Magyar Fotótörténeti Társaság

Apertúra 2013. szeptember

Kubikus, Szentes, Erdélyi Mór felvétele, 1907 előtt © Magyar Mezőgazdasági Múzeum

összes Apertúra ►

Apertúra
XVIII. – 2013. szeptember

Egy kiállítási bábu története

Kevésbé ismert, hogy a századforduló első évtizedeinek egyik legismertebb fényképésze, Erdélyi Mór (1866-1934) nagyon jó kapcsolatot alakított ki korszakának jelentősebb hivatalos intézményeivel, többek között a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeummal. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Történeti Dokumentációs Gyűjteménye napjainkban is őrzi a fotográfus és az intézmény levelezését, az 1901-től 1929-ig terjedő időszakból. A levelek, valamint a hozzájuk kapcsolódó adminisztrációs intézkedések érdekesek, stílusuk élvezetes. A fotográfus levelei gyönyörű század eleji, céges levélpapíron és borítékban őrződtek meg. Tartalmuk általában az elkészült munkák kifizetésére, árajánlat megküldésére vonatkoznak. A levelezés részletesen tárja elénk azokat a témákat, amelyek az említett időszakban Erdélyi Mór számára a hivatalos földművelésügyi kormányzat felkérésére készített fényképeinek tematikáját tartalmazta.

A fenti források alapján világosan kirajzolódik, hogy az egyik legfontosabb állami megrendelés Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek az 1901-1914között megvalósított ún. dél-alföldi mezőgazdasági munkásházak építési programjával kapcsolatos. A 131 fotográfia 1910-ben került a múzeum gyűjteményébe 350 Korona értékben. Nagy részük matt celloidin. Erdélyi szignójával, 1910 évet rögzítő dátumos szárazbélyegzőjével is ellátva készültek. A fényképek azonban minden valószínűség szerint előbbiek, mégpedig 1907 előtti évekből származnak, amely az a továbbiakban egyértelművé válik. Az elmúlt időszakban került elő további 70 felvétel, mely teljessé tette a számunkra eddig ismeretlen sorozatot.

A fényképsorozat helyszínei Békéscsaba, Csongrád, Csorvás, Hódmezővásárhely, Makó, Orosháza, Püspökladány, Szentes, továbbá Zenta, Munkács, a Maros-Torda vármegyei Baczkamadaras, Harasztkerék, Kibéd, Makfalva, Mezőfele, Mezőmadaras, Sárpatak, Sóvárad, Vajdaszentiván települések. A felvételek nemcsak az utcákat alkotó, szinte azonos házsorokat örökítették meg, hanem a benne élő emberek mindennapjaihoz tartozó foglalatosságokat is.

Ugyancsak a levelezésből ismert, hogy Mayer János földművelésügyi miniszter 1927-ben a múzeum igazgatóságához fordult, azzal a kéréssel, hogy a Nemzetek Szövetsége mellett működő genfi nemzetközi munkaügyi hivatal részére gazdasági cselédek és munkások életéből vett fényképfelvételeket és hozzájuk kapcsolható ismertető leírásokat rendeljen.I. Ezért a múzeum újra felvette a kapcsolatot Erdélyi Mór fényképésszelII., hiszen „még sok kitűnő felvétel és negatív van ... a sorozatból”II. [az 1910-ben megvásárolt munkásházak sorozatból]. Az így kiválasztott 12 fénykép helyszíne: Békéscsaba, Csorvás, Orosháza, Püspökladány és Szentes, melyekhez készült magyar és francia nyelvű magyarázó szöveg is. A válogatás fő szempontja volt, „hogy azok a mezőgazdasági munkásságot lehetőleg otthonában, házi munkái között, magánéletben ábrázolják, hogy így helyzetüket elsősorban szociális szempontból szemléltessék.”IV. Erdélyi felvételei bemutatják a házakat kívülről-belülről: megörökítve a tisztaszobát, a konyhát, majd a hátsó gazdasági udvart építményekkel, gémeskúttal, baromfikkal és a veteményessel. A fényképek munka közben ábrázolnak saját házában dolgozó iparos mesterembereket. Ezért is érdekesek ezek a fotográfiák, amelyek megörökítették a takácsot szobában elhelyezett szövőszéke mellett; a fazekast, amint korsót formáz, majd a ház udvarán felépített külső kemencébe pakolja cserepeit, amelyek a tornácon sorakoznak égetésre várva; a mészárost, amint húst vág a tőkén, vályogvetőt. Ritka felvételként tarthatjuk számon a szobában elhelyezett varrógép előtt ülő varrónőt megörökítő fényképet, amint falusi házban polgári ruhát varr, majd pedig megvasalja (egyetlen, amely nem kimondottan – mai értelemben vett – házimunkát végző nőt ábrázol!).

