04 Apertúra – Albertini Béla: A sajtóképpárokról (LXIII. – 2020. április-június) – MAFOT
Magyar Fotótörténeti Társaság

összes Apertúra ►

Apertúra
LXIII. – 2020. április-június

A sajtóképpárokról

A fotótörténeti feldolgozások és az alkotói monográfiák írói döntő többségükben úgy ítélik meg, hogy az 1920-as években, különösen azok második felében kezdődött meg a sajtófotó felvirágzása.1 Még az amerikai szerzők is egyetértenek abban, hogy e fejlődés centrumának Németország tekinthető. Az egyik legfontosabb ok nyilvánvalóan a sajtóorgánumok számának korábban soha nem látott ütemű növekedése volt. Egy nemrég keletkezett forrás szerint Berlinben például 1928-ban 147 politikai napilap, összesen 2633 újság és folyóirat látott napvilágot.2

A vesztes világháború és a forradalmi megmozdulások Németországának szegénység-problémáiról 1922-ben fényképek is tudósítottak a Berliner Illustrirte Zeitungban.3 A válság 1923-ban tetőzött, 1924-ben azonban a Dawes-terv nyomán megkezdődött a gazdasági konszolidáció. A fotográfiai ipar is lendületbe jött. A kisfilmes gépek megjelenése a piacon szinkronban volt a sajtótermékek gyarapodásával; a fürge kamerák gyorsabbá tették a fényképezést, növelték az egy helyszínen készíthető felvételek számát. Így a lapok fokozódó fényképigénye könnyebben kielégíthetővé vált. – Erről szólva nem szabad megfeledkezni a képügynökségek szerepéről sem, ezek nemzetközi méretekben ugyancsak szaporodtak; a világ a képtermés terítése szempontjából is „összement”.4

A fényképek jelentőségének növekedését érzékletesen tükrözte egy 1926-os berlini írás címe: Egy kép többet mond, mint 1000 szó. A cikket a fotográfia használatában, népszerűsítésében is kiemelkedő szerepet játszó Ullstein magazin, az Uhu közölte.5 Az írást jegyző Peter Panter – köztudott, hogy e név mögött Kurt Tucholschy (1890–1935), a hírneves publicista volt –, kiemelte: „… a pillanatfelvétel könyörtelenül leleplezi azt, amit a szem olyan gyorsan nem érzékel.”6 Tucholsky taglalta a fényképek bővülő hasznosítási lehetőségeit, s befejezésül „emelte a tétet”: már nem ezer, hanem százezer szóval minősített egyenértékűnek egy képet. Egy másik kortárs, Gaál Gábor, a kolozsvári Korunk szerkesztője viszont kritikusan szemlélte a fényképek térhódítását a sajtóorgánumokban. Úgy vélekedett: a képekben való gondolkodás előretörése örvendetes volna, ha a képszerűség ellenében nem esne áldozatul a folyóiratokban, magazinokban a gondolat (kiemelés a szerzőtől).7 Gaál a lapok példányszám emelkedésére éppen németországi példákat hozott, felidézve, hogy „az egy márkába kerülő Uhu s a Scherl-féle Das Magazin havonta 200 000 példányban kerül forgalomba, ez a legkevesebb, mert az ugyancsak Ullstein féle Illustrirte Zeitung hetenként 1,844.130, a Münchner Illustrierte Presse 600 000, a Grüne Post pedig 937.530 példányban jelenik meg.” (Kiemelések a szerzőtől.)8 Ő – bár neveket tételesen nem idézett – német szerzőkre hivatkozva a közelmúltat illetően sajtóbeli szellemi nívócsökkenésre panaszkodott. Gaál ezt a példányszámok növekedéssel kapcsolta össze, mondván: ez a tőke érdeke, s „ebben a magazinkultúrában bármely eszmény már eleve érdektelen és kényelmetlen.”9 Az éles bírálat mögött bizonyára az állt, hogy Gaál karakteresen baloldali felfogású volt (bár nem sztálinista módon dogmatikus). Az ő folyóiratában egyáltalán nem jelentek meg fényképek (ennek az elvieken túl – azok mellett – lehettek anyagi okai is; a folytonosan pénzhiánnyal küzdő folyóirat számára drága volt a képközléshez akkor kívánatos klisé-készíttetés, esetleg -vásárlás). Ugyanakkor az is tény, hogy a szerkesztő nem volt alapvetően fénykép-ellenes; fontos recenziónak adott helyet Helmar Lerski Köpfe des Alltags című albumáról, s álnév-szignó mögül ő maga népszerűsítette lapjában a fotómontázst, amely akkor a fényképi modernizáció fontos eleme volt.10 Valószínű, hogy Gaál Gábort a magazinkultúráról szólva kapitalizmus-ellenes ideológiai alapállása vitte túlzó általánosításba. Nem látta – nem akarta észrevenni? –, hogy például az általa megidézett Uhu azokban az években ismertetést adott közre a dadáról, a Neue Sachlichkeitről, közérthető tájékoztatást nyújtott a fotogramról. Albert Renger-Patzsch által bemutatta a kamera új nézőpontjait. Lehetőséget adott André Kertésznek, Moholy-Nagy Lászlónak, Munkácsi Mártonnak, hogy egy-egy képüket pár mondatos saját kommentárjukkal vigyék közelebb a nézőkhöz. Népszerűsítette a korszak modern felfogású fotográfusait, „módszertani útmutatót” közölt képzőművészeti alkotások értelmezéséhez, s példákkal illusztrálva hívta fel a figyelmet az igazi művészet produktumai és a giccsek közötti különbségre.11

