„Kerek szemekkel, / Gyerekszemekkel / Ámulni még, mint valaha…” (Tóth Árpád)
A Magyar Fotótörténeti Társaság konferenciája
Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 40.
2024. december 9.
Bogdán Melinda múzeumigazgató tárlatvezetése az Új Iskola [1914–1948] életéről készült „Teremtő tanulás” c. kamaratárlaton.
A konferencia résztvevőit köszönti Péterfi Rita főigazgató, OH Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum és E. Csorba Csilla elnök, Magyar Fotótörténeti Társaság
Fejős Zoltán köszöntése 70. születésnapján a Magyar Fotótörténeti Társaság tagjai által írott Festschrifttel.
Levezető elnök E. Csorba Csilla, a MAFOT elnöke
Tészabó Júlia címzetes egyetemi docens, ELTE PPK
Vizuális források a gyermekkortörténeti kutatásokban
A vizuális források használata a gyermekkortörténeti kutatásokban a kezdetektől, Philipp Ariès korszakalkotó, és a tudományterület születésében meghatározó munkája, a L’enfant et la vie familiale sous l’Ancien Régime (Párizs, 1960) óta alapvetőnek tekinthető. Bár a későbbi, a témával foglalkozó kutatók Ariès forráshasználatát, aki elsősorban képzőművészeti alkotásokból indul ki, és von le a gyermekekkel való bánásmód történetére vonatkozóan sarkalatos következtetéseket, erősen bírálták, a képek, és a 19. század végétől a fotográfia is, e tudományág szempontjából továbbra is nagy jelentőséggel bírnak. Az 1990-es végén született jelentős munkájában Anne Higonnet amerikai kutató már kimondottan a gyermekfotók vizsgálatára fókuszál és következtetéseit beilleszti a gyermekkép változásának történeti folyamataiba.
Fejős Zoltán etnográfus, antropológus
Egy kiállítás képei — szétválások, párhuzamok a gyermekfényképezésben a 19-20. század fordulóján
Kiindulópont az 1889-ben rendezett országos kisdednevelési kiállítás, ahol nem túl hangsúlyosan, de ott volt a fotó. Két hivatásos, Koller Károly, valamint Mai és Társa mutattak be műtermi képeket. Pápai Károly, aki pár hete tért haza szibériai útjáról felajánlott a kiállítás számára tárgyakat és fényképeket hazahozott ethnographiai gyűjteményéből. A kiállításon voltak még egyéb néprajzi tárgyak, főleg magyarországi gyerekviseleteket mutató babák, de más néprajzi fényképek nem, ami nem véletlen. A kiállításon szerepeltek még orvosi és gyermekjóléti intézményekben készült fényképek. Ebből a hármasságból kiindulva a gyermekábrázolás, illetve konstrukció néhány vonását próbálom megfogalmazni.
Prónai Csaba kulturális antropológus, habilitált egyetemi docens, ELTE TáTK
Growth and Culture (Mead és Bateson könyvének tudománytörténeti jelentősége)
Margaret Mead és Gregory Bateson 1936 márciusától 1938 márciusáig és 1939-ben további 6 hétig folytatott résztvevő megfigyelést Balin (Indonéziában). Az itt végzett terepmunka során gyűjtött anyagok és készített vizuális felvételek 1951-ben 5 további antropológiai kutatás alapjául szolgáltak, amelyek elsősorban a balinézek vizuális dokumentációját eredményezték: 4 filmet és 1 könyvet. Ez utóbbi a „Growth and Culture”, ami kifejezetten egy gyermekfényképészeti tanulmány, 378 fényképpel. Az előadásom ennek a kötetnek a tudománytörténeti jelentőségét mutatja be.
Levezető elnök Bán András, a MAFOT alelnöke
Tőry Klára fotótörténész
Tanárom Reismann Marian, a hazai gyermekfotózás egyik megújítója
Reismann Marian hat évtizedes munkásságának minden szakaszában meghatározó volt a gyermekfényképezés, fennmaradt képeinek háromnegyede gyerekfotó. Más műfajokban készült munkáiban sem csatlakozott kora izmusaihoz vagy iskoláihoz. Az 1930-as években kezdett gyermekfotóin nem az addig általános Mosoly-Album stílusának mesterkélt, mereven beállított stílusát folytatta, hanem saját útját járva belső indíttatásból készítette spontán, őszinte, természetes gyermekfotóit. Ezekre figyelt fel a gyermeknevelésben és orvoslásban új utakat nyitó dr. Pikler Emmi gyermekpszichológus, s kezdeményezte évtizedeken át tartó együttműködésüket. Reismann rendszeresen fotózta a Pikler által alapított gyermekközösségek életét. Fényképezési módszerét elmélyítette a doktornő tudományos alapossággal kidolgozott, könyveikben sikerre vitt elmélete (Mit tud már a baba?, Anyák könyve, Gyermekfényképezés, Ismerkedem a világgal.) Elképzeléseik lényege hogy fényképezéskor a gyermek viselkedésébe való beavatkozás nélkül, a legkifejezőbb pillanatot kivárva a megfelelő körülményeket kell megteremteni a gyerekek spontán viselkedéséhez. Módszerét eredményesen tanította a Képző- és Iparművészeti Gimnázium fotó szakosztályán.