Emeljük ki a fényképsorozat egyik felvételét, amely egy utcán haladó kubikust ábrázol. A földmunkások folyószabályozási ill. egyéb talajjavító munkálatokban vettek részt. Embert próbáló, nehéz fizikai erőt igénylő munkával járó foglalkozás volt ez. A kubikusokat legnagyobb számban Békés megye, a Jászság, Szolnok, Szentes, Csongrád, Hódmezővásárhely, Szeged szolgáltatta, lényegében egy adott tájegységről verbuválódva.

A Szentesen készített fénykép hűen ábrázolja a telep szinte egyforma házait. A képen megjelennek a porták előtt ácsorgó és nézelődő asszonyok, gyermekek. Középpontjában a kubikus alakja áll, amint egykerekű talicskáját tolja, benne mindaz, ami az életéhez, létfenntartásához elengedhetetlenül szükséges. A talicskából kilátszanak munkaeszközei, szerszámai és a gyékény. Öltözéke egyszerű: vászoning, gatya, bocskor. Hátán keresztbe vetve lóg tarisznyája, fején kalapja, szájában pedig pipája. A képen egyszerre van jelen a kemény fizikai munka a talicskából kilátszódó szerszámok formájában, másrészt a pihenés eszközeként a gyékény és a pipa. A kép megörökíti a személyes, egyéni hátteret a család (asszonyok, gyerekek) jelenlétével a fásított, földes utcaképében a rendezett házakat.

Azonban a fényképen szereplő kubikus alakja bábuként újra feltűnik egy másik, ugyancsak Erdélyi Mór által jelzett felvételen. Mégpedig a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum „Folyószabályozás – Talajjavítás” című kiállításának, Tisza szabályozása enteriőrjéről készült üveg diapozitíven, másodmagával.V. Jól megfigyelhető, hogy a kubikus jelenet hátterében egy dunai szakaszról készült festmény látható, amely tematikai értelemben nem kapcsolható a mezőgazdasági művelésbe vonható területek szabályozásához, hiszen itt a folyó kereskedelmi hajóforgalom miatt volt szükséges a természet átalakítása.

Enteriőr a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum „Folyószabályozás – Talajjavítás” című kiállításából, Erdélyi Mór felvétele, 1907 után © Magyar Mezőgazdasági Múzeum

A kiállítás 1906-ban, a véglegesen felépített Vajdahunyadvárban megnyílt Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeumban volt látható egészen az 1930-as évek közepéig. Az intézmény korabeli katalógusa a következőket jegyezte az enteriör-ről: „Kiegészíti az emléki tárgyakat egy népies csoport: két tiszai kubikus, teljes munka- és háztartási felszereléssel, a mint évtizedeken át élt gyékény kunyhójában, építvén ama hatalmas földsánczokat, a melyekkel a fentebb említett mintegy 6 millió kat.holdat a folyóktól elhódítottuk.”VI. Az egykori kiállítás már nem áll fenn, ahogy a bábu sem maradt meg. Viszont további érdekes adat, hogy a bábu, vagyis a kubikus öltözéke 1937-ben átadásra került a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe.VII.

Vörös Éva


I. MMgM MD 776/1927

II. Uo.

III. MMgM MD 1927/766

IV. Uo.

V. Leltári száma: MMgM EF 2009.139.1.

VI. A Magyar Királyi Mezgazdasági Múzeum ismertetője. Kiadja a M. Kir. Földmívelésügyi miniszter, Budapest, Pallas Részvénytársaság Nyomdája, 1907. 387. o.

VII. Kárpáti Elemérné: Textilgyűjtemény a Magyar Mezőgazdasági Múzeum ban. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010. 154. o.