1951-ben született Budapesten. Érettségi után közép-, majd felsőfokú reklám-propagandista szakvizsgát tett. Fényképei 1968 óta szerepelnek kiállításokon és jelennek meg különböző kiadványokban. 1969-1984 között műszaki fotósként és fotóriporterként tevékenykedett, 1972-ben fényképész szakvizsgát tett. 1984-1993 között a Képzőművészeti Kiadó felelős szerkesztője volt. 1993 óta szellemi szabadfoglalkozású, emiatt fotótörténeti kutatásainak egy részét és szakmai utazásait fényképezési tevékenysége bevételeiből finanszírozza.
1972 óta állítja ki alkotásait önálló kiállításokon, így például a Ferencvárosi Pincetárlaton (1972) és a Fiatal Művészek Klubjában (1974). Absztrakt festményeit, fényképeit a budapesti ph21 Galériában (2020) és a Foton Galériában (2021) láthatta a közönség. 2011-ben megkapta a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíját és 2022-ben a Balogh Rudolf-díjat. 1982 óta tart kapcsolatot különböző magyar közgyűjteményekkel és külföldi múzeumokkal, amelyek közül harmincban találhatók meg munkái.
Írásai 1986 óta jelennek meg nyomtatásban. Több évtizeden keresztül tudósította a Fotóművészet című szaklapot Kölnből, a „photokina” technikai világkiállításról, illetve a Műértőt Európa különböző országaiban megrendezett tárlatokról, árverésekről. Az említettekben és más, hazai és külföldi folyóiratokban magyar, német, angol, francia és eszperantó nyelven összesen eddig négyszázhetven cikket tett közzé.
Első könyve 1994-ben a váci fényképészműtermekről szólt; érdeklődése ez után a fotótechnika-történet felé fordult. Szarka Klárával közösen megírta a szakma fotótörténeti tankönyvének technikáról szóló részét (1999). 2001-ben német-angol nyelven publikálta a magyar fényképezőgép-gyártás történetét. Ez a kötet ismertté tette őt a külföldi szakértők, szakírók és gyűjtők előtt. Könyvei a világ legnagyobb könyvtáraiban találhatók meg. 2003-2008 között tagja volt a bécsi WestLicht árverési ház és fotómúzeum szakértői csapatának, majd 2006-2007 között az Európai Fotótörténeti Társaság Nemzetközi Tanácsadó Testületének. Egészségügyi okokból mindkét tisztségéről le kellett mondania; ez után a hazai publikációira kezdett összpontosítani. Megírta Dr. Bárány Nándor és Dulovits Jenő biográfiáját és 2019-ben magyarul is publikálta egy monográfiában a hazai fotóipar históriáját. Ezekben a témákban kurátorként önállóan rendezett kiállításokat és részt vett jelentős fotótörténeti tárlatok megvalósításában is. A Nemzeti Kulturális Alap az évek során több tanulmányának megírását támogatta (pl.: Illyés Gyula fényképészeti tevékenysége; Atelier Manassé Bécs).
Fotótörténészi, fotótechnika-történészi tevékenységét 2021-ben a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el. 2023-ban a Magyar Művészeti Akadémia felvette köztestületi tagjai közé.