Lengyel Beatrix történész, szakmuzeológus, MNM Történeti Fényképtár
„Amikor a házitanító fényképez“
A Nemzeti Múzeum hagyományosan kiemelt figyelmet szentelt és szentel az alapító Széchényi Ferenc családjára, leszármazottaikra. Egyik dédunokája, Széchényi Viktor gróf főispán családjától több gyermekeket is ábrázoló fénykép került az elmúlt évtizedekben gyűjteményükbe. Közöttük kiemelkedő jelentőségűek Czakó Ferenc tanár felvételei, amelyek a később neves vadásszá és vadászati szakíróvá váló Zsigmond gyermekkorát, a család hétköznapjait és ünnepeit mutatják be sajátos szemszögből. Néhány Széchényi gyermeket ábrázoló felvétel felvillantása mellett a házitanítóként dolgozó, kedvtelésből fényképező tanár fotográfiáira hívom fel a figyelmet az előadással.
Farkas Zsuzsa művészettörténész
Gyermek-kép – 9 generáció gyermekábrázolási példái. (1840-2020)
Az előadásban jellegzetes ábrázolási minták, típusok vonulnak fel, a 20 évenkénti generációs változások tükrében. Olyan képeket gyűjtöttem egybe, melyek nem tartoznak a szó mai értelmében alkalmazott ún. művészi fényképek körébe. A 19. századi magyar fotótörténet képi anyaga ebből a szempontból egységesebb képet mutat, a 20. századi rész inkább a társadalmi középréteg ízlését tükrözi. Minden generáció egy-egy enigmatikussá emelt képe néhány érdekesnek vélt ábrázolással együtt mutatkozik meg, főként a saját gyűjteményem több mint 3000 darabos gyermek-képeiből válogatva.
Bogdán Melinda vizuális antropológus, múzeumigazgató, OH OPKM
Ez nem Mosoly Albuma. Gyermek – háborúsdi – háború
A fotográfiai gyermek-témák között mindig jelentős szerepet kapott a játék. Ezek között a katonásdi jelentette az egyik legkedveltebb motívumot, melyhez szívesen alkalmaztak a festészetből átvett kompozíciós sémákat. Ezeknek a fotóknak különösen háborús időkben volt nagy keletje, hiszen a propaganda sikeresen fel tudta használni saját céljaira. A kommunikációs csatornák (sajtó, postai képeslapok, kiállítások) hatása azonban az uniformisba bújtatott, játékkardos, fapuskás kisfiúkat is inspirálta: miként képzelték el ők a felnőttek háborúját. Az előadás felveti a fotós által megrendezett beállítások és a szereplők spontán megnyilvánulásának viszonyát is. Léon Gimpel francia sajtófényképész (1873 – 1948) zömében 1915 augusztusában és szeptemberében felvett sorozata, („A gyerekek háborúja”, illetve „A Greneta utcai hadsereg”), egy párizsi utca gyerekeinek aktív közreműködésével készült, reflektálva az éppen zajló világháborúra. Gimpel saját visszaemlékezése szerint a résztvevők számára rendkívül élvezetes volt ez a játék. Mindez azonban felveti azt a kérdést is, hogy meddig játék a katonásdi és mikor válik szó szerint véres valósággá? És mit tud ebből megörökíteni a fotográfia?
Bata Tímea muzeológus, Néprajzi Múzeum
„Sírás – nevetés“ – a magyaros fotográfusok gyermekábrázolásai
A falvakat járó magyaros stílusú fotográfusok egyik kedvelt témája volt a gyerekek, fiatalok megörökítése, valós vagy beállított élet- és csoportképek, portrék formájában. Előadásom a Néprajzi Múzeum gyűjteményében található (Balogh Rudolf, Kankovszky Ervin, Magyar Film Iroda, Szöllősy Kálmán, Vadas Ernő felvételei) közel nyolcszáz, gyerekeket ábrázoló magyaros fotográfia vizsgálatára tett kísérlet.
Levezető elnök Fejős Zoltán, etnográfus, antropológus
Bognár Katalin történész-muzeológus, MNM Történeti Fényképtár
A láthatatlan kismadár. A műtermi gyermekfényképezés kellékei 1850-1945
A műtermi fényképészek egyik legfontosabb feladata a fotográfia kezdeteitől, vagyis az 1840-es évek elejétől, a gyermekek megörökítése volt. Egy műtermi fényképésznek tudnia kellett lekötni a kisgyermekek csapongó figyelmét, fel kellett oldaniuk a félelmeiket. Ehhez a sok türelmet és tapasztalatot igénylő feladathoz a mesterek rengeteg kelléket bevetettek. A gyermekfelvételekre specializálódott fényképészek műterme tele volt játékokkal, meglepetésekkel, cukorkával, a gyerekekre méretezett bútorokkal. A játékok, díszletek, kellékek a figyelem lekötését szolgálták, megszülethettek a bájos felvételek, ugyanakkor ezek a képek sokszor felnőtt szerepek és tevékenységek imitálása közben örökítették meg a kis modelleket. Előadásomban az Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött, a műtermi gyermekfényképezéshez használt legjellegzetesebb és legkülönlegesebb kellékeket és beállításokat megörökítő magyarországi fotográfiákból hozok majd példákat.