A fotográfiák erőteljes térhódítása a lapokban a fényképek közlésének módszertani – képszerkesztési – gazdagodását is magával hozta. Ennek részeként következett be a képpárban történő gondolkodás. A (kép)szerkesztők két olyan felvételt helyeztek egymás mellé – egymás alá –, amelyek tárgya tartalmilag vagy rokoni-, vagy kontraszt-kapcsolatban állt egymással, ez a viszony gondolattársításra késztette, újszerű élménnyel lepte meg az olvasót/nézőt. – Ismert, hogy egykor esetenként már dagerrotípiákból is alkottak képpárokat. (Még hátrább tekintve messzire vezetne a képzőművészeti előzmények, a diptichonok szemügyre vétele.)

A fotográfiai képpár kezdeményezés egyik még nem teljesen megérlelt, nem kiteljesült korai példáját a berlini Die Woche produkálta 1924-ben. – Az akkor már negyedszázados múlttal rendelkező képeslap a kezdetektől nagy fényképfogyasztó volt; szerkesztői a legegyszerűbb módon, a képzeletbeli függőleges tengelyre szimmetrikusan rendezett fényképbemutatástól gyorsan eljutottak a hatékonyabb, vizuálisan izgalmasabb, rafináltabb képszerkesztéshez. A Die Woche, a Scherl Verlag orgánuma 1899-ben lépett az olvasók elé, mintegy konkurensként az Ullstein Verlag ugyancsak képes hetilapja, az 1892-től megjelent Berliner Illustrirte Zeitung mellé. A Scherl Verlag a Die Woche a jellegzetes kötéstábláján „szerényen” Németország legérdekesebb folyóiratának minősítette a lapot, bár meg kell hagyni, hogy mind a szövegeket, mind a képanyagot tekintve volt mire büszkének lenni. Megemlítendő, hogy ez a sajtóorgánum előképként szolgált a két évvel később, 1901-ben indult Tolnai Világlapja számára – ez a két lapot egymás mellé téve egyértelműen látható. Kevéssé ismert, hogy a magyar képes újságok „zászlóshajója”, a Pesti Napló képes melléklete 1925. február elsején megjelent legelső számában olyan címlapképet hozott az éjszakai fényben az esőáztatta aszfalton visszatükröződő washingtoni Capitolium épületéről, amely a Die Woche előző év nyarán közreadott egyik cikkének illusztrációi között szerepelt (csak ott meg volt adva a képet forgalmazó amerikai képügynökség neve is…).12

Az itt példaként kiemelt képpárt alkotó Die Woche fotográfiákat a „Bitte, nicht küssen!” aláírással kapcsolták össze.

