2025. május 22-én elhunyt Szilágyi Sándor (1954-2025) fotótörténész, fotográfus, kritikus.
Fotótörténeti könyvei:
Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965-1984, Budapest: Fotóklutúra – Új Mandátum, 2007
A fotográfia(?) elméletei, Budapest: Vince, 2014
[Fotó: Varga Tamás, 2014]
Haris László búcsúztatója Szilágyi Sándor temetésén
A kedves Krisztina és a gyerekek, Jakab és Maja arra kértek, hogy Szilágyi Saci fotóművészettel kapcsolatos szakmai munkásságáról szóljak. A felkérést az események miatt szomorúan, de természetesen elfogadtam.
Az a helyzet, hogy Szilágyi Sándor több évtizedes fotóművészeti munkásságát elemezni, a megjelent könyveket, szakcikkeket, a különböző művészeti és tudományos konferenciákon elhangzott előadásokat, felszólalásokat akárcsak felsorolni is meghaladná egy meghitt temetési szertartás lehetőségeit. Én temetni jöttem Szilágyi Sándort és szakmai életművét dicsérni. Ezért úgy gondolom, hogy a hosszú felsorolás helyett inkább a két legfontosabb alkotással foglalkozom.
2007 szeptemberében jelent meg Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben, 1965–1984 című műve a Fotókultúra és az Új Mandátum Könyvkiadó gondozásában. A nagyformátumú, 425 oldal terjedelmű album 33 fotóművész közel 400 művét tárgyalja, és közben a fotográfiát használó művészet elméleti alapjait is elemzi nemzetközi és hazai szakirodalmi megjelenések alapján. Szövege a fotóművészet iránt érdeklődő nagyközönségnek szól, de bőséges és precíz lábjegyzeteivel a tudományos kutatás igényeit is kielégíti. Idézet a kötet egyik lektorának, Bán Andrásnak ajánlásából: „A könyv elsőként tárgyalja átfogóan e kor képzőművészeti igénnyel született fotográfiáját, méghozzá közérthető, minden érdeklődő számára érdekfeszítő módon. Bőséges mellékletei, forrásközlései pedig a szakemberek számára teszik pótolhatatlanná a kiadványt.”
Sacinak a téma iránti nagyvonalúságát jellemzi, hogy a könyvhöz egy CD-mellékletet is csatolt, melyben kutatásainak olyan dokumentumait is az érdeklődők tudomására hozza, mely dokumentumok helyhiány miatt nem fértek el a könyvben. Az előszóban példamutató szakmai nagyvonalúsággal írja: „ezeket a kötet CD-mellékletében közzéteszem, hogy ha valaki szeretné megírni a maga verzióját, vagy szeretne tovább kutatni a témában, ne a nulláról kelljen kezdenie a munkát. A CD-melléklet ezen túlmenően hasznos oktatási segédanyagul is szolgálhat.”
De jó lenne a mostanában megjelenő fotóművészeti és művészettörténeti írásokban találkozni a Szilágyi Saci-féle témaszerető nagyvonalúsággal!
Egy egész évtizedet kellett várni, mire 2017-ben megjelent a kötet angol nyelvű kiadása. A kiadó: Fotókultúra és Art+Text, producer Einspach Gábor, kivitelező: Pauker nyomda. Fordító: Christopher Claris. Előszó: Sarah Mortland.
Az előszót író Sarah Mortlandnak világhírű magyar fotográfusok, André Kertész, Robert Capa, Martin Munkácsi műveivel is foglalkozó művészeti galériája van New Yorkban. Jellemző Szilágyi Sándor barátom tisztességére, hogy művének angol kiadását nem egyszerűen saját szakmai sikerének könyvelte el, hanem külön gondot fordított arra, hogy könyve valóban hibátlanul olvasható legyen megjelenésekor a New Yorkban használt szakmai zsargon szerint, vagyis hogy tényleg megértsék a magyar fotóművészetről írt mondatait Amerikában és a világon. Ezért külön felkérte Sarah Mortlandot, hogy lektorálja az angolra fordított szöveget, hogy megfelel-e az élő, jelenkori amerikai szakmai szóhasználatnak.
Tisztelt gyászoló közösség! Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy Szilágyi Sándor nemcsak értékes életművet hagyott ránk, hanem fontos kötelezettséget is. A 2007-es magyar kiadás címlapján felül egy felcím áll: Formabontók I. A szerző ezzel jelezte, hogy a mű nem teljes, hanem következnie kell egy második kötetnek. Tudom, hogy dolgozott is sokat, 50 fotóművésszel akart életútinterjút lészíteni. Ezek egy része el is készült, megalapozván a második kötet tartalmát. Ránk, a magyar fotóművészet elméleti és gyakorlati szakembereire vár, hogy beteljesedjen Szilágyi Sándor életműve. Konkrét nevet nem tudok most mondani, de remélem, hogy a tisztes gyász idejének elmúltával akad majd magyar szakember, aki kötelességének érzi, hogy – természetesen az örökösök jogainak tiszteletben tartásával – rendezze a megmaradt kéziratokat, kiegészítse azokat és előkészítse kiadásra a Formabontók II.-t.
Az angol kiadás birtokomban lévő példányában kézzel írt ajánlás olvasható:
Haris Lacinak, a régi és igaz barátsággal:
Saci
2017. ápr. 13.
Ja és persze Ildikónak is, szeretettel!
Isten áldjon, Saci! Az örök világosság fényeskedjék neked!
Bízom benne, hogy földi létem befejeztével még találkozunk. Akkor majd boldog kézfogás után együtt megyünk gombát szedni. Ahol te vagy, ott biztosan rengeteg gyönyörű vargányát lehet találni.
Isten veled!
Békásmegyer, 2025. 06. 21.