Fotóművész, neveltanár, tánc- és drámapedagógus, etika, ember- ér társadalomismeret tanár (művészeti szakirány), népi játék és kis mesterseségek oktatója (fazekas, bőrtárgy készítő), gombaszakértő, a Csödei Alkotótábor Természetes Iskola megálmodója, vezetője, magán Iskolamúzeum alapítója 2024.

Érettségi után választottam a Práter utcai fotós iskolát, ahol fényképész képzés volt. Magyar Filmlaborba jártunk gyakorlatra, ami közel hozott a filmgyártáshoz is. Iskola után a riporterség vonzott. Reménytelenül. Benfentes pálya volt. Több újságnál is próbálkoztam sikertelenül. Fényképész kisipari engedélyt váltottam ki. Igazolványképeket kellett csinálnom és családi fotókat készítettem házról házra, városról városra, faluról falura járva. Próbálkoztam a Filmművészeti Főiskola operatőr szakra jelentkezni. Elismeréssel szólt felvételi képeimről Zsombolyai János, de megsúgta nincs esély. A hatszáz felvételizőből négy embert vesznek fel. Megvan kik azok – mondta. Illés Gyuri bácsi egyenesen kiakadt, hogy én nőként jelentkezem. A kamera nehéz – mondta. Nem bírja el azt maga. (Akkor éppen újságot hordtam 15kg nyomta vállamat).

Nem volt könnyű lelkileg, fizikailag a családi fotózás. Igyekeztem kontemplatív módon működni. Iparos munkám mellett készítettem a saját látásmódomat tükröző alkotásaimat. Ami konpenzálta a családok által megrendelt, elvárt képek másságát. (Később “képkörnyezetnek” neveztem ezeket a fotográfiákat és a filmem forgatókönyvének is tekintem). Több ezer család leképezése után már megfogalmazódott a gondolat bennem, hogy filmet kell csinálni erről a kihalófélben lévő munkáról.  Sikertelenül kilincseltem a filmhez támogatásért. Közben disszidáltam majd visszajöttem, mert a családegyesítést figyelmen kívül hagyva fiamat nem engedték utánam. Nyolcvanas években állandó megfigyelés és kihallgatás kísérte napjaimat. Nyugat-Berlinben megismertem Bíró Irént, aki vállalta, hogy önerőből megcsináljuk a tervezett filmem és operatőr lesz. Kölcsönkért video 8-as kamerára forgattunk (alkalmazása új volt Magyarországon). Megadott címekre mentem fényképezni. Miközben dolgoztam, rendeztem is a filmet, úgyhogy a megrendelők kérése teljesüljön maximálisan, de a dokumentumfilm is egyértelmű legyen. (Megjegyzés: filmünk nem azonos Zolnay Pál: Fotográfia című filmjével, csak emlékeztet. Zala Márkot ismertem és említettem neki a filmtervem. Mikoron a Pala utcába jártam fotózni Sass Vali szobrász barátnőjét, mondta másról szól a tervem, mint a Fotográfia, aminek ő a főszereplője volt 1973-ban).

A Nyugat-Berlini Filmakadémián vágtuk meg a filmet.  Cs.Gy. színész segített a bevont útlevelem visszaszerezni. Színházi fotós voltam az esélytelenek tudatában kértem tőle segítséget. “Kopogós” című filmem bemutatója 1988-ban volt a FMK-ban, majd a tv-ben is bemutatták. A 45 perces experimentális dokumentumfilm a mai napig egyedülálló témájában, rendezésében egyaránt. Filmmel kapcsolatos kálváriám, és egyéb maganéleti gondok miatt vidékre száműztem magam. Egy régi használaton kívüli egy osztálytermes iskolaépületet vásároltam meg. Három padsorba kezdtem új életet két gyermekemmel. Évekig dolgoztam Kincses Károly megbízásából, mint színházi fotográfus (OSZMI archívum, 56 színdarab), Zsigray Képeslap Studiónak diákat készítettem osztott lapokhoz (múzeumok őrzik ma már, 35 város). Majd minden létező munkát elvállaltam, hogy képezni tudjam magam az alkotóház bevezetéséhez, 1998-ig.

Évtizedeken keresztül jártak hozzánk gyerekek, fogyatékkal élők… szájhagyomány útján terjedt a tábor híre.

Keszthelyre jártam tanítani mikor elvesztettem állásom. Devizahitelem nem tudtam fizetni (5 millió forint hitelre 15 év alatt 15 millió forintot fizettem vissza). 15 évig szolgáltam angol családnál Londonban 2007-től, miközben lányomat is támogattam tanulásban (ma ügyvéd Londonban) és hazajártam erdei táborokat , nyári alkotóházat csinálni. Londoni Magyar iskolában tanítottam hétvégeken onnan is hoztam gyerekeket az Alkotóházba.

A tíz napos bentalvós táboraink nagyon sok programot nyújtottak: színielőadás, riport készítés, fekete-fehér laboralás (árnykép, ahogy a gyerekek elnevezték a fotogram eljárást), korongozás-agyagozás, szövés-fonás, bőr ványolás… Minden esztendőben installáltam kiállítást képeimből és a nálunk alkotók kreatív munkáiból úgyszintén.

Ma már nincsenek bennalvós táboraink. Jelenleg Alkotóház, Fotógaléria, Iskolamúzeum vagyunk (ez utóbbi 2024 június 15-én nyit a nagy közönség számára) – Nyitott Porta keretében fogadom az alkotni vágyókat nyaranta, Hétrétország szervezésében.

www.csode-csoda.hu