Bornholm. Ez annak kicsiny, Balti-tengeri szigetnek a neve, amely Dániához tartozik ugyan, de fekvésével és történelmével Lengyelországra és Svédországra egyaránt tekintget.
Ide száműzte kora és sorsa a Szegeden nevelkedő, Párizsban tanult, majd a dessaui Bauhausban képzett Kárász Judit (1912-1977) fotóművészt.
Méltatlanul háttérbe szoruló, szétszóródott életművének egy-egy jelentősebb fejezetére valamely esszenciális, tematikai válogatás, grandiózus vagy kicsiny tárlat hívja fel időről-időre a figyelmet.1 A szakma többnyire a szociofotó egyik úttörőjeként tartja számon, különösen ha korai, Szegeden és környékén a szegedi fiatalok2 szellemi műhelyének hatására készült felvételeit, vagy a háború előtti Berlin ipari tájainak, munkáséletének érzékeny képi dokumentumait rakjuk egymás mellé. Fotográfiáin valójában a kísérleti- és szociofotós gondolkodás és a Bauhaus-os konstruktivista látásmód egyaránt érvényesült. Az 1930-as évek elején formálódott művészi kifejezésmódja, mely egybeesik a modern német iskola fotószakán a nagy hatású tanárai (W. Peterhans, H. Albers és Kandinszkij) között eltöltött iskolaévvel. Politikai tevékenysége miatt kényszerült elhagyni a Bauhaust, később Kölnben, Bad Harzburgban kapott munkát, illetve Berlinben a DEPHOT-ban (Deutsche Photodienst) Robert Capa-val egy időben dolgozott, riportozott, laborált.
A Bauhaus aktív történetírása számon tartja őt kor- és iskolatársaival együtt. Izgalmas felvételek maradt ránk fotótanulmányaiban, az iskolai, baráti közeg tudatosan szerkesztett, de hangulatos életképeiben. Berlini ténykedéseiről már kevesebbet tudunk, bár az említett „ipari táj sorozat” egy-egy remek darabja gyakran felbukkant kiállításokon. Vándorlásai hazája, a német nagyvárosok, a lengyel észak és Dánia között mégbonyololultabb szálakat szőnek. Egy-egy filmtekercs kockái, vagy leveleinek postabélyegzői szögezik le a térképen e pontokat.
Bornholm szigetén, majd Koppenhágában töltött tizenöt éve pedig egészen regényes. Mondhatni fehér folt. Bár hagyatékából tucatjával kerülnek elő egyértelműen Dániához köthető, a tőle megszokott modorban készült lírai, dokumentatív, de a modern konstruktivista iskolát soha le nem tagadó fotográfiák.
Cím nélkül, Bornholm, Dánia, Kárász Judit felvétele, 1935 körül; magántulajdon
Hogyan is került Kárász Judit Dániába, Dániának erre az Isten háta mögötti szigetére? Néhány nyomon elindulva egészen ésszerű magyarázatot ad származása, kora, titokzatos, érzékeny, ugyanakkor határozott, tudatos értékek mentén moderált alkata. Másrészről barátja, Hans Henny Jahnn (1894 -1959) a német drámaíró, orgonaépítő, lótenyésztő „farmer” élettörténete egy külön fejezetet szentel „Judit”-nak, ennek a művelt polgárcsaládból származó szocialista és zsidó magyar öröksége által egyaránt meghatározott habitusú, kritikai gondolkodású fiatal emigráns hölgynek.3 H. H. Jahnn Kárász Judit dániai tartózkodásának kulcsfontosságú alakja. 1934-ben Hamburgban ismerkedtek meg egy művészbaráti társaságban. Egy évre rá újra találkoztak Bad Harzburgban, ahol Judit fotósként dolgozott. Itt kezdődött rejtőző szerelmük.
