A MAFOT Város-kép-emlékezet című szimpóziuma a Néprajzi Múzeumban
2023. november 29.
A MAFOT Város-kép-emlékezet című szimpóziuma a Néprajzi Múzeumban
2023. november 29.
Levezető elnök: Sándor Tibor könyvtáros, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény
Szívós Erika történész, egyetemi docens, ELTE BTK
A városi tér hősei: a város helyszínei, lakói és emlékezete
Bolodár Zoltán muzeológus, Soproni Múzeum Történeti Fényképtár
Városfényképezés Sopronban
A soproni városfényképezés legkorábbi példái között találunk országosan ismert fotográfust, mint Rupprecht Mihály, de említhetünk olyanokat is, akik a változások vizuális megőrzésének kizárólag helyi prominensei voltak, akárcsak Tiefbrunner Sándor. Sopron átalakulásának egykori dokumentumait mutatom be, melyek megelőzték az első átfogó városi rendezési tervet (1905). A korai fényképészek tevékenysége mellett láthatják Jéhn Vilmos felvételeit is, aki az 1900-as évek első éveiben egy új, modern városrész – az ún. Újteleki városrész – kiépülését és életét rögzítette egyedülállóan. A Soproni Múzeum fényképtárának értékes fotográfiáit mutatom be az előadásban.
Viliminé Kápolnás Mária muzeológus, Szekszárd, Wosinszky Mór Múzeum
Szekszárd anno
A bortermelő kisváros, megyeszékhely első, hiteles ábrázolása a Vasárnapi Újságban jelent meg 1868-ban, rajz alapján. A 19. század utolsó évtizedeiben főként budapesti fotográfusok tartottak fenn ideiglenesen műtermeket Szekszárdon. Ők kizárólag megrendelésre dolgoztak, a város megörökítésével, külső helyszíneken történő események dokumentálásával nem foglalkoztak. Az első „városi” fényképet 1898-ból ismerjük, amely a Garay-szobor avatásán készült. Ebben az évben jelentek meg az első, litográfált képeslapok is. Bár az első állandó műtermek a század utolsó éveitől kezdve folyamatosan működtek Szekszárdon, a városképeket nem a helyi fényképészek készítették; kereskedők, cégek, szervezetek megrendelésére készültek képeslapok. Ezek összehasonlításával, elemzésével a városközpont változása, a távolabb eső jelentős épületek átalakulása nagyon jól nyomon követhető. A fényképészek szemléletváltozását az 1920-as évektől a technikai fejlődés, a fotográfusok mobilitásának köszönhetjük, egyre több a külső helyszínen készült fotó. A két világháború közötti helyi, jelentős fényképész mesterek – Borgula Vilmos és Nőger Frigyes — munkája eredményeképpen a város fejlődésének, átalakulásának, jelentős eseményeknek, tragédiáknak lehetünk késői szemtanúi.
Tóth István történész, muzeológus, Szeged, Móra Ferenc Múzeum
A városfényképezés egyes korszakai Szegeden, különös tekintettel Auer Lajos munkásságára
Az előadást az 1850-es évekből származó Knezsevits György felvétellel indítom, majd a helybéli gyógyszerészből lett fényképész Rohrbach Antal egy-egy munkájával mutatom be a hőskort. Felvillantom a 19. század végén működő műtermek városképeit, majd a 20. század eléjétől dolgozó Auerek ( Jenő, Auer Fivérek, Auer Lajos) munkáiból merítek néhány példát. A fókuszban Auer Lajos 1910-1945 közötti munkássága áll, különösen a városképi változásokat dokumentáló felvételei.
Újvári Dorottya művészettörténész, muzeológus, Marosvásárhely, Maros Megyei Múzeum
Körbejárt városok. Kolozsvár és Marosvásárhely 19. századi fényképeken
Kolozsvárt fényképeken bemutató és megörökítő első munka Veress Ferenc 1860-ban készített fényképalbuma. Marosvásárhelyről hasonló csak bő fél évszázaddal később készült – egy városképekből összeállított díszalbum Bernády György polgármester számára. Előadásomban annak járok utána, hogy milyen városfényképezési gyakorlatok, stratégiák figyelhetőek meg a két erdélyi településen. Habár kiterjedését és lakosságát tekintve Kolozsvár mindig megelőzte a székely fővárosnak tartott Marosvásárhelyt, és a kulturális élet megszervezésében is élen járt, folyamatosan kapcsolat létezett a két település között. Az erdélyi társadalom elitjét képező nemesség, a politikum, az értelmiségi réteg általában mindkét városhoz kötődött ilyen vagy olyan formában. De mi figyelhető meg a fényképezés terén, hogyan alakult az új médium fogadtatása és használata a két városban? Előadásomban ezt fogom boncolgatni, miközben arra is próbálok választ találni, hogy mi oka lehet annak, hogy Vásárhelyről alig ismerünk 1800-as években készült városképeket, míg Kolozsvárról több mint száz ilyenről tudni.
Kelbert Krisztina történész, muzeológus, Szombathely, Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum
A város arca. A Knebel dinasztia fotográfusainak városképei Szombathely imázsának építésében, 1880–1943
Előadásomban az 1860-as évek elején alapított, s egy évszázadon keresztül Szombathelyen működő, számos nemzetközi elismeréssel és díjjal kitüntetett, 1895-től császári és királyi udvari fényképész címmel büszkélkedő Knebel család két tagjának városképeit veszem górcső alá. Mégpedig azon aspektusból, hogy az általuk készített, a város különböző pontjait és neves eseményeit megörökítő felvételek milyen megrendelésre készültek, illetve mennyiben szolgálták a város vezetésének azon törekvéseit, hogy Szombathely arculatát bemutassák, a megyeszékhely imázsát felépítsék. Elsőként a három generáción keresztül alkotó fotográfusdinasztia tagjai közül az alapító id. Knebel Ferenc (1836–1910) 1880-ban készült „Szombathely kiválóbb pontjai” címet viselő, 22 képből álló sorozatát, készültének kontextusát s a képek megjelenését mutatom be. Másodjára pedig a dinasztia záró fotográfusának, Knebel Teréziának (1889–1963) az 1943-ban, a város 1900 éves alapítását ünneplő jubileumi rendezvényeken készült, 7 képből álló sorozatát és 20 fotográfiát tartalmazó emlékalbumát elemzem, szintén kitérve a megrendelő közegre, illetve a képek publikálására. Mindezzel az a célom, hogy rávilágítsak arra a fejlődési ívre, hogy miként használták a professzionális Knebel fotográfiákat a város imázsának építésére 1880-ban, illetve 1943-ban. Mit tartottak fontosnak, megörökítésre érdemesnek a város életéből ebben a két, egymástól több mint 60 évnyi távolságban lévő időpillanatban? S ezek a felvételek hogyan jutottak el széles körben az érdeklődő nagyközönséghez, s ezáltal miként szolgálták a város arculatának felépítését?
A rendezvény támogatója:
