Néhány hónapja a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum fotótárában olyan színezett üvegdiák kerültek elő, melyek sporttörténeti ritkaságokat, addig a kutatók számára is ismeretlen felvételeket tartalmaztak.
A diák ugyan egyetlen dobozban voltak, de tematikailag két csoportra oszlanak – mindkettő igen érdekes és értékes. Az egyik témája a jégsport, a másiké a dzsiudzsicu, pontosabban a judo. A századelőn igen népszerűek voltak a vetített képes előadások, több cég próbálkozott az iskolai oktatásban is elterjeszteni azokat, de egyedi megrendeléseket is kiszolgáltak. Jelen esetben az utóbbiról lehet szó.
Sasaki mester judot oktat a BEAC lágymányosi sporttelepén 1906 nyarán.
Ismeretlen fényképező felvétele. © Magyar Olimpiai és Sportmúzeum
A készítés időszaka 1906-1907-re datálható, legalább is a kutató számára legérdekesebb képek ekkor készültek. Valószínűsíthető, hogy mindkét sorozat hiányos, mint ahogy az is, hogy több ütemben készültek, gyarapodtak. Méretük a legelterjedtebb, 8,5×8,5 cm, van amelyiken a Calderoni gyár címkéje, másokon a „Stadion”Filmkereskedelmi Vállalat bélyegzője látható, többségük azonban jelzetlen. A „Stadion” Filmkereskedelmi Vállalat nevével eddig nem találkoztunk, működéséről nincsenek további adataink.
Görhokizók. Ismeretlen fényképező felvétele. © Magyar Olimpiai és Sportmúzeum
Gyorskorcsolyázók. Ismeretlen fényképező felvétele. © Magyar Olimpiai és Sportmúzeum
A diák gyűjteménybe kerülésének sem ideje, sem a forrása nem ismert. Úgy gondoljuk, hogy az 1950-es évek nagy gyűjtése során kerültek a Múzeum alapgyűjteményébe, elképzelhető, hogy már az egyik jogelőd, a Turista Múzeum tulajdonában voltak.
A diasorozatok célja minden bizonnyal az ismeretterjesztés és/vagy oktatás volt, mivel az említett sportágak történeti és átfogó tematikai összefoglalóját adják – még így hiányosan is. Egy részük korábbi könyvekből, illetve külföldről származik. Nem állapítható meg sem a kollekció összeállítójának, sem felhasználójának személye. Mivel a két sportág nagyon különböző kört érint és ekkor még olyan szintű testnevelőképzés nem létezett, ahol ilyen anyagokat használtak volna, ezért legfeljebb a judo esetén élhetünk feltételezéssel Speidl Zoltán személyére vonatkozóan. Speidl lelkes sportember volt, az 1900-as párizsi Olimpia 5. helyezettje 800 méteres síkfutásban, az MLSz titkára, az első hazai bajnoki labdarúgó-mérkőzés játékvezetője, a Sporthírlap főmunkatársa. Az ő nevéhez fűződik a világviszonylatban is egyik első modern judo szakkönyv magyar nyelvre fordítása és közreadása. A judo-képek többsége ehhez a könyvhöz készített illusztráció, melyek a könyvben fekete-fehérben meg is jelentek.
Íme egy példa:
Sasaki Kichisaburo (balra) és egy tanítványa, a Tavara gaeshi dobás közben
Ismeretlen fényképező felvétele. © Magyar Olimpiai és Sportmúzeum
A kép 1906-ban készült a BEAC lágymányosi sporttelepén, amikor Kichisaburo a judo alapítójának, Kano mesternek a tanítványaként Budapesten oktatott.
„Djudo a japán dzsiu-dzsicu tökéletesített módszere” címmel jelent meg Speidl Zoltán fordításában Sasaki Kichisaburo szakkönyve 1907-ben. Ennek „fülszövegeként” az alábbiakat olvashatjuk:
„Sasaki Kichisaburo, a tokiói felsőbb tanítóképző tanára, jeles pedagógus s egyszersmind Kanonak egy kitűnő és judomesteri oklevélre érdemesített tanítványa volt az, a kit úgyszólván Japán közbizalma szemelt ki arra, hogy Magyarországgal a judo tanait megismertesse. Sasaki Kichisaburo múlt év tavaszán érkezett Japánból Budapestre és nyáron át tartott kurzusán, a Budapesti Egyetemi Athletikai Club lágymányosi sporttelepén avatta be ifjainkat a judo titkaiba. Csodálatos türelmével, törhetetlen buzgalmával és szeretetreméltó modorával, a rendelkezésére állott aránylag rövid idő alatt – a körülményekhez képest – sikerült a judo alapjait leraknia. Hogy tanítványai ezeken az alapokon tovább építhessenek s hogy távozása után is előmozdítsa azt, hogy Magyarországon a judo, Szemere Miklós kezdeményezése nyomán mind szélesebb körben váljék népszerűvé, írta ezt a könyvet, a melyben a jiujitsunak tökéletesített, nemesített, modern formába öntött módszerét: a judot az ő kiváló szakértésével ismerteti. A külföldön nagy számban megjelent hasontárgyú könyvek legtöbbjét a Sasaki Kichisaburo műve értékben messze túlszárnyalja. Azoknak a könyveknek legnagyobb része ugyanis az elavult jiujitsut foglalja magában s a jiujitsu örve alatt tücsköt-bogarat összehord, vagy csak a jiujitsu trickjeit ösmerteti, de egy-egy „verekedési fogásért” az apache-ok világába is elkalandozik s így a jiujitsu japánias karakterét meghamisítja. Az a mű ellenben, a melynek én igénytelen tolmácsolója vagyok, nem a jiujitsut, hanem annak tökéletesített, modern formába öntött, mondhatnám sportszerű módszerét: a judot a maga nemes tisztaságában, rendszerbe foglalva ösmerteti; az úgynevezett mutatós trickekre helyet nem pazarol, hanem inkább arra helyezi a fősúlyt, hogy a judo lényegét megmagyarázza, a test- és léleknevelés e művészetét minden oldalról megvilágítsa s a gyakorlását, a fogásait, írásban és képben bemutassa. Bizony mondom, hogy a magyar nemzet javára válnék, ha a judo, a japán kultúrának ez az érdekes, exotikus hajtása akklimatizálódnék a magyar ég alatt! Budapesten, 1907. őszén – Dr. Speidl Zoltán”
Ha valóban Speidl a diák gazdája, akkor reménykedhetünk abban, hogy előkerülhet hasonló sorozat az általa is művelt atlétika és futball témakörben is.
