt az elképzelés, hogy áttervezik és továbbfejlesztik oly módon, hogy sorozatban gyártható legyen. A munkálatok és kísérletek folytatódtak, tudjuk, hogy 1926 elején megejtettek néhány kisebb változtatást a gépezeten. Ismeretes az is, hogy ez év nyarán szintén tartottak – üzemzavartól sem mentes – bemutatókat a műhelyben a reménybeli befektetőknek. Egy látogató szerint az akkor és ott készült képek gyengébb minőségűek voltak, mint a későbbi, már a nagyközönség számára megnyitott stúdióban készített felvételek. Az első Photomaton stúdió végül csak 1926 szeptemberében nyílt meg (az 1659 Broadway szám alatt) öt darab fotókabinnal. (A gépezeten ezt követően, 1927-ben és később is végeztek apróbb fejlesztéseket, ekkor már százas nagyságrendben gyártotta készülékeit az amerikai cég.) Ha azt tekintjük egy találmány születésének, hogy mikor vitték piacra, akkor az 1926-os évet tekinthetjük az automata fotókabin születésének. Én magam erre hajlok. Hiszen ekkortól a nagyközönség megismerhette és használhatta – már a nyitást követő félévben százezres nagyságrendben – az automata fotókabint. Persze – ahogyan azt fentebb kifejtettem – az 1925-ös év mellett is szólhatnak érvek: az, hogy ekkora már bizonyosan előállított Josepho egy működő kabin formátumú automata gépezetet (és nem az, hogy ekkor nyújtotta be szabadalmi igényét).
Mások is 1926 mellett tették le voksukat. A Spirit of the Photobooth című amerikai dokumentumfilm (rendezte: Sam Anthony; a filmhez szakértőként jelen sorok írója is hozzájárult) első nyilvános vetítése a Broadway-i Photomaton stúdió megnyitásának 100. évfordulóján, 2026. szeptember 21-én volt New Yorkban, az International Center of Photography-ban. A francia gyűjtő és szakíró Raynal Pellicer 2011-es, alapvető fontosságú, franciául és angolul is megjelent könyvének (Photomaton, illetve Photobooth: The Art of the Automatic Portrait) új, bővített kiadása (Photomaton: 100 ans d’autoportraits /100 years of self-portraits címen) 2026. október 23-án fog megjelenni az első fotókabin-stúdió centenáriumának apropóján.
A Photomatont ünnepelni és a gépezetről alkotásokban is megemlékezni persze mindig örvendetes – 2025-ben és 2026-ban is. Az utóbbi évtizedek legnagyobb, fotóautomata tárgyú kiállítása Ausztráliában került megrendezésre. Az Auto-Photo: A Life in Portraits című tárlatot először 2025-ben mutatták be (Melbourne, RMIT Gallery, 2025. június 5. – 2025. augusztus 16., kurátorok: Catlin Langford, Christopher Sutherland és Jessie Norman), és idén egy újabb helyszínen is látogatható volt (Franktson, The Frankston Arts Centre, 2026. február 28. – 2026. május 2.). A kiállítás középpontjában a közelmúltban elhunyt Alan Adler (1932–2024) fényképei állnak. A tárlat további aktualitásaként 2025-ben Josepho (1925-ös) szabadalmának centenáriumát, 2026-ban a stúdió megnyitásának 100. évfordulóját jelölték meg a szervezők.
Felhasznált irodalom a Photomaton történetéhez: Balogh János Mátyás: PHOTOMATON: Az automata fotókabin születése. Budapest, 2025 (kézirat).
Nyitókép: A feltaláló Anatol Josepho egy Photomaton fotóautomatában (a felvétel egy sajtóesemény során készült a Broadway-i stúdióban, 1926. szeptember/december folyamán). Library of Congress, LC-B2- 4295-16.