Bitte, nicht küssen! Die Woche, 1924/28. 908.

A képpárrá szerkesztés szándékát az a tördelési fogás is kifejezte, hogy a két képet szorosan egymás mellé helyezték. E képek esetében azonban még használták a szöveg „mankóját”; a fölvételek alá több mondatos kommentárt illesztettek, hogy az olvasó/néző megértse, miért nem lenne tanácsos a képeken látható szereplőket megcsókolni. Ebben az összeállításban a főszerep már kétségtelenül a fotográfiáké volt, de ezek még szóbeli kiegészítésben, értelmezésben részesültek.

Hatékonyabb, alapvetően a vizualitásra építő képpár közreadásával élt a galerista Alfred Flechtheim által indított Der Querschnitt. A kezdetben kis példányszámú kiadvány népszerűsége meredeken emelkedett; mind a modern szépirodalom, mind a képzőművészet számára fontos fórummá vált. A lap érdeklődése az igényes fotográfiákra is kiterjedt: 1925-ben például többek között Man Ray, és Albert Renger Patzsch felvételeit és John Heartfield fotómontázsait közölte.13

E lapban az egy oldalon – egymás alatt és fölött – 1926-ban bemutatott két kép a cselekvés hasonlósága folytán vált humorforrássá.14

-

Kötélhúzó katonák, Der Querschnitt, 1926/6., a 464–465. oldalak közötti műmellékleten a felső kép

Press Photo New Service: Lois Wild (egyes források szerint: Wilde) a majmával játszik – New York, Luna Park, Der Querschnitt, 1926/6., a 464–465. oldalak közötti műmelléklet, alsó kép

A majdnem meztelen kötélhúzó katonákat ábrázoló felvétel szerzője nem volt megnevezve. Feltételezhető, hogy ez a kép a magyar Kankovszky/Kankowsky Ervin ügynökségéből érkezett. (Meztelen katonák, illetőleg sportiskolás ifjak képeiből „Kankowsky” jelzéssel több felvétel is megjelent egykor mind a Der Querschnitt, mind az UHU hasábjain. Nem valószínű, hogy e felvételeket maga a névadó készítette volna, ezek tematikailag „kilógnának” az ő életművéből. A korszak ismerői azonban tudják: akkortájt mindennapos volt, hogy egy-egy kép az ügynökség vezetőjének – tulajdonosának – neve alatt kapott nyilvánosságot.) A másik ábrázoláson a szereplő volt a fontosabb, mint a képet prezentáló (amerikai) ügynökség. Lois Wild (egyes forrásokban: Wilde, 1907–1995) az amerikai kékszemű szőkeség sikeres westernfilmek hősnőjeként nyilvánvalóan boldog volt minden publicitás miatt, így szívesen pózolt a fotográfusnak az itt látható képen is.

A fentebb már érintett UHU magazin 1931-ben „Kétszeres gyengédség” főcím alatt két teljes oldalon közölt egy-egy képet.

[Eduard] Schlochauer: Kétszeres gyengédség. A tigris mond jó reggelt, Uhu, 1932/12. (szept.) 76.

Yva [Else Ernestine Simon – geb. Neulaender]: Kétszeres gyengédség. A feleség mond jó reggelt, Uhu, 1931/12. (szept.) 77.

