Nechita Alexandra történész laudációja:
A fényképezés nem tudja megváltoztatni a világot, de meg tudja mutatni, különösen akkor, amikor az épp változik. (Marc Riboud) – Ezek a gondolatok különös erővel szólnak a Kováts Fényképészet történetéről. Hiszen ez a székelyudvarhelyi fényképészeti műhely immár másfél évszázada nem csupán képeket készít, hanem egy város, egy közösség és számtalan család történetének megőrzője.
1876-ban, amikor Ferenczy Lukács hivatásos fényképészként Székelyudvarhelyre érkezett, a fényképezés még egészen más világot jelentett, mint ma. A fotográfusnak nem csupán a fényképezőgép használatához kellett értenie: maga készítette a felvételekhez szükséges lemezeket és másolópapírt, a munka pedig hosszú türelmet igényelt. Ebbe a világba kapcsolódott be Kováts István, aki tanítványból előbb társ, majd a műterem meghatározó mestere lett.
Kováts István 1906-ban nyitotta meg különleges napfényműtermét, amelyben a természetes fény vált a fényképezés fontos alkotóelemévé. A műterem különlegessége nem csupán történelmi értékében rejlik: a források szerint ez napjainkban a Kárpát-medence egyetlen olyan napfényműterme, amelyet még mindig használnak. Ez önmagában is páratlan örökség, de a Kováts Fényképészet jelentősége ennél is nagyobb. A fényképezőgép lencséje előtt ugyanis nemcsak emberek álltak. A képek megőrizték Székelyudvarhely változó arcát, a polgárosodás korszakát, az ünnepeket, a családokat, a mindennapokat, a kor divatját, valamint ipari, műszaki, művészeti és néprajzi értékeket is. A Kováts-archívum így valójában egy történeti forrás: olyan múltat mutat meg, amelyet a fényképek segítségével lehet igazán közel hozni a jelenhez.
Talán nincs is ennél szebb példája annak, hogyan válhat egy szakma közösségi szolgálattá. Kováts István története azonban nemcsak a műterem falai között folytatódott. Az első világháború idején katonaként került a frontra, és fényképezőgépével ott is megörökítette mindazt, amit látott. Mintegy négyszáz fényképen és több sztereófelvételen keresztül hagyta ránk a Nagy Háború különböző arcait: katonatársakat, lövészárkokat, elfoglalt településeket, romokat és temetőket, de a katonák pihenésének, imádságának, játékának és hétköznapjainak pillanatait is. Ezek a fényképek ma már nem egyszerűen régi felvételek. Egy olyan korszak tanúi, amelyet, akik átélték, már nem tudnak elmesélni. A képek viszont beszélnek helyettük. És talán éppen ez a Kováts Fényképészet legnagyobb küldetése: hangot adni annak, ami már nem tud megszólalni. Különleges érték, hogy az archívum a család kezében maradt. A mintegy nyolcvanezer üveg-sík negatívot számláló gyűjtemény így egyedülálló módon őrizhette meg Székelyudvarhely és környéke másfél évszázadának képi emlékeit.
A fényképek nem szóródtak szét, hanem továbböröklődtek, így a múlt arcai ma is újra megszólalhatnak. Különösen megható, amikor valaki évtizedekkel később egy régi fényképpel érkezik, és szeretné megtalálni rajta egy soha nem látott rokonát vagy elődjét. Ilyenkor a Kováts Fényképészet nem pusztán egy fényképet keres elő. Kapcsolatot teremt múlt és jelen között. Egy arcot ad annak, akiről talán már csak egy név maradt fenn. Az archívum tovább élése pedig ennek az örökségnek újabb fejezetét jelenti. Mert ezek a képek nem csupán egy elmúlt kor emlékei, hanem emberi sorsok, családi történetek és egy közösség emlékezetének őrzői. Minden egyes negatívban ott van valakinek az arca, egy család története, egy elmúlt pillanat, amelyet a fénykép megőriz az idő számára. Így válik a múlt nemcsak emlékké, hanem továbbadható örökséggé. A Kováts Fényképészet tehát több mint egy régi vállalkozás. Egy család és egy mesterség öröksége, amely generációkon keresztül tovább él.
Fia, unokája, dédunokája, és úgy tűnik, már az ükunoka is követi azt az utat, amelyet Kováts István egykor elkezdett: a fény segítségével megőrizni az idő múlandó pillanatait. Ma nem egyszerűen egy fényképészeti műhelyt ünneplünk. Ünnepeljük mindazokat, akik másfél évszázadon keresztül tudásukkal, kitartásukkal és hivatásuk iránti elkötelezettségükkel elérték, hogy Székelyudvarhelynek legyen egy helye, ahol a múlt nem tűnik el nyomtalanul. Mert a Kováts Fényképészet nem egyszerűen lefényképezte Székelyudvarhely történetét. Megőrizte annak arcát. És amíg ezek a képek megmaradnak, addig azok, akik rajtuk szerepelnek, velünk vannak. Ezért köszönet illeti mindazokat, akik másfél évszázadon át fénnyel írtak történelmet, és akiknek munkája révén a múlt ma is visszamosolyoghat ránk.
Forrás: https://magyarorokseg.hu/fajlok/2026/115MOD_programfuzet.pdf
Fotó: Márkos Tamás