Pál Gyöngyi egyetemi adjunktus Rippl-Rónai Művészeti Intézet, Kaposvár
Gyerekekkel gyerekeknek: gyermek-kép a gyermek és ifjúsági irodalomban
Már a 19. században elindult az a trend, hogy gyermekeknek szánt történeteket beöltöztetett és pózokba beállított gyermekek fotóival illusztrálták, ennek a trendnek a fejlődéstörténetét mutatnám be röviden hazai és nemzetközi példákon keresztül.
Sebő Judit OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár
A gyerekek mint a család részei a debreceni Gulyás család fényképei alapján
A MNMKK OSZK Zeneműtára 2018-ban vásárolta meg Kiss Gábor Zoltán, a Magyar Rádió fotósa és szerkesztője zenei hagyatékát, melynek része volt 10 nagy doboznyi fénykép is. Ennek nem zenei vonatkozású darabjai – a fényképek zöme – továbbkerült a Történeti Fénykép- és Interjútárba. A vegyes anyagból először a régebbi fényképeket kiválogatva állt össze néhány összefüggő csoport, amelyek egyike az a több mint 100 kép (köztük vannak duplumok és egymáshoz hasonlók is), amelyek Gulyás István (1867–1941) debreceni irodalomtörténész és tanár közeli és valamivel távolabbi családtagjait örökítik meg. A fényképek egy része műtermi, de számos családi, kötetlen felvétel is található köztük, amelyek némelyikét Gulyás Pál (1899–1944) költő és tanár, Gulyás István fia készítette. Izgalmas követni e fényképeken, ahogy a század első évtizedében még gyermek Gulyás-testvérek kb. húsz évvel később már saját házastársaikkal és gyermekeikkel láthatók. A konferencián ezt a komplex, család- és társadalomtörténeti kutatásra érdemes anyagot azért is szeretném bemutatni, hogy akit vonz ez a téma, rátalálhasson. Fontos tudni azt is, hogy a Déri Múzeum irodalmi gyűjteménye további – illetve részben azonos – fényképeket őriz erről a családról, amelyeket okvetlenül együtt kell szemlélni ezekkel.
Levezető elnök: Török Róbert, MNMKK MKVM főigazgató
15.30 – 15.50 Fogarasi Klára fotótörténész, etnográfus
Pillanatok az örökkévalóságnak. Gyermekfotók az emlékgyártás jelenkori gyakorlatában
Különböző életkorú gyerekek sorjáznak a fényképeken, melyeket szülők, nagyszülők – NŐK – készítenek cseperedő csemetéikről, a kezük ügyében lévő mobiltelefonokkal. Az ünnepi és köznapi fontos pillanatok, történések képei sokaságából választják ki később a megőrzésre érdemeseket, amelyek falra kerülő képek, családi albumok, ajándékok főszereplőiként születnek ujjá. A több száz felvétel közül kiemelt, jónak ítélt változatok így nemcsak megmenekülnek a kallódástól, hanem grafikai elemekkel, ragasztott, varrott díszekkel – s legfőképpen hosszabb-rövidebb szövegekkel egészülnek ki, amelyek a képen látható események helyszínéről, időpontjáról, vagy a hozzájuk kötődő érzelmekről tudósítanak. (Megvalósítják ezzel minden kurátor álmát: a tárgyakkal együtt saját történetük is elénk tárul, megismerhetővé válik.) A fotók sajátos technikával történő díszítését: a scrapbook stílust és eljárást a közösségi oldalakon szerveződő csoportok tagjai napi kapcsolatok (közös kihívások, játékok, youtube videok) és hétvégi alkotótáborokon való részvétel során sajátítják el. Létszámuk megyénként, városonként, időszakonként változó, s több ezerre tehető.
A kutatás során arra kerestem választ: a 21.század második évtizedének megváltozott képfogyasztási gyakorlatában milyen szokások és technikák alakultak ki a családok birtokában lévő privát fotók felhasználásával az emlék(ezés), emlékeztetés – identitás-keresés és önkifejezés funkcióban?
Fejér Zoltán fotótechnika-történeti szakíró
„Gyerekfényképezés a Hold túlsó oldalán”
A szöveg a maszek fényképészek hétköznapi ténykedését ismerteti az 1970-es évek elejének Magyarországán
Mátyus Kriszta Punktum Galéria és Műhely kurátora
Az idilli és azon túl. Budakeszi fotótörténete gyerekekkel