Eduard Schlochauer fölvételét – „A tigris mond jó reggelt” – az innovatív műtermi felvételeiről, divatfotóiról hírnevessé vált Yva (Else Ernestine Simon, geb. Neulaender, 1900–1942) képe követte: „A feleség mond jó reggelt”. Melyik lehet a veszélyesebb? – tépelődhetett a fullánkos kedvű (férfi)néző…

1931 őszén a Der Querschnitt – amely láthatóan igen szívesen élt a képpár-közreadással – magyar fotográfus képét is alkalmazta erre a célra. Az akkor nemrég Németországba érkezett Munkácsi Márton egyik felvételét láthatjuk A szerelemről összefoglaló cím alatt – itt képpárba szerkesztve.

Munkácsi Márton: A szerelemről. Pingvinek; Nora Dumas: A szerelemről. Szarvasmarhák Der Querschnitt, 1931/11. (nov.) 740. oldal utáni első műmelléklet

1932 tavaszán a Der Querschnitt sajátos felfogású képpárral szolgált. Ez egy a nők megítélésére vonatkozólag karcosabb összeállítás volt.

Hermann Raebler: Norvég nők; International Graphic Press: Bárányok Der Querschnitt, 1932/. ápr.) 276. oldal utáni első műmelléklet

Ma feltehetőleg felháborodást keltene a nemek közötti egyenjogúság híveinek körében – de ez a történet a múlt hiteles megidézéséről szól, így itt elfér.

1932 vége felé újabb képpár jelent meg a Der Querschnitt egyik oldalán, amelynek fölvételei a szereplők pozíció-hasonlóságára épültek.

Ludwig Guttmann: Varieté-lányok Bécsben, 1910; Ismeretlen szerző: Lányok a bolíviai őserdőben Der Querschnitt, 1932/11. 784. oldal utáni első műmelléklet

A felső képet – „Varieté-Mädchen in Wien 1910” – egy osztrák hivatásos fotográfus, Ludwig Gutmann (1869–1943) jegyezte. Az alsó fotográfia készítője nem volt megjelölve.

Terjedelmi okok folytán tíz másik 1927 és 1932 között Németországban publikált – válogatott – képpár bemutatására itt nem kerül sor; adataik a Jegyzetekben megadott címleírásokban szerepelnek.15

Ismeretes, hogy a magyar származású Stefan Lorant (Lóránt István, 1901–1997) hosszú éveken át német földön élt. Ő lap- és képszerkesztőként is működve Berlinben és Münchenben bőven láthatott képpárokat a különböző lapokban. Lorant 1937 nyarától Londonban a Lilliput sikeressé tétele érdekében ugyancsak intenzíven élt ezzel az eszközzel.16 – Ez már egy másik történet. Az viszont egyértelmű tény, hogy a londoni juxtaposition gazdag németországi előzmények után jött létre. Lorant a képpárhasználat továbbfejlesztője, nagy sikerre vivő későbbi megvalósítója volt.

*

Vizuális kommunikáció-történet, illetőleg -elmélet vizsgálati tárgya lehetne, hogy a fotográfiai képpár, amely oly fényes karriert futott egykor a sajtóban, mikor és milyen okok következtében szűnt meg – mostanság legalább is csak igen ritkán fordul elő. Ez az eszmefuttatás túllépné a jelen meditáció kereteit.

Az viszont elgondolkodtató, hogy a valaha elsődlegesen humorforrásként élt produktum, a képpár virágzása majd elhervadása komoly következtetéshez is alapot szolgáltat. Nevezetesen ahhoz, hogy a fényképezés, a fénykép funkcióira vonatkozó gondolkodás, elvárás nem statikus, nem örökké való, hanem történelem-/társadalomfüggő, s ekként változó jelenség. Ez már messzebbre vezető fotótörténet-elméleti problémaként volna elemezhető (és sokkal izgalmasabb, tartalmasabb téma, mint a sorrendiség kérdése).

Albertini Béla


Köszönet

Deutsche Nationalbibliothek Leipzig; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár; Jüdisches Museum, Berlin; Kunstbibliothek, Berlin; Rheinisches LandesMuseum, Bonn; Staatsbibliothek zu Berlin; Ullstein Archiv, Berlin


Jegyzetek:

1 Fontosabb források: Tim N. Gidal: Deutschland – Beginn des modernen Photojournalismus, Luzern, Bucher, 1972.; Beaumont Newhall: Photojournalism, in: The History of Photography, New York, The Museum of Modern Art, 1982. 249–[267.]; Szilágyi Gábor: A kinyomtatott fénykép, in: A fotóművészet története: A fényrajztól a holográfiáig, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1982. 295–[300.]; Naomi Rosenblum: Words and Pictures: Photographs in Print Media 1920–1980, in: A World History of Photography, New York, London, Paris, Abbeville Press Publishers, 1984. 460–513.; Thomas Michael Ghunter: Die Verbreitung der Fotografie: Presse, Werbung und Verlagswesen, in: Neue Geschichte der Fotografie, hg. Michel Frizot, Köln, Könemann, 1998. [554]–580. (eredetiben: Nouvelle Histoire de la Photographie, Paris, Bordas S. A., 1994.); Robert Lebeck: Fotojournalismus in den zwanziger Jahre, in: Kiosk: Eine Geschichte der Fotoreportage 1839–1973, hg. Bodo von Dewitz, zusammengest. Robert Lebeck, Köln, Steidl, 2001. 110–160.; Martin Munkacsi, hg. F. C. Gundlach, Göttingen, Steidl Verlag, 2005; Ivo Kranzfelder: Pressefotografie: Idylle – Aufbruch – Propaganda, Fotografie in Deutschland 1900 bis 1938, Fotogeschichte, 2009/113. 13–15.; Stemlerné Balog Ilona: A sajtófotó, in: Történelem és fotográfia, Budapest, Osiris, Magyar Nemzeti Múzeum, 2009. 144–154.; Mary Warner Marien: A fotóriporterek, in: A fotográfia nagykönyve: A fényképezés kultúrtörténete, Budapest, Typotex, 2011. 251–255.; Thierry Gervais: De la presse illustré aux medias modernes, in: L’art de la photographie des origins à nos jours, sous la direction André Gunthert, Michel Poivert, Paris, Citadelles, Mazenod, 2016. 304–352.; Deutsche illustrierte Presse: Journalismus und visuelle Kultur in der Weimarer Republik, hg. Katja Leiskau, Patrick Rössler, Susann Trabert, Baden-Baden, Nosmos, 2016.; Fotografie in der Weimarer Republik, hg. LVR-LandesMuseum Bonn, Deutsche Fotothek, Stiftung F. C. Gundlach, München, Hirmer Verlag GmbH, 2019.

2 Michael Bienert, Elke Linda Buzholz: Die zwanziger Jahre in Berlin: Ein Wegweiser durch die Stadt, Berlin, Berlin Story Verlag, 2010. 165.

3 Zeichen unserer Armut: Kleine Beobachtungen im Vorübergehen, Berliner Illustrirte Zeitung, 1922/23. 449–450.

4 Csak egy példát kiemelve: a Pesti Napló képes melléklete 1925 februárjában címlapján a washingtoni Capitolium éjszakai látványával indult. Ez a kép egy amerikai képügynökség közvetítése folytán mintegy fél évvel korábban egy a világ néhány nagyvárosi éjszakájáról szóló cikk keretében Berlinben már megjelent. – Die Woche, 1924/31. (aug. 2.) 769. Az amerikai képet hozó német képesújág láthatóan előképként szolgált a Budapesten 1901-től megjelent Tolnai Világlapja számára is.