Az újabb körülmény, és a hitleri Németország szorítása egyaránt arra késztették, hogy menjen velük. A háború elől Jahnn feleségével, sógornőjével, és a gyerekekkel Jahnnék bondegaardi tanyáján húzódik meg a kisvárosnyi lakosságot bíró Bornholm szigetén Olskerhez közel. Távol a forrongó Európától, egy tengerhez közeli gazdaságban élték végtelen nyugodtnak tűnő, esténként muzikális, irodalmi, felemelő társas-szellemi, napközben az állattartók, aratók, cséplők olykor kemény fizikai életét. Mint írja egyik levelében „ez az első hely, ahol nem kell semmilyen sorompót magamra rakni, olyan lehetek, amilyen vagyok, azt csinálhatom, amit akarok, mindenki szeret és becsül hibáimmal együtt”(…) „Tudom, hogy királyként élek magányomban, a világ sok baja csak papírlapokon, nyomdafesték segítségével jár el hozzám (…) Dánia – ahogy ő maga nyersen megfogalmazza – olyan probléma nélküli ország, hogy az néha kétségbeejtő.4
Korábban is számos fotót készített tengerről, homokról, felhőkről, állatokról, halászokról a Balti-tengernél tett kiruccanásai alkalmával. Már akkor felvetődött benne a kérdés: „mit lehet ezekkel kezdeni?” Kiállításokat, könyveket tervezett. Ezeket az álmait szőtte tovább a dániai felvételekben. „Igaz, hogy hivatásomtól kissé messze estem, – mondja – de fotót csinálok, csak nem jutok kidolgozáshoz”.
Kedvenc témái hevernek tőle karnyújtásnyira: felhők, mezők, erdők, legelő lovak, hempergő bárányok, játszadozó gyerekek, végtelen árnyékok és erős kontrasztok. Valahol a csönd is megfogalmazódik a néma vitorlások egekbe nyúló vásznain, az egymásra terített végtelen hálókon, háborítatlan tengerparti homokdűnéken. Időtlen képek.
Halászhajó, Bornholm, Dánia, Kárász Judit felvétele, 1935 körül; magántulajdon
Kétségtelen lírai alkat, de nem csupán fotográfiái tetszenek így. Ha nem fényképezőgépet vett a kezébe, szavakkal írta le, ami szeme felfedezett: „Reggel, mikor kiléptem a házamból, a bárányok serege várt már rám…. a nap még nagyon alacsonyan állt, az állatok árnyéka hosszú csíkokkal fedte a legelőt. A szemben lévő paraszttanya éppen kelőben volt, a mögötte lévő sziklák lila fényben úsztak és a sok lomb nélküli nyírfa meztelen testtel, sötétvörös ágakkal szinte lebegett a távolban. Furcsa szürkéslila, aranyos felhősávok fejezték be a láthatárt, mintha mögöttük a világ vége lenne.”
Halász, Bornholm, Dánia Kárász Judit felvétele, 1935 körül; magántulajdon
A dán szigeti halászokról, munkájuk évszázados monotóniájáról aligha készített rajta kívül más ilyen nyers, szociográfiai ihletésű fotósorozatot. A képek ereje valószínűleg a tudatos kompozíció keresésében, a másik kultúrára való naiv rácsodálkozásban, a ’30-as évek modern gondolatisága és az archaikus táj-ember kapcsolat keveredésében rejlik.
Vitorlák, Bornholm, Dánia , Kárász Judit felvétele 1935 körül; magántulajdon
Nem valószínű, hogy létezett ennek a szigeti kultúrának komoly képi múltja Kárász Judit előtt. Fotográfiai tevékenységét utóbb a dánok is nagyra értékelték, hiszen a fényképész akarva-akaratlanul egy régiségében megrekedt, a természettel, a tenger, az időjárás szeszélyeivel együtt élő szikár nép korai 20. századának életképeit vette lencsevégre. Ahogyan ő látta. Ahogy akkor látta – a tengerre nyíló végtelen táj szokatlan tér – és fényviszonyait, a famunkást, a szántó-vetőt, a halász házaspárt, a hálókötő férfiakat, a halszárítással foglalatoskodó asszonyokat.
Ács munka közben, Bornholm, Dánia, Kárász Judit felvétele, 1935 körül; magántulajdon
Száradó hálók, Bornholm, Dánia, Kárász Judit felvétele, 1935 körül; magántulajdon
Halszárítás, Bornholm, Dánia, Kárász Judit felvétele 1935 körül; magántulajdon
Fürdőző gyerekek, Bornholm, Dánia, Kárász Judit felvétele, 1935 körül, magántulajdon
Kárász Juditot akkor fedezték fel a dánok, amikor Hans Henny Jahnn száz, a fotográfusnő hetvenhét éves lett volna. Ekkor kezdték kutatni a különös „európai” társaság szigeti elvonulásának történetét. Csodára bukkantak az itthoni múzeumokban. Korszerű szellemben készült expresszív parasztportrékat fedeztek fel. Pillanatelvételein a konstruktív látásmódot, az új fény- és térviszony észleléseket kapcsolta össze a belső érzelmi megközelítésekkel.
E feletti örömüket és a magyar származású, sokáig „német” jövevényként számon tartott fényképész elismerését két egymás utáni „Bauhaus Bornholm” címen rendezett kiállítással fejezték ki, amihez a Magyar Nemzeti Galéria és a Fotográfiai Múzeum kollégái nyújtottak segítséget.5
Jahnn-nal való „szakításuk” után Bornholmból Koppenhágába ment. Még mindig tanulni akart. És felejteni.6 Elsajátította a szövést, a fővárosban művészettörténeti órákat vett és mellette keményen dolgozott egy szövőgyárban majd egy évig. A háborút végül Bornholmba visszatérve vészelte át Jahnn-éknál, akivel megmaradt a barátságuk.
A szabad gondolkodású, tudatosan építkező, független művész ígéretes karrierje valahol megszakadt. Talán épp akkor, amikor 1949 decemberében hazatért Magyarországra. Mert ő az, aki elment… és hazajött.
Köszönet Kolozs Ágnesnek, Simoncsics Péternek és Schneller Jánosnak segítségükért!
Kárász Judit fotói közgyűjteményekben:
Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét; Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Móra Ferenc Múzeum, Szeged; Bauhaus-Archiv, Berlin
I. Életében egyetlen egyéni kiállítása valósult meg (Buday György grafikussal közösen), 1933-ban Szegeden a „Városból tanyára 15. km”, a Kárász utca 15. alatt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma szervezésében. A másik, kollektív tárlat 1966-ban: A magyar fotóművészet 125 éve Magyar Nemzeti Galéria; Budapest
1977-ben bekövetkezett halála után a következő kollektív kiállításokon szerepelt:
Tény-kép. A magyar fotográfia története 1840-1981, Műcsarnok, Budapest (1981-1982);
Ungarische Avantgarde in der Weimarer Republik – Kassel, Neue Galerie; Kunstmuseum, Bochum – Németország (1986);
Blüh Irén, Fodor Etel, Kárász Judit, Moholy-Nagy, Pap Gyula Drezda, Berlin – Németország (1988);
A magyar szociofotó tegnap és ma, Kiscelli Múzeum, Budapest (1989);
Fotográfusok Made in Hungary. Akik elmentek, akik maradtak, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét (1998);
Egyéni kiállítások halála után:
Retrospektív. Iparművészeti Múzeum, Budapest (1987);
Judit Karasz. Bornholms, Kunstmuseum – Dánia (1994);
Judit Karasz. Randers, Kunstmuseum – Dánia (1995);
Bauhaus/Szocio/Kárász Judit. Mai Manó Galéria, Budapest (1998);
Kárász Judit 100. Móra Ferenc Múzeum, Szeged (2012)
II.Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, melynek 1931-33 között tevékeny tagja volt
III. Jochen Hengst Hg. Hans Henny Jahnn. Fluß ohne Ufer; eine Dokumentation in Bildern und Texten; Dölling und Galitz, Hamburg. 1995
IV. Buday Györgyhöz írott leveléből. A többi idézet is kettejük levelezéséből származik (Móra Ferenc Múzeum, Irodalomtörténeti Gyűjtemény, Szeged)
V. A két, korábban jegyzetelt kiállításról a helyi lapok többször beszámoltak. A kiállításokon közel száz fotó szerepelt, ennek 1/3-a volt dániai. Tudósítások: Bornholms Tidende, 1994. 10.07. 08. 09. 10.
VI. Német irodalomtörténészek szerint az egymásra igen mély hatást gyakorló páros kapcsolata és Judit alakja Hans Henny Jahnn Fluß ohne Ufer (A part nélküli folyó) című regénytrilógiájának Gemma nevű alakjában testesül meg.