„Ha lesznek jó fotóim, küldök”
Csinszka összes fényképe
A kötetet összeállította és a bevezetőt írta: Zeke Zsuzsanna
Előszó: E. Csorba Csilla
Petőfi Irodalmi Múzeum, 2026
6700.- Ft
„A fotóikonográfiával a Boncza Berta levelezéséből és memoárjaiból kirajzolódó önképet kívánom árnyalni fényképei összefüggésében milyennek látta, láttatta és szerette volna látni önmagát diáklányként és később híres művészférjei oldalán Levelezése, memoárjai és önéletrajzai mellett voltaképpen a fényképek is ego-dokumentumok, közvetítők lehettek számára is: milyennek látják őt a többiek, külseje milyen hatást gyakorol másokra. Vajon mennyire alakította ömmázsát a fotó? Fontos volt-e számára a kortársak vagy az utókor véleménye? Mennyire volt tudatos képei megőrzésében vagy szelektálásában? Mi az azonos, és mi az eltérő a memoárok, illetve a képek üzeneteiben? Fennmaradt írásai és fényképei számtalan kérdést vetnek fel.
Kéziratos hagyatékának dokumentumaiban több helyen tesz utalást a róla készült fotókra, leírja önmagát, ruhatárát Az önértékelések, önjellemzések nem mindig fedik a valóságot, inkább árulkodnak Csinszka bonyolult természetéről. Időnként elégedetlen külsejével, máskor egy kicsit elnézőbben ír önmagáról. Talán éppen a fotózás elterjedtebbé válásával formálódott a nők saját magukról alkotott véleménye kritikusabbá Viszontlátták magukat a fényképeken, mégpedig nem mindig előnyös formában. Ez a folyamat a férfiaknál is megfigyelhető volt, Ady Endre nem véletlenül preferálta a műtermi fotózkodást.
A fotók Csinszka leveleivel, verseivel és memoárjaival együtt, feledtetve a leegyszerűsítő legendákat, kerek és összetett képet tárnak elénk a huszadik század első felének egy érdekes és jelentős nőalakjáról, aki múlhatatlan nyomot hagyott a kollektív emlékezetben.” [Zeke Zsuzsanna]
Fotó: Szőnyi Lajos: Veres Pálné utcai lakás, Boncza Berta szobája, 1919, PIM Művészeti tár