5 Peter PANTER [Kurt Tucholsky]: Ein Bild sagt mehr als 1000 Worte, Uhu, 1926/2. 75–83.

6 U. o. 75.

7 Gaál Gábor: Magazin-kultúra, Korunk (Cluj-Kolozsvár), 1931/6. (június), 456.

8 U. o.

9 U. o.

10 Hevesy Iván: Mindennapos fejek: Helmar Lerski fényképei, Korunk, 1931/3. 214–216.; Sz. A. [Gaál Gábor]: A fotómontázs, Korunk, 1931/12. 897–898.

11 Csak pár fontosabb munkát érintve: Photogramme: Eine neue Spielerei mit lichtempfindlichen Papier, Uhu, 1928/5. (febr.) 36–37.; Hildebrand GURLITT: Künste und Kitsch, Uhu, 1928/6. (márc.) 92–97.; Albert Renger-Patzsch: Neue Blickpunte der Kamera, Uhu, 1928/7. 86–93.; Eine Künstler-Gilde: Der Fotograf erorbert Neuland, Uhu, 1929/1. (okt.) 34–41. – Az UHU-ra vonatkozó irodalomból: UHU: Das Magazin der 20-er Jahre, hg. Christian Ferber, Frankfurt/M,, Berlin, Wien, Verlag Ullstein GmbH, 1979.

12 Press-Photo-News-Service: Ein malerisches Nachtbild: Das Kapitol in Washington im Scheinwerflicht, Die Woche, 1924/31. (aug. 2.) 769.

13 Man Ray: Kiki, Der Querschnitt, 1925/2. az első műmelléklet a 120. és a 121. oldal között; John Heartfield: Umschlage zu Jack Londons Bücher, Der Querschnitt, 1925/3. az első műmelléklet a 264. és a 265. oldal között; Albert RENGER-PATZSCH: Löwenzahl, Seeigelkaktus, Der Querschnitt, 1925/4. az első tábla a 296. és a 297. oldal között; Man Ray: Eine Amerikanerin, Der Querschnitt, 1925/9. a 784. és a 785. oldal közötti harmadik műmelléklet.

14 Ez a képpár – más öszefüggésben – megjelent a Fotóművészet 2015. évi. 3. számában a 94. oldalon (Albertini Béla: Moholy-Nagy és a német képesújságok 2. rész)

15 Parallelität, Das Leben, 1927/10. (ápr.) 978.; Graziös und ungraziös, Das Leben, 1930/3. (szept.) 56. – Mivel e képpár egyik felvételét Moholy-Nagy készítette, ez a képegyüttes utóközlésben megjelent a Fotóművészet 2015. évi. 3. számában a 95. oldalon (v. ö.: 14. jegyz.); Der Wasserfall, Uhu, 1931/6. (márc.) 68–69. – Ennek a képpárnak szintén van magyar vonatkozása; a Tegnap című képét a Kluger-Szigeti páros jegyezte; Kleinstadt-Idyll, Das Magazin, 1931/80. (ápr.) 5842.; Mahlzeit! Das Leben, 1931/6. (dec.) 42–43.; Kameradschaft, Der Querschnitt, 1931/1. (jan.) az 56. oldal utáni első műmelléklet; Am Fenster (1932), Der Querschnitt, 1932/4. (ápr.) 244. oldal utáni első. műmelléklet; Ein-50-Pfennig Brot 1914–1932, Der Querschnitt, 1932/5. (máj.) 336. oldal utáni negyedik műmelléklet; Die Kurve, Der Querschnitt, 1932/6. (jún.) 396. oldal utáni negyedik műmelléklet; Gangsters (Chicago)–Polizisten (New York), Der Querschnitt, 1932/8. (aug.) 580. oldal utáni negyedik műmelléklet

16 Lóránt képpár használatához: Kincses Károly, Kolta Magdolna: 97 év a XX. századból: Stefan Lorant, [Kecskemét], Magyar Fotográfiai Múzeum, 1997.