A Magyar Olimpiai és Sportmúzeum fotótárában közelmúltban fellelt másik diasorozat a jégsportot mutatja be. Képei között a műkorcsolya mellett megtaláljuk a gyorskorcsolyát és a jégkorongot is, sőt szerepel benne az akkor nálunk ismeretlen curling is.
Urbáry Sándor, magyar bajnok, 1907 körül.
Ismeretlen fényképező felvétele. © Magyar Olimpiai és Sportmúzeum
A diák közül kiemelkedően fontosak Kronberger Lili akció képei, melyek a Városligetben és a Csorba tavon készültek.
Kronberger Lili korcsolyázik 1907 telén.
Ismeretlen fényképező felvétele. © Magyar Olimpiai és Sportmúzeum
A számos értékes dia közül ehelyütt bemutatott képen Kronberger Lili, a magyar sport első világbajnoka látható a Budapesti Korcsolyázó Egylet jégpályáján, a Városligeti tavon.
A felvétel 1907 februárjában készült, a fotós neve nem ismert. A kép hátterében, jobb oldalon jól láthatóak a BKE jégkarneváljára előkészített házacskák, mögöttük a fákon túl a Fővárosi Pavilon teteje (ez ekkor a főváros legnagyobb vendéglátó helye volt), balra a tó hídja, valamint a jégre kihelyezett fakorlátok és a míves villanylámpák. Érdemes figyelmesen megnézni a sportolónő ruházatát is, mely a kor előírásainak megfelelően hosszú, csaknem bokáig ér, prémes szélű, és valószínűsíthető, hogy a kalaptűvel rögzített kucsma is ugyanabból a prémből készült. A korcsolyázónő – az előírásoknak megfelelően – kezén bőrkesztyűt viselt. Hallani véljük a zenekar által játszott valcer dallamát, melyre a korcsolya újabb és újabb figurát rajzol a jég sima tükrére.
De mit tudunk a sportolóról?
Kronberger Lili (Szentgyörgyi Imréné) (Budapest, 1890. november 12. – 1974. május 21.)
Legkiemelkedőbb eredményei: négyszeres világbajnok (Troppau – mai nevén: Opava – 1908; Budapest, 1909; Berlin, 1910; Bécs, 1911), háromszoros magyar bajnok.
Egyike volt az első női versenyzőknek a magyar és a nemzetközi műkorcsolya sporttörténetében. Benne tisztelhetjük a magyar sport első világbajnokát.
Kronberger Lili 16 éves korában vett részt először világbajnokságon, és bronzérmet szerzett (Davos, 1906). A következő évben megrendezett bécsi világbajnokságon szintén harmadik helyen végzett.
1908-tól uralta a mindenkori világbajnoki mezőnyt; 1909-ben egyedüli női indulója volt a budapesti vb-nek. 14 éves korától – női bajnokság nem lévén – itthon még a férfiakkal versenyzett. Három egymást követő évben három bajnoki címet szerzett (1908–1910).
Sportsikerei csúcsán hagyott fel a versenyzéssel, miután 1911-ben férjhez ment dr. Szentgyörgyi Imréhez, aki a Budapesti Korcsolyázó Egyletben, később a hazai és a nemzetközi szövetségben is magas pozíciót töltött be és a sportág versenyszabályainak kidolgozásában is úttörő szerepet játszott.
Férjének – és Kodály Zoltánnak – köszönhetően Kronberger Lili a nemzetközi műkorcsolya sport megújítóvá vált: elsőként a világon ő mutatott be zenére komponált művészi programot a bécsi világbajnokságon. Mozdulatainak csak rá jellemző eleganciája és harmóniája még inkább kitűnt a zene hatására.
1983-tól a zsidó sporthírességek csarnokának (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja. Terták Elemér előterjesztése nyomán 1997-ben a valaha élt legjobb műkorcsolyázók közé választották (World Figure Skating Hall of Fame).
A nagy jelentőségű diasorozat mindegyik képére jellemző a kiváló minőség. Elsőre a színezés is elbizonytalanítja a szemlélőt, hiszen csak nagyítóval derül ki, hogy nem színes felvétellel van dolgunk. E mellett fontos megjegyeznünk, hogy a diák papírkép alapját a téli fényviszonyok közepette is éles akcióképek adják, melyeknek ilyen színvonalú elkészítése még 1907-ben sem volt magától értetődő.