Megjelent Illés Péter: Etnofotográfia az Őrség vidékén című monográfiája (Szülőföld Kiadó).
A 20. század első felében fényképezéssel is kiegészült néprajzi gyűjtéseknek az egyik kiemelkedően fontos terepévé vált a magyar nyelvterület nyugati peremvidékén fekvő Őrség kistáj, amely a magyar művelődéstörténet fontos és jelentős emlékezet helyeit is magába foglalja. Létrejöttük nem függetleníthető a 20. századi fényképező néprajzkutatók tevékenységétől. Az Őrség és vidéke (pl. Vasi-Hegyhát, Kemenesalja) hagyományos népéleti jellegzetességeinek dokumentálása az eredeti életvilágok helyszínein ma már teljeséggel megismételhetetlen, ami miatt a 20. század közepéig tevékeny etnográfus nemzedékek elvégzett munkája különlegesen értékes. A magyarországi néprajzi fotózás országos úttörői közül többen is (pl. Gönyey Sándor) együtt dolgoztak az egykori Vasvármegyei Múzeum (ma Savaria Múzeum) néprajzi gyűjtőivel (pl. Pável Ágoston). Így a szombathelyi néprajzi fotógyűjtemény jelentős kapcsolódásokkal rendelkezik a budapesti Néprajzi Múzeum fotógyűjteményével is, továbbá a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum archívumával is (pl. Tóth János fotóhagyatéka). A kötet ennek az eredeti és hiteles, pótolhatatlan forrásértékű képhagyatéknak az értelmezését kínálja.